Új bejegyzés Frissítés

2005.11.29. 13:28

2005.11.08. Uram! Hát megint bekiáltottál a zárkába! "Demeter Dénes, szabadul!" Megértjük és elfogadjuk akaratod, Uram, de mi, akik még maradunk ebben az idegen smasszerok által őrzött országnyi zárkában, azért szomorúak vagyunk Dénes testvérünk elszólítása miatt, mert megvalljuk, hiányzik. Egy éber, evilági, 56-ról mindent tudó és a forradalomhoz mindenkor hűséges szellem távozott körünkből, egy élő lexikona mindennek, ami velünk akkor és azóta történt. Ó, de sokszor kaptuk fel a telefont, amikor bizonytalanok voltunk valamiben vagy valakinek a sorsában, viselt dolgaiban, Dénes, Te hogyan emlékszel. S akkor minden a helyére került. Dénest egy különös vadászösztön vezette élete minden szakaszában, már akkor is, amikor számára ez kielégíthetetlen volt, mert a hatalom nem engedte az ösztön kiélését. Azt hiszem egy cikk miatt, egy néhány röplap megszövegezése miatt került be Kistarcsára az internálótáborba, és huszonegy éves fejjel már megjelent a vaságyamnál, kissé félszeg mosollyal fogva meg a felső hajlatánál a vasat és afelől tudakozódott, hogy én azonos vagyok-e azzal, akinek már - huszonkét éves fejjel - megjelent néhány novellája imitt-amott. Semmi más nem érdekelte, csak az Írás, az irodalom. Ennyire mohó és természetes kíváncsiságot még nem tapasztaltam soha. Mások elrévedtek sorsukba, tetteik lehetséges elbírálásán tűnődtek, az otthonhagyottak sorsa nyomasztotta őket, Dénest csak az érdekelte, hogyan kell jót írni. A forradalom alatt és a forradalom sikere érdekében megírt dolgozatait csak szárnypróbálgatásoknak tekintette és nagyokra készült. De a rendszer ezt nem hagyta megvalósítania. Mit annyi mást, elzárták mindentől, segédmunkás, majd hivatalnok sorsra kényszerítették és még az is nagy kegy volt a részükről, hogy gazdasági, könyvviteli tudásával, gondos pontosságával felvirágoztathatott egyes cégeket. Elteltek évtizedek, mint annyi más magyar forradalmár életében, amikor csak a rászabott sors keretei között élhetett, és belső választásait csak titkon, éjtszakai órákon élhette meg. Aztán amikor a rendszer lassú összeomlása során meg-megnyíltak csatornák, Hajdú Demeter Dénes - mert ezt az előnevet állította a neve elé, talán azért is, hogy a régi ávósoknak, smasszeroknak nehezebb legyen azonosítaniok a forradalompártoló cikk egykori fiatalemberével, megjelent a szerkesztőségekben és komoly értekezéseket tett le az asztalra. Az egykori zárka kezdett összeverődni. Fent, a hivatalosságban még fennen trónolt az "ellenforradalom", de mi néhányan már elkezdtük összerakni emlékeinket egy-egy pohár bor mellett és nem teljesen nyilvános beszélgetéseinkben, s halványan, kissé még bizonytalanul valami jövőfélét is elkezdtünk tervezgetni. Demeter Dénesből előbb, bár fenntartásokkal, amelyek később rendre beigazolódtak, az MDF egyik alapító tagja lett, a legnehezebb helyek egyikén, Csepelen szervezte meg a mozgalmat és a pártot, majd, amikor ütött az óra, 1993-ban elsőként és fő szervezőként jött a Magyar Útba és a MIÉP-be, és közben hatalmas munkát végzett a Politikai Foglyok Szövetségében is. A Magyar Fórum mindkét változatának, a hetinek és a havinak is állandó munkatársa volt. Szerkesztők jöttek, szerkesztők mentek, Dénes időnként közölte velem, hogy ez volt az utolsó, mert nem tűrheti, hogy legjobb jelzőjétől megfosztva közölték az írását, vagy késve közölték, aztán a következő hónapban a régi vadászösztön betolta a szerkesztőségbe egy újabb kézirattal, s mi megesküdtünk, hogy egy betűt sem húzunk belőle. A magukat komolyan vevő, élethabzsoló emberek mindig sokkal több törődést, figyelmet igényelnek és sokkal több gondot okoznak, mint az életuntak és a szakma úgynevezett kiváló mesterei, akik csak pénzért írnak, pénzért szónokolnak, pénzért szerveznek szövetséget, pártot, államot, részvénytársaságot. Államból részvénytársaságot, részvénytársaságból államot. Dénes a legkülönösebb Orfeusz volt, akivel találkoztam. Amikor a hátratekintés volt megtiltva, ő hátracsavarva tartotta fejét, és visszarévedt a múltba, akár a pokolba is és a magyar múlt rejtelmeibe, amikor az előretekintés volt tilos, akkor előre nézett és különben mindig a földet bámulta. A földre nézett, mert úgy vélte, hogy az eget, a széles horizontot csak lent a porban lehet fellelni, a kicsi összefüggésekben, a tényekben és az emberi jellemekben, a gyengeségekben és a hősiességben. Dénes évtizedekig keményen dolgozott, kisipari termelőszövetkezetek könyvelője, bérelszámolója volt, látta, hogyan gyűlhet össze a pénz fentebb, éppen akkor, amikor lentebb elfogy. Ez az örökké az életbe szerelmes Orfeusz most itthagyott bennünket. Sorsa hosszú szenvedést is rámért, hónapokig állt az élet és a halál választóvonalán. De most egy megbékélt Orfeusz néz le ránk a porba, a magasból, és ha valamit rosszul csinálunk, mint már annyiszor, majd ránkreccsen odafentről. Tegye. Még mindig kell a baráti tanácsa is a nemes magyar indulata, a kíváncsisága. Kedves Dénes, nagyon fáj, hogy elköltöztetted a mosolyod, a humorod, az éles nyelved és a végtelen kíváncsiságod. Fáj, de mi, a zárka fogyatkozó népe, tudjuk, hogy te új helyeden is értünk tevékenykedsz és megleled a módját, hogy hírt adj magadról és tanáccsal szolgálj. Dénes, írj! Adj jelt. Köszönjük, hogy velünk voltál. Csurka István, a MIÉP elnöke

2005.11.29. 13:27

A Fidesz visszatért liberális önmagához Függetlenként vagy a MIÉP-Jobbik Harmadik Út képviselőjeként szólíthatom Körömi Attila országgyűlési képviselőt? Meglehetősen egyedi és sajátos az én helyzetem a parlamenten belül, hiszen független országgyűlési képviselő vagyok, ugyanakkor örömmel figyelem a MIÉP-Jobbik Harmadik Út összefogását. Hogyan jutott el odáig, hogy a Fideszből kilépve a Harmadik Úthoz csatlakozzon? Kézzelfoghatóak az okai. A Fidesz egyre-másra adta fel azokat az ügyeket, amelyek miatt valójában a szavazók bizalmát elnyerte. Akár a honvédséggel kapcsolatos - pl. a sorkatonaság megszüntetése - ügyekre gondolunk, akár az iraki szerepvállalásra, de mondhatnám a határon túli magyarok kettős állampolgárságának az ügyét. Lehetne a sort folytatni, hogy mi mindent hagyott parlagon heverni a Fidesz, de ha ezeket valaki fel akarta karolni, azt viszont nem tűrte el. Hogy e mögött tudatos politikai mérlegelés húzódott-e meg, vagy pedig a Fidesz visszatért liberális önmagához, ezt nem tudom teljes bizonyossággal megmondani. Szerintem nemzeti értékekben és érdekek képviseletében gondolkozó képviselőnek ekkor föl kell állnia és ott kell hagynia a pártját, még akkor is, ha a pártelhagyás az emberek szemében devianciának tűnik. Amikor Csurka István felvetette az összefogást a Jobbik és a MIÉP között, úgy találtam, hogy ez az érdeke a nemzeti oldalnak. Úgy látom, hogy mind a két párt elnöksége ebben kellő mértékben eltökélt, és 2006 tavaszán óriási esély nyílik meg a nemzeti oldal számára önálló frakcióként a parlamenti képviseletre. Bízik-e abban, hogy a választópolgárok észreveszik: a Fidesz becsapta őket és ezért a MIÉP-Jobbik Harmadik Utat választják? A beszélgetések során azzal szembesülök, hogy a Fidesz nagymértékben lefogta a 2002-es tavaszi választási vereség utáni polgári körök mozgalmon keresztül a nemzeti oldal kezét és gondolkodását, csupán üzeneteivel, de nem a tettekkel és cselekedetekkel. Pontosan tudják rólam, hogy bármikor bárkinek meg tudom mutatni az összes szja-bevallásomat, senkinek nincs egy huncut krajcára sem a zsebemben, senkinek a zablája nincs a számban. Mégis, az elején, sokan mondták, hogy látjuk a Fidesz súlyos hibáit, de mégsem kellene megbontani a jobboldalt. Nehéz elmagyarázni, hogy itt nem a jobboldal megosztásáról van szó. Egész egyszerűen a sokat akar a szarka, nem bírja a farka jó közmondás. Annyira jó, hogy bárki megszívelhetné, ugyanis egy párt a centrumtól a nemzeti radikalizmusig nem markolhat föl mindenkit. Így a Harmadik Út megalakulásával hatalmas sanszot kapott a nemzeti oldal, de az összefogás önmagában még nem lesz elég ahhoz, hogy a parlamentbe kerüljön. Azt mindenkinek tudni kell az összefogás tagjaként, hogy fantasztikusan nagy munkát kell végezni ahhoz, hogy azt az érdekhálót áttörjük, amely a későbbiekben még inkább mozgósítani fog minden energiát, hogy egy ilyen nemzeti erőt lehetőleg távol tartson a parlamenttől. Mégis azt kell mondjam, hogy az utóbbi időben mintha megtört volna a jég, és egyre többen érdeklődnek a Harmadik Út iránt, még ha viszonylag friss is az összefogás, de önmagában a tiszta nemzeti politizálás iránt nagyon nagy az igény. A pártalapítványok támogatásával kapcsolatos parlamenti felszólalása figyelemre méltó. Nem is kaptam tapsot, nem is számítottam rá, furcsa is lett volna. 1-2 évvel ezelőtt az Országgyűlés megszavazta a négy parlamenti párt alapítványainak támogatását. A rendes éves támogatáson túl, melyet a pártok a párttörvény alapján kapnak, pl. az MSZP 969 millió forintot, a Fidesz 917 milliót, az MDF 284 millió forintot. Emellett még költségvetési támogatást szavaztak meg maguknak, közel 1 milliárd forintnyit. Én azt mondtam, hogy tarthatatlan, hogy az emberek adóforintjából pártalapítványokra költsenek pénzt, miközben látszólag egymás haját tépik a képviselők az Országgyűlésben minden 10 filléren. Én azt kértem mind a négy párt országgyűlési képviselőjétől, hogy gondolják végig, szüntessék meg a négy pártalapítvány támogatását, ezt a pénzt inkább adják oda az 1938-ban alapított Magyarok Világszövetségének, illetve a pécsi vérellátó regionális központ fölépítésére. Ma a véradás Magyarországon nemzetstratégiai kérdéssé vált, mind a vérhiány, mind a vérplazmagyártás, mind pedig a gyógyításban betöltött szerepe miatt. Ez az első lépés, amit a pártoknak meg kell tenniük. Nem volt túl nagy sikere. Valóban nem. De azt el kell ismerni, hogy két bizottságban legalább azt a határt átlépte, hogy plenáris ülésen szavazni kell róla.Kíváncsian várom a két javaslat későbbi sorsát. Ön Pácin MIÉP-es polgármestere éhségsztrájkja kapcsán is felemeli a szavát. Így van, illetve napirend után fogok szólni a költségvetési szavazást követő héten. A költségvetés módosításának egy későbbi fázisában módosító javaslatot nyújtok be. Ez azért fontos, mert amíg a nagy tiszai árvizek, belvizek, áradások nem köszöntöttek kétszer egymást követő évben az országra, már kezdtük elfelejteni, hogy van Alföld is. Márpedig az országnak a gerincét, tartását ez a tájegység adta, és nem hagyhatom, hogy a jelenlegi kormánynak a Vásárhelyi-terve, amelyet az ellenzék is támogatott, egyszerűen el legyen felejtve, az ott élő embereket cserben hagyják. Én annyit tudok tenni az ügyben, hogy az Országgyűlésben szólok erről a problémáról az érdekükben, és a költségvetéshez pedig módosító javaslatot nyújtok be. Most ennyit tehetünk, de reméljük, hogy 2006 után, amikor teljesen világos és tiszta kép alakul ki, benn lesznek a Harmadik Út képviselői, akkor a Tisza mellett élőknek, mint ahogy az ország más részein élőknek is, sokkal többet tudunk segíteni. Sokszor túlontúl bíztunk a kormányok éleslátásában. Ezt a hibát többször nem szabad elkövetni. Én bízom önökben. O. J. J. (szerkesztett változat)

2005.11.29. 13:26

Miért kell hazudni?   Hogy a Demokrata szereti a Fideszt, nyilvánvaló és helyénvaló, hiszen Orbán Viktor is szereti a Demokratát. Jól emlékszünk rá, mikor néhány évvel ezelőtt a hazai sajtótörténet leghatékonyabb - egyenesen miniszterelnöki -, s egyben ingyenes reklámtevékenységét fejtette ki azáltal, hogy felszólított mindenkit, aki magát öntudatos magyarnak tartja, olvassa a Demokratát. Ami a Fidesz és a Demokrata között van, régen több mint flört, több, mint szerelem: ez már házasság. Nincs is nekem ezzel semmi bajom, mivelhogy közöm sincs hozzá, nem tartozom a családhoz. Azt viszont - magam is tollforgató, pontosabban fogalmazva szövegszerkesztő-nyaggató lévén - nem tudom nem megkérdezni Bencsik Andrástól, miért véli úgy, hogy ezen évek óta tartó nagy politikai nász hevében bármit jogosult összehablatyolni a Demokrata, ha a Fidesz érdeke úgy kívánja? Én megértem a girbe-görbe szakmai utat megjárt Bencsik kolléga ars poeticáját: az első a Fidesz, a második, a harmadik, a negyedik is a Fidesz, és csak valahol az ötödik után jöhet minden más szempont. Még csak el se ítélem, hiszen a szenvedélyes függés, a feltétel nélküliség gyakran eltorzítja a józan értelmet. Mégis meg kell kérdeznem, mert az utolsó számuk megjelenése óta nem tudom megkerülni a kérdést: muszáj hazudni? Elegánsabban nem lehetne? Sinkovics Ferenc jegyzi azt a háromoldalas áttekintést, amely a KDNP hajdan nagy lendülettel indult, majd szándékosan romba döntött múltjával, és tervezett jövőjével foglalkozik. A kronologikus áttekintés 1997 eseményeihez érve rámutat, hogy Giczy György, a KDNP elnöke nem látott lehetőséget sem az MDF-fel, sem a Fidesszel való együttműködésre, noha az igazán jó politikai vénájú tanácsadói (Isépy Tamás, Surján László, Latorczai János, Rubovszky György stb. ) már akkor megérezték, hogy a Fidesz az egyetlen lehetséges és ideális politikai partner. De Giczy önfejűen döntött, nem is maradt más lehetőség számára, csak a MIÉP. Idézem a cikket: "Kezdjen a MIÉP-pel, tanácsolták neki. Igen, mondta erre Giczy, csakhogy Papolczy Gizella nem politikus. Márpedig, aki a MIÉP-pel akar szóba állni, annak nem Csurka Istvánnal, hanem az élettársával, Papolczy Gizellával kell asztalhoz ülnie." Erről a néhány mondatról az a Blaha Lujza téren függő, nemrég lebontott bokszolózsák jutott eszembe, amelyet boldog-boldogtalan üthetett, püfölhetett, aki arra járt, hogy "levezesse fölös energiáit". Csurka úgy 1992 óta ilyen bármikor, bárki által rugdosható, öklözhető közéleti figura. Most a Demokratától kapta meg az e heti adagot, de mert az említett lap még saját impresszumát sem merné kinyomtatni Fidesz-jóváhagyás nélkül, joggal gondoljuk, hogy valójában a Fidesz szellemi sajátja e kedves, háromszereplős darab. Hát akkor nézzük a tényeket. 1997 tavasza van, egy évre vagyunk az 1998-as parlamenti választásoktól. Helyszín: Budapest. Az első szereplő: Papolczy Gizella. Valóban Csurka István társa, de nem ebben a minőségében, hanem, mint a MIÉP kampányfőnöke szokott asztalhoz ülni. Hogy nem politikus? Szerintem annyira azért mégis, hogy Giczy partnere lehessen, ha az tárgyalni óhajt. Továbbá úgy vélem, hogy az illető hölgy politikus annyira, mint a T. Ház 386 képviselőjének java része. Itt jegyezném meg, hogy ismereteim szerint Giczy úr sem politológiai disszertáció után kapott egyetemi képesítést. A második szereplő: Csurka István. A parlamenten kívüli MIÉP elnökeként pártja megalakulása óta minden más politikai elképzelést alávetett egyetlen hatalmas erőfeszítésnek: a nemzeti oldal bármiféle összefogásának, szót értésének, együttműködésének. Cikkei, tárgyalásai, puhatolózásai következetesen ezt célozzák, 1996- ban önálló kötetet ad ki Nemzeti összefogás címen, melynek előszavában nyomatékosítja: "Nincs másik megoldás, ez az egyetlen menekvésünk." Minden irányból elutasítás a válasz. Ezért ért bennünket a reveláció erejével a KDNP-ből érkező hír 1997 februárjának közepén: Giczy március 15-én a MIÉP-pel közös nagygyűlésen vesz részt a Hősök terén. Végre sikerült a nemzeti öszszefogás! - ezt hittük. Sohasem látott, szerény becslés szerint is 150 ezres tömeg gyűlt össze az eseményre, a MIÉP-es zászlók között ott lobogtak a KDNP-s jelképek is. Már minden szónok megérkezett, közöttük a kisgazdapárti Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke. Ha Giczy is megjön, teljes lesz a jobboldal egysége. De Giczyt hiába vártuk. Nem jött. Később tudtuk meg, hogy pánikszerűen még az országot is elhagyta azon a napon. A harmadik szereplő: Giczy György. '97 februárjában komolyan gondolta, hogy a KDNP együtt ünnepel a MIÉP-pel és a választásokra is szoros együttműködéssel készül majd a két párt. Nyilván ezt diktálta az értelme, de nem számolt egy másik dologgal, amely erősebbnek bizonyult értelménél: a privát kurázsi hiányával. Amikor ugyanis a KDNP vezetőségének azon - fentebb már nevesített - csoportja, amely a Fidesszel való együttműködésben, sőt, mint később láttuk, fúzióban vélte megtalálni a KDNP jövőjét, óriási nyomás alá vette, szabályosan feljelentette őt az EU parlamentjében, és ide csődítette Strasbourgból az Európai Kereszténydemokrata Unió (EUCD) egyik liberális hangadóját, bizonyos Wim van Velzent, aki úgy viselkedett Budapesten, mint hajdanán Veesenmayer. Giczy vitathatatlanul nagy nyomás alatt volt, megfenyegették, hogy pártját kizárják az EUCD-ből, ha szóba mer állni a "szélsőséges, fasiszta jellegű, Le Pennel tárgyaló" MIÉP-pel, ha el mer menni a közös ünnepre, mi több, a holland Velzen szabályosan "megtiltott" neki a MIÉP- pel való minden érintkezést. Ezzel a liberális politikus - az EU nevében ugyan, bár nem valószínű, hogy az EU meghatalmazásával - példátlan módon beleavatkozott egy független európai ország belügyeibe. Giczy György idegileg összeomolhatott, erre utal az, hogy Füzessy társaságában a Felvidéken bolyongott március 15-én, majd néhány nap múlva a tévéhíradónak egzaltáltan beszél arról, hogy "nem ír alá semmilyen nyilatkozatot, de azt megígéri, hogy a KDNP és a MIÉP között a jövőben nem lesz hivatalos kapcsolat". Ekkor nyilatkozta ugyancsak a tévében Csurka István, hogy "Giczyt megskalpolták, igaz, a haja még kinőhet..." De összeomlott erkölcsileg és emberileg is. Gyávasága a rendszerváltozás utáni magyar politikai életben példátlanul nagyfokú volt: elárulta önmagát, a pártját és a nemzeti összefogást. Nem csodálkozom rajta, hogy szégyenében vidékre menekült, és egy régi parasztházban múlatja napjait. Nyilván nincsen tükör a szobájában, nehogy véletlenül bele kelljen néznie. Mindez több, mint nyolc éve történt. Hogy miért kellett most feltépni e régi sebeket? A Demokrata hazudozása miatt. Azért, hogy még véletlenül se higgye senki, aki most Bencsik lapja segítségével próbálja rekonstruálni a közelmúltat, hogy a KDNP és a MIÉP között azért nem került sor együttműködésre, mert pártunk kampányfőnöke nem volt kellően felkészült politikus ahhoz, hogy Giczy asztalhoz ülhessen vele. Szó nincs erről! Szerintem, ülne ő már boldogan ahhoz az asztalhoz, csak hát a múlt olyan, hogy ami megtörtént, az megtörtént. Ember viszsza nem csinálhatja. Szőcs Zoltán, Magyar Fórum

2005.11.29. 13:21

2005.11.29. 09:46 Irving osztrák barátai Ausztria évtizedek óta nem mutatkozott annyira energikusnak a náci propaganda és a nemzetiszocialista bűnök ügyében, mint David Irving esetében. Mintha a letartóztatott, prominens brit állampolgárral a világnak egyszer s mindenkorra bizonyítani kellene, mennyire határozottan lép fel Ausztria a jobboldali szélsőséggel szemben. David Irving 67 éves történésznek továbbra is vizsgálati fogságban kell maradnia, "menekülési és tettelkövetési veszély" indokával - döntött pénteken egy bécsi bíró. Irving a nemzetiszocialista tilalmi törvény szerinti ismétlés veszélye miatt, 2006 elején esküdtszéki tárgyalás elé néz; a büntetési tétel egytől tíz év börtönig terjed. Már tizenhat éves az az elfogatóparancs, amelynek következtében két héttel ezelőtt egy autópályán történt ellenőrzéskor őrizetbe vették. A brit történész 1989-ben Bécsben illetve Leoben városában tartott előadásain tagadta az auschwitzi gázkamrák létezését, és vitatta a meggyilkolt zsidó áldozatok számát. A rendőrség által rögzített állítások adják a 22 oldalas vádirat magját, amelyet a vizsgálóbíró bevitt az immár Bécsben fogságban ülő Irving cellájába. Egy hete van, hogy a váddal szemben panasszal éljen. Irving a News képes folyóiratnak adott interjúban csak azt tudatta, hogy 1993-ban háborítatlanul és "teljesen hivatalosan" tartózkodott Ausztriában; határőrök a beutazáskor negyedórára elvették az útlevelét, azután azonban "kellemes tartózkodást" kívántak. Mr. Irving idén novemberben is Ausztriában járt; az Olympia nevű hagyományőrző diákegyesület jubileumi rendezvényét akarta meglátogatni, és referálni az "Adolf Eichmann és a magyar zsidók képviselői közötti tárgyalásokról". Erre egy névtelen bejelentés miatt már nem került sor; a vendéget őrizetbe vették. "Azok egyébként, akik Irvinget meghívták Ausztriába, feltűnően csendben és háborítatlanul maradnak", jegyzi meg Christian Fleck grazi szociológia-professzor a Standard hasábjain. Szerinte Irving "véleményvétsége" kevéssé alkalmas arra, hogy ország-világnak bebizonyítsák: Ausztriának vannak a legkeményebb törvényei a (neo-) nácik ellen". A szociológus, aki késleltetett nemzetiszocialista eljárásokra és nem üldözött koncentrációs tábori pribékeket emleget, egy Irving-per helyett inkább azon Irving-barátok visszahívását ajánlja, akik az elmúlt öt évben tekintélyes hivatali posztokhoz jutottak. A Salzburger Nachrichten című napilap is utal Irving hazai háttérembereire, és "azt látja problémának, hogy ezek a személyek egy elfogatóparanccsal keresett náci történészt egy előadásra az országba bejuttassanak". Az Olympia hagyományőrző diákegyesület tagnévsora úgy olvasható, mint az FPÖ telefonkönyve. Míg Irving vizsgálati fogságban ül, több kétes személyiség élvezi hivatalát, privilégiumait és nyugdíját - és a kék-narancs színű kormányzati részvételt. "Ez Ausztria problémája", így az újság. Az ország most (külföldi) szennyest mos, ő maga azonban nem akar vizes lenni, véli egy FPÖ-képviselő. John Gudenus nemrég kétségbe vonta a gázkamrák létezését a Harmadik Birodalomban. És a mauthauseni koncentrációs tábor emlékhelyén tett látogatáskor az FPÖ-képviselő az elgyötört tábori foglyok fotója előtt így tréfálkozott: "Hiszen jobban néznek ki, mint én!" Az ügyészség és az igazságügy-minisztérium a politikussal szemben persze nem állapította meg a nemzetiszocialista ismétlés veszélyét. Az eljárást megszüntették azzal az indoklással, hogy Gudenus a gázkamrák létezését nem teljességgel tagadta, csak "személyes bizonytalanságát" juttatta kifejezésre. Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung Fordította: TF Barátom, David Irving   Keresztényként vallom, hogy az ember mint teremtmény, helyzetéből következően kényszerűen keresi, mert igényli az Istent. Azok a szerencsésebbek, akik valamelyik történelmi egyházunk templomában rá is találnak, de tartok tőle, hogy a mai társadalom nagyobbik része az egyházakon kívül kutakodik istene után. ők azok aztán, akik jóindulatú keresésük ellenére a legnagyobb melléfogásoknak és átveréseknek lesznek történelmi balekjai. Ha csak a most leköszönt XX. századnál maradunk, akkor is jócskán találunk istenített halandókat (Lenin, Mussolini, Hitler), és a Szovjetunió történetét elemezve lépésről lépésre követhetjük az egyistenhit legmorbidabb változatának, Sztalin istenné válásának fokozatait. Úgy tűnik viszont, hogy a XX. századdal lecsengett, mert kompromittálódott és hiteltelenné vált az egyén (persona) istenné emelése, ugyanakkor szakrális tisztelettel kezd adózni Európa egy fajnak (genus) - nevesen a zsidóságnak. Hogy mik e sajátos szakralitás jelei? A zsidósággal kapcsolatos minden megnyilatkozás kellő komolyságot és kultikus emelkedettséget kell hogy tartalmazzon, továbbá ki kell hogy fejezzen a nem zsidók részéről egy vitathatatlan tiszteletet és hálát a zsidóság iránt, éreztetnie kell a mélyben érlelődő bűnbánatot, a rossz lelkiismeretet és a kellő alázatot. Az átlag európainak el kell ismernie, hogy minden lehetséges téren (szellemileg, művészetileg, ideológiailag, teológiailag, erkölcsileg - na és persze anyagilag) adósa a zsidóságnak. A zsidóságot, történelmét, tetteit, mindig csak önmagában, más etnikumokkal nem összevetve szabad értékelni, mert közös mértékkel nem mérhető (inkommenzurábilis), merőben más (totaliter aliter), mint a nem zsidó népek. Ezért van az, hogy az ammáni szállodarobbantásoknak nincsen zsidó áldozata, őket ugyanis "egy különleges riadó alapján evakuálták a szállodákból" közvetlenül a robbanás előtt. (Az esettel kapcsolatosan felmerülő kérdéseket feltenni tilos!) Ezért van az is, hogy a zsidóság nem számolható meg, és nem definiálható, ezért főbenjáró bűn a gulágokon történt, valamint az Auschwitz kódszó alatt értett tragédiák bárminemű mennyiségi vagy minőségi összevetése. Ha ez mégis megtörténik, maga után vonja korunk legfélelmetesebb társadalmi anatémáját: kimondatik az elkövetőről, hogy antiszemita! Ez azt jelenti, hogy az illető személy (párt, klub, kör, egylet, iskola, sajtótermék, regény vagy könyvkiadó) társadalmon kívülivé válik. Mi ez, ha nem egy új vallás, amely váltani hivatott a sztalinizmust. Még a legklasszikusabb ókori mitológiai igényeknek is megfelel az új formula, mert rokonítható a "meghaló-feltámadó istenek" végtelen sorával - (ilyen volt a sumér Dumuzitól kezdve Krisztusig bezárólag minden nagy isten) - , hiszen az Auschwitzban elpusztult zsidóság XXI. századi feltámadása tökéletesen illik e sorba. A mi dolgunk csupán annyi, hogy jámborul higgyünk, és reménykedjünk, hogy mindez érettünk van, és lássuk be, hogy kiváltságosok vagyunk, mert életünk irányításában megadatott nekünk ez a hatékony zsidó entitás. Aztán persze vannak, akik ezt nem így látják, közéjük tartozik korunk legjelentősebb angol történésze, a 67 éves David Irving is. Európában már alig van ország, ahol nincs ellene érvényes elfogatóparancs, pedig nem terrorista, nagyon békés, tudós ember, akinek - a lehető legjobban leegyszerűsítve a dolgot - egyetlen bűne az, hogy "holokauszttagadó", vagyis nem találja reálisnak azon állításokat, adatokat és számokat, miket a köztudatba plántált az oktatás és a média a második világháború zsidó áldozatairól. Irving jelenleg is börtönben van, ezúttal Bécsben. A dologról nagyon jól informált Népszabadság azt is tudni véli, hogy "A bécsi tartományi legfelsőbb bíróság vizsgálati fogdájában éppen 16 éve várnak erre a percre", ugyanis 1989. november 6-án járt utoljára Bécsben Irving, és tartott alaposan adatolt előadást arról, hogy valami nem stimmel a valóság és a valóság utólagos magyarázata körül a zsidó holokausztot illetően. Igazának bizonyítására felolvasott néhány részletet az amerikai Fred Leuchter Jelentéséből - (a Jelentés teljes szövege megtalálható a Havi Magyar Fórum 2003/5. számában) -, amiért is, mint holokauszttagadót, az osztrák bíróság vád alá helyezte, és mint a potrohos pókanyó a háló közepén, várta, várta, hogy belerepüljön az áldozat. Pontosan tizenhat évet kellett várnia, hogy David Irvingnek újból dolga legyen Ausztriában, és íme, sikerrel lecsaptak rá. Gyanítom persze, hogy ennyi idő után a gyilkosság is elévülne, de a holokauszttagadás soha! Ez annál képtelenebb és európaiatlanabb, mert ne feledjük, hogy a holokauszttagadás nem valamiféle bűnös tett vagy cselekvés elkövetése, amely maga után vonja a retorziót, hanem pusztán egy elvi, elméleti vélelmezés valamiről. Vagyis egy tudományos álláspont, amit hatóságilag üldöznek és büntetnek. Nem is akárhogyan, ugyanis a Népszabi tudni véli, hogy David Irving, mint "visszaeső holokauszttagadó", akár 20 évet is kaphat törvényesen. Ha valakinek minderről a XV-XVI. századi legvéresebb spanyol inkvizíció jut az eszébe, nem kárhoztatom érte, a bökkenő csak az, hogy akkor még az a bizonyos sötét középkor volt érvényben, ma pedig... Elgondolkoztatónak találom azt is, hogy ugyanaz a Népszabadság, amely alig leplezett örömmámorban úszva adja hírül, hogy Irvingre akár 20 évet is kiszabhat 2005-ben az európai jogrend pusztán azért, mert kételkedik a hatmillió áldozatban, első oldalas vezércikkben háborog azon, hogy a rendszerváltozás óta először a magyar bíróság baloldali újságírókat vádol államtitkok nyilvánosságra hozatala miatt. Ezt Haraszti Miklós úr, az EBESZ "médiaszabadság-biztosa" is példátlan jogtiprásnak tartja, amely összeegyeztethetetlen az EU-s alaptörvényekkel. Levonom a következtetést: az Európai Unió jogérzékét sokkal kevésbé zavarja az államtitkok szándékos megsértése, ezzel az államérdek jelentős sérelme, mint a dogmává emelt, hatévtizedes történelmi eseményekben való kételkedés. Ugyanis az államtitoksértés nem büntethető, a tudományos kételkedés - vagyis a gondolkozás - igen. Miképpen nem lehet teljesen véletlen az sem, hogy az ugyanezen a napon megjelent Magyar Hírlap pedig terjedelmes cikkben hinti olvasói tudatába, hogy "A nürnbergi precedensre ma is nagy szükség van". Elérzé-kenyült cikkben emlékeznek meg az emberiség legmocskosabb, legjogtipróbb bírósági tortúrájáról, az éppen 60 éves nürnbergi perről, ahol az erkölcsi-jogi alapelv az volt, hogy a győztesnek mindenben igaza van, a vesztesnek semmiben sincs. Lehet, hogy ezek ott Bécsben David Irving meghurcolásával is precedenst akarnak felmutatni, merthogy már nagyon fakul a nürnbergi film? Megtisztelő élmény volt számomra, hogy 2003. október 21-én - a magyar forradalmat velünk együtt ünnepelni, és az '56-ról írott könyvét végre magyarul is bemutatni érkezett - David Irvinget a Szabó Dezső Színházban rendezett ünnepségen a jelenlévők és a MIÉP nevében én köszönthettem egy rövid laudációval. Azóta is őrzöm a vaskos kötetet és benne a nevemre szóló dedikációt. Most, hogy olvasom vele kapcsolatosan a megdöbbentő híreket, utólag jövök rá: David Irving a barátom. Nem úgy, mint azok a barátok, akikkel nap mint nap találkozom, és közös programokat tervezünk, de úgy, mint azok a félig, majdnem vagy teljesen ismeretlen barátok, akik azért barátaink, mert úgy gondolkoznak, és úgy éreznek, mint mi. Szorítok neked, David, és veled leszek, mondjanak reád akármit - ezek. Szőcs Zoltán

2005.11.29. 13:19

Játék a széleken Molnár Tamás  2005.11.28. 23:08 Kíváncsi vagyok. A nagy, felfokozott ricsajban, kampányzajban, ebben a végtelenül infantilis lökdösődésben és tolongásban lesz-e picinyke csend, békülékeny tűzszünet? Megállni, emlékezni fog-e még valaki a szégyenteljes modernkori Mohácsra, a fekete felkiáltó jelre, a tavaly december 5-i népszavazás mementójára? Az össznemzeti kudarcra? Lesz még aki tud, mer és akar visszaemlékezni? A soha nem feledhető tanulságokra? Vagy csak zavarodott, kényszerű, monoton csendességben beleszürkül ez a nap is a távolodó múlt emlékezetébe? Reméljük nem így történik! Reméljük, sokan leszünk, akik őrzőlángokkal körberakják, féltő kezekkel vissza óvják a trianoni határok mentén fellobbanó kicsiny mécsesek léleklángjait. Reméljük, sokan lesznek, akik tovább őrzik szívükben a szeretett fényt, az eltompuló, érzéketlen történelem sötét labirintusaiban. Elvánszorgott egy újabb keserves esztendő, lassan kimúlt egy rossz év, de a bánat egyre növekszik. Ahelyett, hogy visszaszorulna, egyre csak kiteljesedik a nemzet növekvő válsága. Egyre tarthatatlanabb az útirány, a cél, a végállomás, mely felé akaratunk ellenére sodródunk, egyre távolabb kerülünk hajdan volt tiszta önmagunktól. Idegen érdekek által rohanunk a végzet felé, valami távoli, kusza és zavaros vidékre. A hontalanság rezervátumaiba. Él bennünk mégis a kényszer. Vissza kell találni a gyors aranyszarvas által kitaposott ösvényre! Amikor a nyilazó harcos kifeszíti a húrt, amikor megfeszül az izomzat, amikor rebbenés nélküli a tekintet, akkor végtelenül leegyszerűsödik minden kérdés. Előttem vagy mögöttem?! Ez lesz az utolsó és végső üzenet! A brutális valóság A következmény, a számonkérés és felelősségre vonás nem maradhat el! A kifosztottság és elnyomorodás arányai jól érzékelhetőek. Az egykori pártállami vagyon legjelentősebb része száz család kezében összpontosul! A kapcsolati tőke sikeresen összeboronálta az ellopott pénzt és a hazugságokra alapozott politikát. Az eltorzult aránytalanság minden szintre kivetíthető. Szanyi szerint például az agrártámogatások 90%-át mindössze száz lobbista kezeli. Saját zsebekbe! Koncentráció, monopolhelyzet, hegemónia, ez az üdvözítő irányelv! Mert ne feledjük, ebben a modern, globalista gyarmatosításban - melynek uralkodó ideológiája a gátlástalan neoliberalizmus - megvalósult a tökéletes alávetettség! A terjeszkedő nyomulásnak az Egyesült Államok a központja, angol az anyanyelve, média a terjesztője, pénz az istene, katonai erőszak az ereje, hatalmának elapadhatatlan gazdasági forrásait a banki és kereskedelmi szektorok szolgáltatják, ahol a profitot kiégett, kizsigerelt, minimálbér-rabszolgák termelik újra, monoton egyhangúsággal. Az élősködő fel- és alrendszerekben minden hatalom néhány ember kezében összpontosul, ők tartják kezükben a provinciák komprádor vezetőit. A technokrata, modern szervezettség tökéletes, terjed akár az önfelzabáló pestis, a szélrózsa minden irányába. Ami biztató, hogy formálódik, szerveződik a nemzetállami kirablással szembeni nemzetközi ellenállás. Az antiglobalisták is globálisan támadnak vissza, szerte a világon! A képmutatás magasiskolája Ebben a kritikus és önromboló válsághelyzetben cseppet sem meglepő a köztársaság első számú puccsistájának nyilatkozata, amely a párizsi tüzekre és az eljövendő éhséglázadásokra utalt. Miközben Heller káros hegemóniáról, Ferge terjeszkedő gettókról beszél, addig Gyurcsány megszorítás és unióellenes színjátéka úgy hat, mint Orbán felkomponált cigány- és munkásgyűléseken való reinkarnálódása. Nem más, mint álságos, osztályharc nélküli üzenet ez a vesztesek felé: minden nyilvánvaló baj, csőd és összeomlás ellenére, mi tudjuk, merjük, tesszük! Mint tizenöt éve állandóan, szavazzatok ránk, mert mi megoldjuk a növekvő gondokat! A begyűrűzést! A munkavállaló és szakszervezet ellenes globáltechnokraták igencsak észnél vannak, akár a felfuvalkodott Kóka. Mert ha a testileg és szellemileg elnyomorodott nép egyszer magához térne, akkor annak szigorú, büntetőjogi felelősségre vonás, vagyonelkobzás és közügyektől való végleges eltiltás lenne a következménye. Ezért nem szabad felébredni a rémálomból, ezért folyik inkább tovább gőzerővel a figyelemelterelő hadművelet. A kormány és annak kormányon lévő látszatellenzéke, lényegi kérdések helyett, inkább érzelmi, indulati szintre tereli az álvitákat. A nemzeti szimbólumok bemocskolásán túl most bőszen nekirontott a történelmi egyházaknak, szét kívánja választani a nem létező állami és egyházi összefonódást. Gusztusos! Az SZDSZ mialatt közpénzeken nyílt, keresztény-, magyar- és nemzetellenes politikai diverziót folytat, most másra mutogat! Inkább elől járhatna a példával, kártékony közéleti tevékenységét a saját párttagjai által befizetett tagdíjakból finanszírozhatná. Az így bekaszált néhány ezer forint mellett, esetleg láthatóvá tehetné - a Lop Stop program keretein belül - a párt átláthatatlan pénzügyi holdudvarát, hátha felbukkannak a destruálásra szánt milliárdok! Az SZDSZ igazán verhetné a harci dobokat a roncs-állam, és a túlburjánzott pártpolitika beteges összenövése ügyében. Akár. Abban, hogy az általa képviselt nyálas, liberál-állami befolyás ne kezdje ki az egyházak jól működő szervezeti és hitéletét. Különösen akkor, ha az ateista törpepárt saját kisegyházat és számos szektát üzemeltet. Kuncze és Gusztos éppen azon történelmi egyházak jószolgálati tevékenységébe törli bele sáros, makkos cipőcskéjét, amelyek az állam összeomlását követően, egyre nagyobb közfeladatokat vállalnak át az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a szociális gondoskodás területein. Sajnálatos, de mindig ott jelenik meg jól működő értékképviseletként az egyház, ahol a szadizó liberálisok már mindent leromboltak. A sárga földig! Az SZDSZ társadalmi elértéktelenedésével szemben, ma már az egyház az egyetlen pozitív alternatíva! A keresztény vallás maradt az egyetlen koherens erkölcsi rendszer, amelyről visszaverődik a globalizmus képmutató, emberi jogokba becsomagolt kártékonysága. Az inga nem áll meg! Egy olyan világban, ahol a tömeggyilkos Kádár a szupersztár, ahol zavartalanul működhetnek a beveresedett számlagyárak, ahol kitüntetett hírértéke van a megnémult Orbán váratlan megszólalásának, ahol Kuncze a parádés giccsmagyar, ahol MDF-körüli pályára állítják Anettkát, ahol poligráfos kezelésre szorulnak a hazudozó politikusok, nos ott inkább illene végsőkig megbecsülni a tradicionális erkölcsi parancsolatokat megjelenítő egyházakat. A jelenlegi koraszülött, poszthülye kampányban ez persze nem szempont. A módszeresen lebutított lakossághoz, most határozott következetességgel hozzábutítják a direkt marketinggel leépített üzenetet. Eddig ”csak” az erkölcsi példaadás és a morális következetesség volt fényévnyi távolságra a közélet szereplőitől, most már az intellektuális értelem is elérhetetlen távolságba került. Már nem elég hazudni, hülyének is kell látszani! A huszonötös IQ-val felfogható politikai üzenetek lementek kutyába, elérték Győzike és Anettka színvonalát. A bárgyú szappanoperákon szocializálódott lakosság kapkodhatja a fejét, mialatt kedélyesen elkártyázzák maradék jövőjét! Térdig állva a baromságok tengerében, senki sem kérdezi meg az előrehozott luxuskampány egetverő költségeit! A reklámok, aláírásgyűjtések, konzultációk, kongresszusok, identitáskeresések, amerikanizált valóságshow-k, a szélkakasos és narancspöttyös idiótaságok szerény becslések szerint is már most megközelítik a százmilliárdos nagyságrendet. A demokrácia drága dolog, de honnan, kitől, miből, milyen eltitkolt, bűnös forrásokból, pártbeltenyészetekből származik ez az összeg, és miből telik minderre ezeknek a semmirekellő, csaló pártoknak - nos ezt senki sem tudhatja! A hihetetlen méretű flancolás és rongyrázás mellett, közel ötmilliónyi embernek az a napi gondja, hogy miből fizesse be a besárgult csekkeket, miből vegyen némi élelmet vagy szerény ajándékot karácsonyra. Épeszű ember a jelenlegi kampány pazarlását, ízléstelenségét és értelmetlenségét szemlélve, biztosan nem szavazna ezekre a parazita, parlamenti pártokra! Nem véletlen a teljes elfordulás a politikától. Az, hogy a lakosság közel 60% érdekképviselet nélküli, politikai hontalan! Az MSZP kormányon lévén oda- és visszajátssza, megcsapolja a közpénzeket. Miközben a Fidesz eljátssza a leszegényedett jófiú szerepét, s önsegélyező gyűjtést szervez a kisnyugdíjasok körében. Szégyen! Teszik mindezt közösen, az Állami Számvevőszék orra előtt, kartellbe tömörülve, a maffiaszerű, rejtőzködő pártlobbik legnagyobb örömére! A választások végeztével nyilván senki sem marad vesztes az átvert, bepalizott lakosságon kívül. A hátsó, pártcégeken átfuttatott, magánzsebekben landoló, visszaosztott közpénzek kapcsán, minden pártvezér súlyos tíz- és százmilliókkal gazdagodik. Híznak a titkos svájci bankszámlák! Az látható, hogy az ”anti-politika”, az ”anti-politikus” mellett, itt az ideje az ”anti-kampánynak” is! Az örök vesztes lakosságot a lehető legpuritánabb, legköltségkímélőbb eszközökkel kell megszólítani. Találjon egymásra a rendszeren túli politikai üzenet, a rendszeren kívül rekedt, értelmes választók tömeges akaratával! A felértékelődő antiliberalizmus Miközben javában tombol a belharc, addig az üzenetek mellett egyre üresedik a politika porondja is. A két nagy monstrum-párt kiszorított, kiölt minden alternatív életet a centrumból. Végleg esélytelenné vált a folyamatos párttevékenységet felmutatni képtelen Kupa-tanács, szertefoszlott az utolsó bor-kommandóra alapított kisgazda illúzió. Az MDF is csendben kivérzett, kihúzták talpa alól a Földit. A nagy sárdobálás során soha nem látott mértékben felerősödtek az ellentétes politikai pólusok. Egyfajta látványos versenyfutás folyik mindkét oldalon egy részben szalonképessé tett, radikális, antiglobalista erő létrehozására. Felkészülve az egyre fokozódó társadalmi elégedetlenségekre, az MSZP elemi érdeke lett, hogy megerősödjön a Vajnai-féle modernizált, radikális, úttörő, baloldali kezdeményezés. Ezt készíti elő, hihetetlenül ügyesen Krausz, Gazsó, Szalai és TGM akkor, amikor átfogó kritikáját adják a jelenlegi neoliberális kormányzatnak. Új szocialista, antiglobalista ideológiájukkal tökéletesen bepozicionálják az eljövendő egérutat! (A közvélemény-kutatásokban már most igen jól áll a megújult Munkáspárt!) Az MSZP esetleges választási vereségét követően, ide is át lehet menteni kritikus, újbaloldali reformerőket, kimentve és elbujtatva őket a felelősség elől. Ennek a friss képződménynek a legádázabb ellenfele az SZDSZ lehet, mert életképes és társadalomkritikus munkáspárti tömörülés esetén politikai léte értelmét veszítené. Oly mértékben leharcolódott és feloldódott már a gyurcsányi kormányzásban a töpörtyűk szövetsége, hogy nincs semmiféle létjogosultsága az általa képviselt másságnak. Az SZDSZ örök és beteges ellenzéki attitűdje tovább már nem fokozható. A párt szellemisége már gátja mindenfajta fejlődésnek, legfeljebb a jobboldalon „hasznosítható”, ha átmegy kártékony csendestársnak a Fidesz farvizére. Három párti parlament és kvázi politikai patthelyzet esetén vészesen megnőhet ennek az esélye! Az MSZP tehát nem bántja, inkább elősegíti saját modernizált kommunistáinak az antiglobalista megtérést. Új frontot nyit, miközben a hataloméhes Fidesz minden lehetséges partnert összerombol. Amíg a baloldalon politikailag korrekt a radikalizmus, addig a jobboldalon ez maga az életveszélyes, szélsőséges, fasiszta csőcselék! Ezt az álláspontot tudatosítja, erősíti tovább a Fidesz is! Miért nem lehet jobb a jobb? A polgári szövetség jelenleg teljesen magára maradt önmaga sokszínűségével. Az erőszakkal és ígéretekkel bekebelezett szervilis párt-torzók, nem jelentenek valóságos politikai alternatívát. Az MDF felmorzsolását követően, most nyilván a Harmadik Út kerül a célkeresztbe! Alantas politikai megkörnyékezések, egzisztenciális bezsarolások, durva beszólások, kényszerű pacifikálások váltogatják majd egymást. Az elhallgattatások és kirekesztések gyakorlata mellett a Fidesz folytatni fogja szokásos kettős és többes kommunikációját, az ellenségképektől az összefogásig. Miközben a Demokrata az ötvenes évek szabadnépes stílusában csak rosszat tud írni a nemzeti radikálisokról, miközben a Magyar Nemzetben és a HírTV-ben megjelenik egy-két eltévedt, kósza híradás, addig az uniókritikus, antiglobalista nacionalisták tényleges szerepe, fontossága, helyzet- és programértékelése a szőnyeg alá van rugdosva. (A megosztást jól példázza, hogy a Jobbik mellett a MIÉP egyáltalán nem szerepel a polgári sajtóban!) A kétpárti szisztémában működő médiában szinte teljes a Fidesztől jobbra lévő terület cenzúrája. A szellemi holdudvarban persze már itt is megjelennek tárgyilagos, realista hangok. Stumpf láthatóan alternatívákat keres. Zárug Péter Farkas a kétpártrendszer tragédiájáról ír, ahol a néma többségnek nincs semmiféle érdekérvényesítő képessége. Fricz Tamás a polgárháború előtti csendről, a dermesztő társadalmi inaktivitásról, Bogár László pedig a teljes ”rendszerváltó”, kollaboráns elitről mond megsemmisítő kritikát. Gondolataikban közös az, hogy a látható diagnózison túl, gyökeres megoldást egyikük sem javasol. Mindannyian csak és kizárólag csak a felszínes hatalmi változásban, a Fidesz ismételt kormányra kerülésében látják a garanciákat. Mindenki szemellenzős, korlátozott reformokról ábrándozik, eltusolt közös felelősségről, miközben terjed a káosz, nyakunkon a társadalmi katasztrófa előszele. Megkésve ugyan, de már mindkét oldal józanabb értelmiségiei kimondják a döbbenetes igazságot: elhazudott rendszerváltás, szörnyű arányú nyomor, elszegényedés, leszakadás, zsákutca, permanens válság, kiüresedés, képmutatás, eldologiasodás, értékvesztés, neoliberális diktatúra, ellensúly nélküli globális tőke, szolidaritás hiányában védekezni képtelen társadalom, verbális polgárháború, kettészakadt ország, süllyedő nemzet, pusztuló közösségek, elfogyó népesség, szétforgácsolódó erkölcsiség, megsemmisülő természeti környezet, önfelzabálás, ahol már nem terhelhető tovább a vesztesek hatalmas tömege. Ez a látlelet, amit az emberek többsége még nem tud, de már érzékel! Szavak, szavak, szavak, gondosan bezárt értelmiségi jajkiáltások, miközben minden vánszorog tovább a maga végzetes útján. Versenyfutás az idővel A nagy politikai versenyfutásban ismét vesztésre állunk. Megnyerhetjük ugyan a tavaszi választásokat, de a baloldal mindig történelmi lépéselőnyben marad. Akár az átkos időkben, most ismét csak náluk nyomulnak a reformerek, az újítók, a bátrak, a jövőbe látók, az összefogásra kész csapatjátékosok, a megbocsátók, a merészen kísérletezők, akik elébe mennek az eseményeknek és felkészülnek időben, minden lehetséges változásra. Nálunk meg itt marad valami antikreatív, korszerűtlen, múltba révedő, szemellenzős és vaskalapos ”konzervativizmus”, amely csak a hatalom mágiáját érzékeli, de képtelen a valódi társadalmi kihívásokkal szembeni kíméletlen őszinteségre. Ellustulva, szellemileg elernyedve, inkább összeesküvés-elméleteket és felnagyított ellenségképeket keresnek és találnak mifelénk, semmint potenciális szövetségeseket. A jobboldal vezető ereje inkább elhatárolódik saját nemzeti érdekvédő, radikális, keresztény nacionalistáitól, inkább létezésükben veszélyes fasisztáknak bélyegzi őket, semmint szövetséget vagy békülékeny háttéralkut kötne velük. A jobboldal sokszorosan gyávább, képmutatóbb és kirekesztőbb baloldali tükörképénél! Még saját tudatalattiját sem meri felvállalni! Ez lesz a veszte. A megoldás számunkra egyszerű. A vesztesek felé folytatnunk kell a kinyújtott kéz politikáját. Bátran és határozottan mennünk kell előre, mert a Harmadik Út igazsága megteremtheti a Negyedik Köztársaságot, a morális forradalom hazai győzelmét! Nem kell szégyenkeznünk, mi erős törvényességet, rendszerető közösséget, nacionalista nemzetállamot akarunk! Olyan élhető, büszke és független jogállamot, amely befelé gondoskodik, de kifelé saját érdekei szerint, harcosan globalizál! A Harmadik Útnak bátran csatlakoznia kell a nemzetközi antiliberális chartához, miközben hazája alkotmányába beemeli a Szent Koronát övező tradíciókat, a kereszténység erkölcsét és a bűntől elrettentő halálbüntetést! Ez a Köztársaság segély helyett mindenkinek munkát és értelmet ad, miközben korlátozza a ”fekete tőkét”! Üldözi a bűnt és a gonoszságot, miközben képviseli a többségi társadalom érdekeit! Ennek az új államnak helyén lesz a szíve, a lelke és az értelme. Ez az új korszak bármennyire fájdalmas lesz is, kegyetlenül igazságos lesz, eltakarítja a romokat! Erről érdemes beszélnünk a választások előtt. A tavaly december 5-i népszavazás, minden felelős nemzeti erőt erre kötelez! Molnár Tamás

2005.11.29. 11:24

Csurka István: A Fideszből is léphetnek át a MIÉP-Jobbik szövetségbe   2005.11.25. 21:04 Csurka István elképzelhetőnek tartja, hogy a Fideszből is lépnek át tagok a MIÉP-Jobbik szövetségbe. A pártelnök részleteket nem közölt, de azt mondta a Harmadik Út még bővülhet. Csurka István budapesti sajtóértekezletén azt mondta: lát esélyt arra, hogy pártszövetsége a harmadik politikai erő legyen az országban a jövő évi választások után. A politikus Budapest XVII. kerületében, a Dózsa György Művelődési Központban tartott sajtótájékoztatót, mielőtt lakossági fórum keretében bemutatták a pártszövetség helyi képviselőjelöltjét. Csurka István elmondta: a lengyelországi változás az egyik legfontosabb esemény Európában, valóságos rendszerváltás, hogy egy radikálisan nemzeti-keresztény elkötelezettségű politikai erő szerezte meg a parlamenti többséget, illetve a miniszterelnöki és a köztársasági elnöki posztot. A MIÉP-Jobbik Harmadik Út Pártszövetség társelnöke esélyt lát arra, hogy a 176 egyéni választókerületben jelöltet állító Harmadik Út a harmadik politikai erő lesz a jövő évi országgyűlési választások után.

2005.11.29. 11:22

Zsinka László Győrött   2005.11.25. 21:15 Zsinka László közgazdász, a MIÉP elnökségi tagja tartott ma Győrött, az Ifjúsági Házban a Harmadik Út rendezvénysorozata keretében előadást. Az előadás gyakorlatilag fórumként is funkcionált, mivel az előadás végén interaktív módon lehetett kérdezni a politikustól. A rendezvényen felszólalt Farkas Ádám, a Jobbik győri elnöke és a MIÉP győri elnöke is. Zsinka László többek között alapvető politikai kérdéseket tisztázott példákkal bőven tarkítva, így elmondta, miért nem látja támogatandónak a valóban a liberális gyökereitől soha el nem szakadó és oda mindinkább visszatérő Fideszt. Szó esett egy fiatalemberről, aki 1990. június 4-én kivonult a trianoni megemlékezésről, de ma az egész nemzeti oldal felkent vezérének pózában tetszeleg... Zsinka szerint a Fidesz létszámban profitált a néppárttá válásból, ám a politikai palettáról eltűnt a KDNP és az FKgP, akinek egyes politikusai ma a Fideszben tapsikolnak. Nem fenntartható viszont az az állapot, hogy a Fidesz a liberálisoktól a nemzeti radikálisokig mindenkit be akar hálózni.  Beszélt a gazdaságpolitikában meglévő alapvető nézetkülönbségekről is, de megállapította: a Fidesz azon kijelentésével, miszerint a privatizációt nem szabad folytatni, gyakorlatilag egyetért. A közgazdász kitért az MSZP és az SZDSZ nemzetrontó tevékenységére is. A fórum végén interaktív módon kérdéseket lehetett feltenni Zsinka Lászlónak. Felszólalt többek között Világhy József, a Horthy Miklós Történelmi Társaság győri elnöke is, és rögtönzött buzdító beszédében mindenkit arra kért, hogy szavazatát a MIÉP-Jobbik Harmadik Út szövetségre adja le.   Az esemény egy rendezvénysorozat részét képezte, melynek keretében októberben már Győrbe látogatott Csurka István, a MIÉP elnöke. A közeljövőben Bükkfalvy Beatrix és Fenyvessy Zoltán fognak előadást tartani. ------------------------------------------------------------------- Kicsit megkésett hír, de érdemes elolvasni!:)

2005.11.29. 11:20

Nosztalgiavillamosokkal népszerűsítenének HunHír.hu  2005.11.28. 17:30 A Fővárosi Közgyűlés MIÉP-Jobbik frakciója szerint sokkal értékesebb, ha idegenből átvett projektek helyett a saját, múltbeli értékeinkkel gazdálkodva öregbítjük Budapest turisztikai hírnevét. A XX. század fordulójának meghatározó európai városa, Budapest rendelkezik annyi ipartörténeti tartalékkal, hogy a látványában sem utolsó technikai alkotásokkal még több látogatót lehet a fővárosba csábítani. A turisztikai vonzóerő növeléséhez igénybe kell venni a csaknem 120 éves fővárosi villamos adta lehetőségeket - hívja fel a figyelmet a fővárosi MIÉP-Jobbik. A frakció fontosnak tartja, hogy minél előbb közlekedjenek városnéző nosztalgiavillamosok a 2/A jelű villamos útvonalán, hiszen a Duna-partot követő pályán már most is valójában városnézésen vesznek részt az utazók és a külföldiek. A bérelhető nosztalgiavillamos forgalomba állítása nem igényel különösebben nagy befektetést, és jelentősen hozzájárul Budapest nemzetközi versenyképességének emeléséhez, vonzerejének növeléséhez. Budapest "élő múzeumai" összeállításánál szerencsés a helyzet, mert több eredeti darab kocsiszínek, tároló vágányok és csarnokok túlélő kincse, és helyreállítva főváros, illetve hazánk további népszerűsítését szolgálhatják - hangsúlyozza a fővárosi MIÉP-Jobbik nevében Marsi Péter Pál frakcióvezető-helyettes, valamint Dancsecs György képviselő.

2005.11.29. 11:14

A MIÉP- JOBBIK HARMADIK ÚT HONLAPJA! LÁTOGASD!  MEGÉRI! SOK MINDENT MEGTUDHATSZ, AMIT A KÉTPÁRTRENDSZER SAJTÓI ELHALLGATNAK! Szkíta

2005.11.29. 11:02

2005.11.29. 10:58

ÉLJEN A MIÉP- JOBBIK HARMADIK ÚT!!!!

2005.11.29. 10:53

Olvassa a magyar nemzeti radikalizmus lapjait! Szkíta

2005.11.29. 10:48

Magyar Fórum, a magyar nemzeti radikalizmus lapja! Minden magyar embernek jószívvel ajánlom! Szkíta

2005.10.09. 15:40

Nagy Ervin és Csurka István az m1-en 2005.10.09 21:10 Időpont: október 9. (vasárnap) 21:10-től Nagy Ervin, a Jobbik választmányi elnöke és Csurka István, a MIÉP elnöke beszél a két párt választási összefogásáról az m1 csatorna A szólás szabadsága c. műsorában.

2005.09.14. 14:16

Tüntetést szervez a Magyar Önvédelmi Mozgalom szeptember 19-én A Magyar Önvédelmi Mozgalom mindenkit vár szeretettel szeptember 19-én, hétfőn 17 órától a Kossuth térre a Parlament elé. Tiltakozunk az egy éve politikai puccsal hatalomra jutott Gyurcsány Ferenc és hazaáruló kormánya ellen. Tizenöt év után végre rendszerváltást követelünk, történelmi igazságtétellel, politikai felelősségre vonással. Ki kell mondanunk: Teljes elszámoltatás nélkül nincs rendszerváltás! A parlamenti képviselők nem a magyar jövőt építik, elszakadtak a magyar valóságtól, miközben az idegen érdekeket kiszolgáló liberális média azt hitet el a magyar választópolgárral, amit akar. Ennek eredményeként a 2006-os választás már most eldőlt, kialakult a magyarországi kétpártrendszer. Megélhetési politizálás jellemzi mind a négy parlamenti pártot, csak a megbízókat kell más-más szabadkőműves páholyokban keresni. Nemcsak a tervezett további privatizációkat kell azonnal leállítani, hanem az utolsó fillérig el kell számoltatni azokat a népnyúzókat, akik ellopták a magyar állami vagyont. Hitvallásunkhoz híven az összefogás reményében várjuk a gyökeres változást akarókat. Amennyiben a politikai vezetők nem tudnak összefogni, találjanak egymásra a különböző szervezetek tagjai, szimpatizánsai. Fogjon össze végre a Magyar a Magyarral! Aki Magyar Velünk Tart! Magyar Önvédelmi Mozgalom Budapest, 2005. szeptember 6.

2005.06.30. 15:55

Bizonyára meglepődtetek, hogy miért is szűnt meg ilyen hirtelen a Trianon levelezőlista. Nos, mint kiderült, volt egy ideje már működő, hasonló elnevezésű lista, melynek tulajdonosa ahelyett, hogy elmagyarázta volna, mi a helyzet, inkább az agresszív utat választotta. Mi értünk a szép szóból is. Ezért a Trianon levelezőlistát megsemmisítettük és útjára indítottuk a Nemzeti egység listáját, mely reményeink szerint nem fogja piszkálni a fent említett úr csőrét. Kérjük, csatlakozzatok! Hol thetitek meg? http://irredenta.lapja.hu //horthy.gportal.hu //fidesz.gportal.hu

2005.03.20. 11:49

Ez az oldal egyik bannerja! Ha tetszik nyúld le és rakd ki az oldaladra.

[Friss hozzászólások] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]