Új bejegyzés Frissítés

2006.03.02. 17:56

Román tankok fenyegetik a székely nemzetgyûlést 2006. március 02. 09:23HunHír.Hu A HunHír.Hu Székelyföldről származó értesülései szerint nem csak a román rendőrség speciálisan kiképzett és felfegyverzett alakulatai, hanem a román hadsereg is arra készül, hogy vérbe fojtsa az esetleges székely 56-ot. Pedig szó sincs szervezkedésről, csupán az egy tömbben élő magyar kisebbség végre saját kezébe akarja venni sorsa irányítását. A román hadsereg páncélozott harci járműveket, tankokat irányított a székelyudvarhelyi tüzérségi laktanyába. A románok természetesen szokás szerint hazudnak, a haderő-átcsoportosítást úgymond technikai fejlesztéssel próbálják magyarázgatni. A március 15-i székely nagygyűlés időpontjának közeledtével Székelyudvarhely lakosai körében tegnap riadalmat keltett, hogy a román hadsereg tucatnyi tankot szállított a helyi tüzérségi kaszárnyába. Időközben kiderült, hogy mindössze a katonai géppark felújításáról van szó. Eközben a nagygyűlést szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felszólította Gyurcsány Ferencet, hogy kormánya kössön nemzetközi megállapodást Romániával Magyarország védőhatalmi státusának Székelyföld fölötti gyakorlására. Elképzelését Csapó József elnök azzal indokolja, hogy a román hatóságok eddig rendre viszszautasították az SZNT-nek a Székelyföld autonómiájára irányuló kezdeményezéseit. A magyar politikai élet főszereplői persze hallgatnak, mindenki a saját kampányával van elfoglalva. Gyurcsány arra nagyon figyelt, hogy nyalogassa a megszálló szovjetek emlékművét oly lelkesen koszorúzgató Putyin talpát, és a nagy testvér árnyékában kíván létezni úgy, hogy megcsúfolja a szovjetek által kivégzett, megbecstelenített, kirabolt százezrek emlékét. Mindezt persze a lelplet a múltra jelszó gyakorlati megvalósításával. Orbán Viktor nemzeti vízumról vizionál, ennek a jogkörnek a lehetőségeit próbálja tágítani, de szó nincs a székelyek megsegítéséről, a konkrét politikai segítség megadásáról, uniós parlamenti képviseletükről, és a világ közvéleményének felhívásáról, hogy egy embertelen, igazságtalan, érvényét vesztett diktátum következményeképpen a milliós nagyságrendű székelyföldi magyarság másodrangú állampolgárként vegetál ősei szülőhelyén. (Magyar Nemzet nyomán HunHír.Hu)

2006.03.02. 17:55

A MIÉP-Jobbik nemet mond az egészségügy privatizációjára     2006.03.01. kuruc.info. A MIÉP-Jobbik a Harmadik Út nemet mond az egészségügy privatizációjára - közölte Csurka István és Kovács Dávid, a választási párt két társelnöke egy mai sajtótájékozatón, melyen részt vett dr. Mánya Kristóf képviselõjelölt is, a Magyar Orvosi Kamara titkára. kuruc.info Hangsúlyozták: a magyar társadalom hatalmas többsége 2004. december 5-én úgy döntött, hogy az egészségügyet nem szabad privatizálni, ezt a mostani kormánynak is tudomásul kellene vennie. A MIÉP-Jobbik szerint a magyar egészségügy szétlopását jelentené, hogy ha ide bizonytalan egzisztenciájú cégeket beengednének. (MTI nyomán Kuruc.info)     HARMADIK ÚT   Szavazzon a MIÉP- JOBBIK- FKGP, a HARMADIK ÚTRA! 2006. április 9. Szebb jövőt!

2006.03.02. 17:54

A MIÉP-Jobbik az identitászavaros SZDSZ-ről    A Fővárosi Közgyűlés MIÉP-Jobbik frakciója szerint az SZDSZ panoptikum-kampánya az identitászavaros politikai tömörülés legújabb kétségbeesett akcióját jelzi a parlamentben maradásért. A szélsőségesen liberális párt próbál ugyan politikai tőkét kovácsolni történelmi nagyjaink felvonultatásával, de a múlthoz köthető konkrét kérdéseket nagyon felületesen kezeli - vélekedik a képviselőcsoport. "Demszky Gábor fővárosvezér évek óta figyelmen kívül hagyja azt a közgyűlési határozatot, mely szerint a nemzeti sírkertnek nem minősülő, de a jövő számára megőrzésre érdemes fővárosi temetkezési helyek védelmét, fennmaradását, gondozását biztosítani kell. Lassan már hat éve, hogy Demszky íróasztalában porosodik a határozat, vissza is tér rá mindig úgy, hogy meghosszabbítja a végrehajtás határidejét. Idén, szeptember 30-áig szól a haladék, és ahogy Demszky viszonyul ezekhez a kérdésekhez, vélelmezhető, hogy az ügyben nem történik érdemi előrelépés" - áll a Marsi Péter Pál frakcióvezető-helyettes által jegyzett dokumentumban. Marsi hozzáfűzi: nem csak a múlt értékes embereinek porhüvelyei, hanem az azt befogadó temetkezési helyek is pusztulnak. Ilyen a valós liberális múltmegközelítés - jegyzi meg a frakcióvezető-helyettes. HARMADIK ÚT   Marsi Péter Pál Szavazzon a MIÉP-JOBBIK, a HARMADIK ÚTRA! 2006. április 9.

2006.03.02. 17:53

Putyin ment, a szovjet megszállás emlékműve maradt    A Fővárosi Közgyűlés MIÉP-Jobbik frakciója szerint a Vlagyimir Putyin orosz államfő és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök által oly lelkesen szorgalmazott múltfelejtés és a kapcsolatok új alapokra helyezése nem valósulhat meg úgy, hogy Magyarország szovjet lerohanását, kifosztását hirdető, a meggyilkolt és megbecstelenített százezreket emlékét sértő óriásobeliszk csúfítsa el továbbra is Magyarország legszebb terét. A MIÉP-Jobbik frakció több alkalommal felhívta a politikai döntéshozók és a közvélemény figyelmét arra, hogy hazánkat nem kötelezik nemzetközi egyezmények a megszállás emlékművének köztéri elhelyezésére, annak szoborparkban, vagy az orosz katonák porhüvelyének otthont adó temetőben van a helye. Miután a Szabadság téri emlékmű nem az elesett katonák hantjára épült, semmi sem indokolja, hogy ott uralja a teret, ahol elődeink mindig a magyar szabadságot és a magyar reményt fejezték ki köztéri alkotásokkal. A MIÉP-Jobbik képviselőcsoportja ismételten követeli, hogy bontsák el a törvényeink szerinti önkényuralmi jelképet is hirdető kő- és betonmonstrumot, s a Szabadság térre állítsák vissza a magyar jövő jelképét, az Ereklyés Országzászlót - áll a Dancsecs György képviselő és Zsinka László frakcióvezető által jegyzett közleményben. HARMADIK ÚT Dancsecs György és Zsinka László Szavazzon a MIÉP-JOBBIK, a HARMADIK ÚTRA! 2006. április 9.

2006.03.02. 17:49

--------------------- A MIÉP- JOBBIK-FKGP Harmadik Út programjai ..........................................   Gyömrő Március 4-én, 17 órakor a Petőfi Művelődési Házban lakossági fórumot tart Csurka István. Vendég: Nagy Ervin. Budapest Március 4-én, szombaton, 18 órától kampánygyűlést tart a Rákoskerti Művelődési Klubban (Budapest, XVII.kerület,Rákoskert sugárút 66.) Csurka Endre, a MIÉP Pest megyei frakcióvezetője. Bemutatkozik: dr. Fenke Ferenc országgyűlési képviselőjelölt.   Lepsény Március 5-én, vasárnap kampánygyűlést tartunk a Petőfi Sándor Művelődési Házban (Posta utca 31/a.). Beszédet mond Csurka István, a MIÉP elnöke. Bemutatkozik: Szarka Gyula képviselőjelölt. Budapest Március 6-án, 17 órakor a IX., Haller utca 27. sz. alatti Művelődési Házban bemutatkoznak a budapesti képviselőjelöltek közül: Augustini Gábor (13. vk.) és dr. Kármán György (12. vk.). Előadást tart Csurka István, a MIÉP és Kovács Dávid, a Jobbik elnöke. Fót Március 8-án, 18 órakor a Művelődési Házban (Vörösmarty tér 1) lakossági fórumot tart Csurka István. Vendég: Molnár Tamás. Győr Március 9-én, 17 órai kezdettel a MIÉP-Jobbik a Harmadik Út választási nagygyűlése a Petőfi Sándor Művelődési Házban (Árpád u. 42.) Előadást tart Csurka István, a MIÉP elnöke, és Kovács Dávid, a Jobbik elnöke. Bemutatkoznak a Győr- Moson-Sopron megyei képviselőjelöltek. Sződliget Március 9-én, csütörtökön, 18 órakor a Művelődési Házban (Szent István u. 29.) választási nagygyűlést tart dr. Fenyvessy Zoltán, a MIÉP alelnöke. Bemutatkozik dr. Szendrényi János országgyűlési képviselőjelölt. Eger Március 11-én, szombaton, 15 órakor a Megyei Művelődési Házban (Knézich K.u. 2.) bemutatkozik dr. Gyulai Katalin képviselőjelölt. Előadó: Csurka István, a MIÉP elnöke,Kovács Dávid, a Jobbik elnöke. Kunszentmiklós Március 12-én, vasárnap 18 órakor Csurka István és Réti Miklós lakossági fórumot tart a Művelődési Központban (Damjanich u. 7.). Bemutatkozik Aczél Lászlóné, a MIÉP-Jobbik a Harmadik Út képviselőjelöltje. Közreműködik Hegedűs Zsuzsanna énekművész. Dánszentmiklós Március 13-án, hétfőn, 18 órakor a Művelődési Házban választási nagygyűlést tartunk. Előadók: dr. Bükkfalvy Beatrix képviselőjelölt, dr. Horváth Szabolcs és dr. Réti Miklós, a kisgazdák elnöke. Budapest Március 15-n, szerdán a Rákospalotai Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban a 12 órai szentmise keretében emlékezünk a magyar szabadságharcokra. Ezt követően a templom előtt gyülekező IV-XV. kerületiek együtt indulva részt vesznek a Hősök terén megrendezett nagygyűlésen. Hajdúböszörmény Március 19-én, vasárnap, 16 órakor a Sillye Gábor Művelődési Közpotban (Bocskai tér 3.) választási nagygyűlést tartunk. Beszédet mond: Csurka István, a MIÉP elnöke, Molnár Tamás, a Jobbik alelnöke és dr. Réti Miklós, a kisgazdák elnöke. Magyarország a magyaroké. Hajdúszoboszló Március 21-én, kedden, 17 órakor választási nagygyűlést tartunk a Művelődési Központban (Szilfák alja 2.). Beszédet mond: Csurka István, a MIÉP elnöke, Molnár Tamás, a Jobbik elnöke, dr. Réti Miklós, a kisgazdák elnöke. Magyarország a magyaroké! Sátoraljaújhely Március 22-én, szerdán, 18 órakor a Művelődési Ház Pódiumtermében bemutatkozik: Barati Attila képviselőjelölt. Beszédet mond: Csurka István, a MIÉP elnöke,Kovács Dávid, a Jobbik elnöke és dr. Réti Miklós, a kisgazdák elnöke. Vác Március 23-án, csütörtökön , 18 órakor a Művelődési Ház 8. számú termében bemutatkozik dr. Szendrényi János képviselőjelölt. Előadók: Zsinka László fővárosi frakcióvezető és Balczó Zoltán. Göd Március 24.-én, pénteken, 18 órakor a Művelődési Házban bemutatkozik dr. Szendrényi János képviselőjelölt. Előadó: dr. Bükkfalvy Beatrix. Maglód Március 25-én, szombaton, 18 órakor a Művelődési Házban bemutatkozik Tatár Dóra képviselőjelölt. Előadó:dr. Fenyvessy Zoltán, a MIÉP alelnöke. Püspökladány Március 25-én, szombaton, 18 órakor bemutatkozik dr. Móri Antal képviselőjelölt. Helyszín: Dorogi Márton Művelődési Ház (Bajcsy-Zsinilszky utca). Beszédet mond: Csurka István, a MIÉP elnöke és Réti Miklós, a kisgazdák elnöke. Veresegyház Március 26-án,18 órakor a Művelődési Házban (Köves utca 14). választási fórumot tart: Csurka István, a MIÉP elnöke. Vendég: Nagy Ervin. Bemutatkozik: Gerhát Imre képviselőjelölt. Gödöllő Április 2-án 18 órakor a Művelődési Házban (Szabadság tér) lakossági fórumot tart: Csurka István, a MIÉP elnöke. Vendég: Kovács Dávid, a Jobbik elnöke. Bemutatkozik: dr. Bükkfalvy Beatrix képviselőjelölt.

2006.03.01. 12:33

2006.03.01. 09:44 David Irving Anna Frankkal védi magát David Irving, a holokausztot kétségbe vonó brit történész szerint a koncentrációs táborban meghalt holland zsidó kislány, Anna Frank története is az ő nézeteit igazolja. Irving, akit első fokon három évi börtönre ítélt a bécsi tartományi bíróság egy évekkel korábbi, holokauszttagadó ausztriai előadása miatt, cellájából a BBC rádiónak adott, teljes terjedelmében kedd este közzétett nyilatkozatában azt mondta: Anna Frank családját sem gázosították el a koncentrációs táborban, sőt amikor családtagjai megbetegedtek, "SS-orvosok gondoskodtak róluk ... ketten életben is maradtak". Irving szerint az "egész Anna Frank-sztori azt igazolja, hogy nekem van igazam". Arra a kérdésre: elfogadja-e, hogy a náci Németországban létezett szervezett program a zsidók kiirtására, amelyet Adolf Hitler felügyelt, Irving azzal kérdezett vissza, hogy ismerve a németek "kíméletlen hatékonyságát", hogyan élhettek volna túl "ennyien" egy olyan programot, amely a zsidók teljes kiirtására irányult? A brit történész közölte: egyáltalán nem lenne meglepve, ha a fellebbviteli eljárás során az első fokon kiszabott büntetést még tovább súlyosbítanák, mert az osztrák kormány "nagyon érdekelt egy kirakatperben ... ez az egész a politikáról szól, az igazságszolgáltatáshoz semmi köze". David Irvinget, aki többször megfordult Magyarországon is, hazájában a holokauszttagadó irodalom első számú képviselőjének tartják; visszatérő állítása szerint Adolf Hitler nem tervelte ki a zsidók tömeges kiirtását, és az auschwitzi haláltábor alig több, mint "a turisták számára 1948 után épített Disneyland". Origo

2006.03.01. 12:31

2006.03.01. 09:46 Jaroslaw Kaczynski szerint nem szabad és független a lengyel média Jaroslaw Kaczynski, a Jog és Igazságosság pártjának (PiS) vezetője Krakkóban kijelentette, hogy Lengyelországnak nincs független médiája, mivel a sajtó és más orgánumok tulajdonosaik illetve különböző politikai erők érdekei szerint működik. Mindezzel a Gazeta Wyborcza című napilapban nemrég nyilvánosságra hozott, a Jog és Igazságosság pártja számára kedvezőtlen eredményű közvélemény-kutatásra reagált. Kaczynski kijelentette, hogy a felmérések nem a valóságot, hanem az azokat megjelentető média érdekeit tükrözik. A pártelnök arról is beszélt, hogy a Jog és Igazságosság pártja törvényjavaslatot fog benyújtani, mely szerint egy szerkesztő ne bocsáthasson el egy újságírót csak azért, mert az eltért a lap hivatalos irányvonalától. Ez a rendelkezés Kaczynski szerint növelné az újságírók függetlenségét és a sajtószabadság mértékét. Mindehhez a párt vezetője azt is hozzátette, hogy a PiS céljai között szerepel a lengyel alkotmány igazságügyi és jogi bizottságok létrehozásának módját szabályozó passzusainak megváltoztatása is. Az alkotmány mai formája szerint ugyanis a múltbéli korrupciós ügyeket vizsgáló bizottságoknak pontosan kijelölt célúknak, ad hoc jellegűeknek kell lenniük, míg úgy tűnik, hogy a Jog és Igazságosság pártja általánosabb mozgásteret szeretne ezen igazságügyi és jogi testületeknek. Mivel azonban a kormánypárt támogatottsága nem éri el az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többséget, így úgy tűnik, hogy a korrupciót és politikai bűntetteket vizsgáló szervezet létrehozására nem fog sor kerülni. The Warsaw Voice Fordította: Császár

2006.02.28. 20:35

Akarod ezt a jövőt?   Ha nem, szavazz a MIÉP- JOBBIK A HARMADIK ÚTRA! HARMADIK ÚT     Szavazzon a MIÉP- JOBBIK- FKGP, a HARMADIK ÚTRA! 2006. április 9. Szebb jövőt! Szkíta

2006.02.28. 15:39

2006.02.28. 09:45 Egy vélemény nem végződhet börtönnel Die Presse: David Irving holokauszt-tagadót megismételt cselekmény miatt három év börtönre ítélték. Indokoltnak tartja ezt az ítéletet? Heinz-Christian Strache : Egy még nem jogerős ítéletet természetesen kritikusan kell szemlélni. Ugyanis olyan bűnözők, akik gyerekek rontanak meg, gyakran lényegesen csekélyebb büntetéseket kapnak. A törvényt, amely a véleménnyilvánítás szabadságát korlátozza, igenis meg kell kérdőjelezni ? még ha egy megfogalmazott vélemény katasztrofális is. Die Presse: Ez azt jelenti, hogy fel kellene számolni a nemzetiszocializmus tilalmának törvényét? Strache: Egy megfogalmazott vélemény nem végződhet börtönbüntetéssel. Die Presse: Nem aggasztaná, hogy akkor éppenséggel az ön hívei hangoztathatnának az utcán büntetlenül náci jelszavakat? Strache: Nem, bizonyosan nem. Ugyanis az én híveimnek semmi közük a náci jelszavakhoz. Ez az a képtelen feltételezés, amely újra és újra megjelenik. Szabadelvű-demokrata párt vagyunk, és semmi közünk a nácizmushoz. Die Presse: Tehát azt hiszi, nem lennének bekiabálások a pártjá és hívei köréből? Strache: Ha a véleménnyilvánítás szabadságáról beszélgetünk, akkor a véleménnyilvánítás szabadságát ott is lehetővé kell tennünk, ahol az gyakran nagyon telibe talál. Például akkor, ha valaki szamárságot hord össze. Die Presse: De olyan valaki, mint Irving, semmiképpen ne kerüljön börtönbe? Strache: Semmiképpen. Die Presse: Jövő szerdán lesz hamvazószerdai találkozójuk. Mi jót ad majd ott elő? Strache: A csarnokban minden jegy elkelt. Ezerötszázan jönnek. Állást foglalok a döntő témákkal, például a karikatúra-vitával kapcsolatosan. Nem szabad ugyanis egy vallási közösséget megsérteni. Azonban követségeket és zászlókat sem szabad felgyújtani, és embereket sem szabad megölni. Ez a mi kultúrkörünkben nem elfogadható. Die Presse: Önnek a vallás-, vagy a véleménnyilvánítási szabadság fontosabb? Strache: Lennie kell mind vallás-, mind a véleménnyilvánítási szabadságnak. Die Presse: Tehát helyes, hogy a karikatúrák megjelentek? Strache: A véleménnyilvánítási szabadságnak természetesen vannak korlátai. Éspedig ott, ahol az valakit mélyen megsért, és a hitét megalázó módon megkérdőjelezi. Elővigyázatosan kell vele bánni. Nem lehet arra használni, hogy a másik véleményét sárba rántsuk. Die Presse: A tilalmi törvény szintén a véleménnyilvánítási szabadság határa. Strache: Természetesen vannak határai a véleménnyilvánítási szabadságnak, de az nem lehet, hogy valakinek feltétlenül börtönbe kelljen kerülnie csak azért, mert valamit mond. Die Presse: Hamarosan népszavazás lesz. Az önök célja százezer plusz egy szavazat. Nem túl kevés ez? Strache: Optimisták vagyunk, de utópisták. És látnom kell, mennyire megnehezítik az ellenzék számára, hogy a demokrácia-politikai eszközöket felhasználja. Ott van például, egy időpont vonatkozásában, a megbeszélés megtagadása a belügyminiszter-asszony részéről. És minden eszközzel és módszerrel próbálkoznak ellenhatást kifejteni. Így például a gyáriparosok egyesülete drága ellenkampányt indított. Die Presse: Népszavazási kampányuk egymillió euróba kerül. Honnan veszi a pénzt az eladósodott FPÖ? Strache: Az a Szabadságpárttól jön ? mind az országos párttól, mind a kilenc tartományi szervezettől. És egymillió nem sok ahhoz a 140 millió euróhoz képest, amelyet a kancellár elkölt svédasztalokra az EU soros elnöksége keretében. Die Presse: Mennyi pénzük van még tehát a tulajdonképpeni választási kampányra? Strache: Takarékos választási kampánynak kell majd folynia, mivel elődeink adósságait vissza kell fizetnünk. Úgy számolunk, hogy 4-4,5 millió euróval fogunk kampányolni. Die Presse: Mi a céljuk a közelgő parlamenti választáson? Strache: Kemények akarunk lenni a politikusokkal szemben, de szívélyesek az emberekkel. A célunk kétszámjegyű eredmény. És minél magasabb az eredmény, annál jobb Ausztria számára. Ugyanis mi vagyunk az ország egyetlen erős ellenzéki és ellenőrző pártja. Die Presse: Pártjukban ez idő szerint heves vita folyik arról, ki legyen a jövőben a frakcióvezető. Ewald Stadler ombudsmann aspirál a posztra Strache: Egyfelől, Stadler nem érdeklődik iránta. Másfelől, természetesen a választás listavezető jelöltje lesz a következőkben a frakcióvezető. Az is fontos természetesen, hogy Ausztria legsikeresebb ombudmannja a ciklus végéig biztosan helyén maradjon. Die Presse: Előreláthatólag ön lesz a listavezető. Közben a bécsi tartományi választás előtt bejelentette, hogy Béccsel akar foglalkozni. Strache: Ön látnok. Nem tudom, ki lesz az FPÖ listavezetője. Az országos elnökség júniusban dönt. Sok jó fiatal jelöltünk van. De Bécsért én mindig százhúsz százalékra fogok teljesíteni. Fordította: TF FPÖ ? Freiheitliche Partei Österreichs ? Osztrák Szabadságpárt Heinz-Christian Strache az FPÖ főtitkára Die Presse (Bécs)   Forrás: Függetlenség

2006.02.27. 12:39

Wittner Mária a Fideszt erősíti 2006. február 25. 13:07HunHír.Hu   Biztos befutó helyet kap a Fidesz listáján Wittner Mária 56-os szabadságharcos. Az 1990-es változás óta politikailag aktivizálódott egykori forradalmár a hazafias szemléletű gondolkodás egyik magyarországi megtestesítője, így személyével a jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt ismét tesz egy lépést az egy tábor - egy zászló elv gyakorlati megvalósításához. Wittner Mária fideszes jelöltségét Orbán Viktor, a Fidesz elnöke jelentette be szombaton a Terror Háza Múzeum előtti megemlékezésen. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Pedig mindig azt mondta, hogy ő megmarad párton kívülinek! Tisztelem, mint 56-ost, de ezzel a lépésével nem értek egyet! Szkíta

2006.02.27. 12:35

A halálbüntetés visszaállításáról minősített esetekben 2006. február 27. 12:16HunHír.Hu A Fővárosi Közgyűlés MIÉP-Jobbik frakciója magatehetetlen emberek, idős személyek, nők és fiatalkorúak sérelmére elkövetett brutális gyilkosságok tetteseinek esetében javasolja a jelenlegi törvényi szabályozás felülvizsgálatát, a halálbüntetés visszaállítását. A képviselőcsoport szerint, aki a fenti esetekben ellenzi a halálbüntetést, az elfogadja, hogy anyagi haszonszerzésből brutális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok tetteseire is szüksége van a magyar társadalomnak. Ezzel szemben a MIÉP-Jobbik figyelmeztet arra, hogy egészséges gondolkodású államokban, mint például Californiában, igenis működik ez a büntetési forma, és visszatartó erővel hat a bűncselekmények elkövetőire - mutat rá a Marsi Péter Pál frakcióvezető-helyettes által kiadott közlemény. HARMADIK ÚT

2006.02.27. 12:31

2006.02.27. 09:53 Március 15-e, az Összefogás seregszemléje A Márciusi Ifjak tiszta tekintete elől elsomfordálnak a globalizmus kiszolgálói. A kormány persze majd óriási őrizettel díszeleg a Múzeumkertben, Demszky majd még kátyúzik egy utolsót a Petőfi téren, Orbánnak még rendez egy kirakodóvásárt a kampánystáb, de hiteles szabadságünnep és rendszerváltoztató seregszemle csak a Hősök terén lesz. Az Összefogás ünnepén. Magyar testvéreink! Mutassuk meg összetartozásunkat, erőnket, nemzetünkért érzett felelősségünket és öszszetartó, erőt adó szeretetünket. Hősök tere. 2006. március idusa, délután 3 óra. Miénk a tér, sajátunk az ország, a föld, a templom és az iskola, a magyar sajtó. A szabadság. MIÉP-Jobbik-Kisgazdák a Harmadik Út   Forrás: Függetlenség

2006.02.27. 12:30

2006.02.27. 09:34   Csurka István: Megmaradni Zsákban futás. Ezzel a szóval írható le legpontosabban a magyar élet. Legyünk azonban tárgyilagosak: egész Európa is zsákban futásra van ítélve. A különbség talán csak annyi, hogy egyes országok, korábban szerzett előnyeik, gazdagságuk, összeköttetéseik révén bővebb zsákot szereztek maguknak. Néha még egy egész lépést is meg tudnak tenni benne. A magyar zsák viszont nagyon szűk, a fenekét Trianonban még össze is varrták jó szomszédaink, és felelőtlen, nemzetidegen álelitünk évtizedeken át nem is törődött azzal, hogy olyan zsákunk legyen, amelyben leg-alább egy fél lépést, vagy egy kiadósabb ugrást is meg tudunk tenni. Ötven évvel ezelőtt szétszaggattuk a zsákunkat, de kelet- nyugati egyetértéssel újra beleerőszakoltak bennünket. A zsákban futás négyévenként nagy, hajcihős versennyé alakul, a zsákgazdák, zsákosztók és zsákszabók kijelölnek két bajnokot, akik kapnak egy-egy zsákot, és hogy a jónép ne vegye észre, sőt felejtse el a nagy zsákot, amiben él, a versenyzők elkezdenek versenyezni. A két zsák ugyanakkora. Alul-felül pontosan megegyező méretű, de az egyik versenyzőé piros-fehér-zöld, a másiké kék-fehér, Internacionálé-színű - volt egészen szombatig, amikor, valószínűleg a versenyző javaslatára, a zsákban futóvá avató kongresszuson nem énekelték el az Internacionálét. Az MSZP kongresszusa - mint a hírügynökségek jelentették - ezúttal nem az Internacionálé eléneklésével ért véget, mert valószínűleg úgy ítélték meg, hogy ez a dallam és ez a szöveg rontja a versenyző esélyeit. Jövőre, ha megélik, alighanem a Székely Himnusszal fognak próbálkozni. Nincs kizárva, hogy a régi, egykor tiltott és irredentának minősített Erdélyi Induló is szóba jöhet, és mind Lendvai Ildikó, mind pedig az addigra az MSZP-be átigazoló Eörsi Mátyás, valamint Bársony elvtárs és Horn Gábor úr teli torokból fújják: "győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg". Mert a zsákban futás négyévenkénti döntőjében minden meg van engedve. Beszéljünk világosan. A zsák maga a rendszer, amelyben élünk. A pénz világrendje, amelyben a pénz árát mindenkinek meg kell fizetnie, mert kamatmentes pénz nincs. Magyarország végtelenül el van adósodva, minden jövedelmét lényegében a kamatfizetés emészti fel, sőt fogyatkozó népessége és a termelő nemzedékeinek szűkülése következtében, meg az egyenlőtlen jövedelemelosztás és a külföldre kiáramoltatott rengeteg pénz miatt kénytelen a kamattörlesztésekre és a tőketörlesztésekre is újabb hiteleket felvenni. A kamat kamatos kamattá válik. A zsákban futó választási verseny lényege, hogy a két kijelölt versenyző mindenről beszélhet, hazudhat, ígérhet, szidhatja és ócsárolhatja a másikat, a másik zsákjának a színét, énekelhet akármit, ölelgethet leleplezett Oscar-díjast, szipoghat menhelyen nyugdíjas nénikkel, tölthet kolbászt, hurkát - zsákot-zsebet -, de a rendszerből nem beszélhet ki, a kamatos kamat világrendjét, és ennek való tragikus alávetettségünket nem érintheti. Abban a pillanatban diszkvalifikálják ugyanis. Orbán versenyző ugyan meg-megemlíti néha, hogy Gyurcsány versenyző túlságosan eladósította az országot, de azt már nem hozza szóba, hogy Gyurcsány és korábban Medgyessy versenyzőt éppen ezért jelölték ki a zsákgazdák, hogy ezt az eladósítást végrehajtsák, és jómaga lényegében semmit nem tett ennek a két, csalással versenybe állított versenyzőnek, és ezáltal az eladósításnak a megakadályozására, illetve ezen kék-fehérben futó elvtársaknak a kiküszöbölésére. Orbán cinkos abban, hogy mostanra ez a helyzet kialakulhatott. Orbán versenyző éppen úgy a rendszeren belül versenyez, mint Gyurcsány versenyző, s egyetlen szót sem szól arról, hogy a kamatos kamattal nem lehet országot építeni. Kamatos kamattal csak eladni lehet, felélni az életerőt, az embert, a családot és a tőke szabad áramlásának rendszerében külföldi kézre juttatni a magyar földet. Lassabban vagy gyorsabban, picsi-pacsival vagy anélkül, ankéttal vagy ankét nélkül, Széchenyi-tervvel vagy Leisztinger-módszerrel, édes mindegy. A választási zsákban futásnak az az értelme, hogy a versenyzők nem mondják meg a társadalomnak, hogy ők most - és mindig - zsákban vannak és nem szabad kibeszélniük belőle. Csak azért lehetnek versenyzők, mert elfogadják a zsákrendszert, sőt segítenek fenntartani ezt. Úgy tesznek, mintha szabad atléták volnának. Ez a legfontosabb, ettől vakulnak a milliók. Van két nagyszerű atlétánk - mondják, versengenek, versengjünk mi is: köpjük szemen egymást. Óriási terveket kovácsolnak, új országot ígérnek felépíteni, új Széchenyi-tervet, négy-ötszázezer munkahelyet, adócsökkentést, járulékcsökkentést helyeznek kilátásba, az egyik versenyző iparosít, a másik földet műveltet, kisipart támogat, foglalkoztat, óriási összegeket lebegtetnek a nép orra előtt, mert ezzel vannak megbízva. Ez az ígérgetés üzeni azt a közönségnek, hogy zsák nincs, nemcsak az atléták szabadok, hanem mindenki szabad. A rendszeren belül okos és okosabb politikával meg lehet élni, fel lehet virágoztatni a zsákéletet, sőt el lehet felejteni, hogy be vagyunk varrva. Félreértés ne essék: az ígérgetés nem azért történik, hogy a versenyző megnyerje a versenyt, hanem elsősorban azért, hogy feledtesse a rendszert. A versenyzők az ígérgetésre fel vannak kérve, meg vannak vele bízva. Az uralom technikájához ugyanis hozzátartozik, hogy a népnek lehetőleg nem szabad észrevennie a zsákot, a rendszert, amelyben kimúlik. Az eladósítás nem azért történik, mert a kormányok nem találnak más megoldást a társadalmi-gazdasági kérdések megoldására, hanem azért, mert a pénznek kamatot kell szülnie, a kamatnak meg kamatos kamatot. A hitel a hitelező elemi érdeke. Az Izrael-Amerika központú, zsidó bankár globalizmusban minden ember rá van kényszerítve a hitelre és a kamatfizetésre, a kamatos kamatra. De hogy ne tűnjék elő ez a goromba tény, néha megszigorítják a hitelfeltételeket. A Világbank, az IMF és az EU bizottság néha megdádázza az adósokat. Így járt Gyurcsány is, illetve Ma-gyarország. Az intés Orbánnak is szólt, sőt Mari néninek is, csak ő nem hall már szegény. A társadalmak és az egyes emberek is idővel - mint a drogra - rászoknak a kamatos kamat rendszerére, és ha nem kapnak hitelt és nem fizethetnek kamatot, elvonási tüneteik alakulnak ki. A közgazdászok és a politikusok most legtöbbet az államháztartás reformjáról, a szükséges megszorító intézkedésekről beszélnek. Úgy javasolják áthidalni a kamatterhek okozta, valamint a beengedett külföldi cégek miatti állandó külkereskedelmi deficit okozta hiányokat, hogy szűkebb, olcsóbb államot, sokkal kisebb költséggel dolgozó egészségügyet, iskolarendszert és közigazgatást javasolnak. Tudományra, kutatásra, oktatásra, nevelésre, fejlesztésre és általában közjóra, a beteg nép egészségére nem költeni semmit, de büszkén fizetni a kamatokat, és minden fillért a népen spórolni meg, ez a zsákban futás rothadt közgazdaságtanának legaljasabb ajánlata. Mert természetesen lehet és kell is csökkenteni a felesleges államháztartási, közigazgatási költségeket, de elsősorban a korrupció megszüntetésével és az előnyösebb helyzetben lévő külföldi zsákban futók kedvezményezésének megszüntetésével. Erről azonban egy szót sem szól egyik futó sem. Egyedül Bogár László az a közgazda, aki ki meri mondani, fel meri mutatni a helyzet lényegét. A többiek mind befelé utalgatnak a zsák belseje felé, mindegyik a magunkon, életünkön, a magyar életen akarja megkeresni a kamatokat. Ez a versenyzők testi épségének megóvása érdekében történik így. Ha a versenyzőket és általában a pártokat és a politikusokat olyan szakértői légkör, olyan lényeglátó közgazdasági szemlélet, olyan uralkodó eszme venné körül, amelyik rámutat a kamatra, mint fő okra, akkor kiderülne, hogy a versenyzők egyszerű kis árulók. A zsákgazdák megbízottai, hiszen ha a tudomány megmondja az igazat, ha a néppel közlik a fronthelyzetet, a sztalingrádi vereséget, hogy be vagyunk varrva a rossz rendszerbe, s azt is, hogy a rendszer csak számunkra rossz, vékony haszonélvező elitünk számára jó, sőt gazdagságának, uralmának forrása, akkor nem lehetne lefutni a rendszer fenntartására szolgáló versenyt. Mert a nép fellázadna. A verseny ugyanis nem azért van, hogy az egyik győzzön - persze így lesz majd -, hanem azért, hogy ne derüljön ki miben élünk, és magyarként halálra vagyunk ítélve. A választási zsákban futó verseny a rendszer fenntartása érdekében van kiírva és négyévenként megtartva. Akár lesz az eredményhirdetés után, a közel döntetlenes eredmény után nagykoalíció, akár egy nagymértékű piros-fehér-zöld csíkozású zsák-hős győz, a helyzet négy év múlva lényegében ugyanilyen lesz - ugyanilyen rossz, nyomorúságos -, mint ma. Hacsak nem kerülünk csődbe. Tessék itt most mély lélegzetet venni. A teljes államcsőd, a teljes fizetésképtelenség bármikor bekövetkezhet. De nem csak itt, Magyarországon, az egész világrendszer bármikor összeomolhat. Nekünk, magyaroknak az volna a legjobb, ha a mienk mielőbb bekövetkeznék, mert ugyan egy ilyen csődrengeteg azonnali szenvedést okozna - egy rövid ideig -, de közben megszabadulnánk terheinktől, és a nyomor eltakarítaná az útból a haszonélvezőket, a rendszert, és a kamatfizetésből élő hereréteget. Én magam ezt a helyzetet nem kívánom, nem teszek bekövetkezéséért semmit, de látom, és mivel látom, köteles vagyok jelenteni, hogy ez a lehetőség benne van a zsák-életünkben. Felborulhatunk zsákostul. A magyarság különben hajlamos erre. Most van ötvenedik évfordulója a forradalomnak. A forradalom is egy ilyen felborulás volt, amely rengeteg szenvedést okozott nekünk, de megváltoztatta az egész világot. Utána az egész világ tisztábban látta a bennünket elnyomó, leverő szovjet rendszer igazi arcát, véres kegyetlenségét, és a világ megmenekült a kommunizmustól. Mi is, de sajnos utána nem kaptunk egy jobb rendszert, mert a Kádár-rendszer ugyanolyan rothadt volt, mint a Rákosi-rendszer, csak másképp. Most azonban más a helyzet. Ha most felborul a rendszer, nincs mit visszaállítani, az egész emberiség kénytelen lesz takarékosan, a fenntartható növekedés szabályai szerint, a természettel együtt élni, és minden kamatterheléses hiábavalóságról lemondani. De a helyzet még ennél is dupla fenekűbb. Mert az sincs kizárva, hogy ezt a magyar csődöt valakik szervezik. Soros György és társulata, a világot a hatalmában tartó nemzetközi bankrendszer. Lehet az a tervük, hogy ez a magyar csőd még a világ-csőd előtt következzék be, és Soros György és társulata, valamint a Rotschildok és más bankárok mindenestül vegyék, vehessék meg a csődbe került magyar életet. Adóssággal, földdel és a lakásokkal (Hild életjáradék-program...) együtt, cakli-pakli. Annak fejében, hogy befogadunk ide néhány százezer, esetleg egy-két millió új honfoglalót, és számukra kedvezően átalakítjuk államformánkat. Ez már nem lesz cionista állam, mint Izrael, de magyar se lesz. Ennek az államnak a kivitelezésére az Európai Unión belül csak itt van lehetőség. Ezzel számolni kell, mert a szándékos lerohasztás és a genocídium erre mutat. Az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren már áll egy menóra. A választási zsákban futások is ezt a célt látszanak szolgálni. Ezért tehát nem drukkolok én a mielőbbi csődnek, mert tudom, hogy spontán csőd sincs már ebben a világban. Megrendezett, évek, évtizedek óta előkészített csődből pedig nem kérek. A való helyzet önmagában véve is képtelen. Szinte mesebelien az. Most az ország nagy részét már belvíz borítja. Ha gyors olvadás jön, árvizek következnek. Mi hat-hét évvel ezelőtt, még bent az Országgyűlésben, a nagy árvizek közben már figyelmeztettük az akkori kormányt, hogy sokkal nagyobb és célszerűbb árvízvédelemre, annak új rendszerére van szükség, és ugyanez vonatkozik a belvízre is, mert ezeket a vizeket, majd a következő évben fellépő aszályokat csak óriási védművekkel, rendszerekkel lehet kivédeni. Semmi nem történt. Lényegében egyik kormány alatt sem, és most jön a belvíz, aztán esetleg az árvíz, a községek, az önkormányzatok tehetetlenek lesznek, mert semmi nem történt. Egyik kormány sem törődött a veszéllyel, mert nem volt rá pénze. Mind-egyiknek kamatot kellett fizetnie. Hiába, hogy egyik képviselőjelöltünk, Barati Attila kétszer is éhségsztrájkolt, hogy történjék már valami, nem történt semmi. A versenyzők azonban ígérgetnek. Oda kell állítani őket az egyik elöntésbe, zsákostól, ott szavaljanak iparosítást, Széchenyi-tervet, ötszázezer munkahelyet, ott, a hideg vízben. Avagy miért nem történt gátépítés, csatornázás, vízelvezető, ármentesítő művek építése? Mert nem volt rá pénz? Mert az magyar érdeket szolgált volna, munkahelyeket teremtett volna, és a csőd elkerülése ellen szolgált volna? Igen, pontosan ezekért. Mert plázákat és bevásárlócsarnokokat építettünk, mert arra valakiknek volt pénze. Az, vajh, nem a mi innen kivitt pénzünk volt? Úgy szélhámosság ez, ahogy van, és az egyszerű nép érzi ezt. Pontosan tudja, hogy helyzete, már ha megéri, négy év múlva pontosan ugyanilyen lesz. Kicsit jobb, vagy kicsit rosszabb, attól függ, honnan nézzük, melyik oldalról, és hogyan ma-gyarázzák az okosok. Melyikre szavazzon? A zsák hasának a felvágására, erős, férfias, radikális mozdulatokkal való zsákfeltépésre kellene szavaznia.   Forrás: Függetlenség

2006.02.26. 19:15

megjelent: KAPU, 2004.04.   Grandpierre K. Endre-Grandpierre Attila:   Attila és a hunok - kordokumentumok és  legújabb tudományos eredmények tükrében. 3. rész.   Földalatti krónikáink különös története.   Furcsa, és mindmáig kellőképpen fel nem tárt, mivel magyarázható krónikáink különös helyzete. Talán nincs még egy olyan nép, amelynek állami életében ennyire kis szerepet játszanának krónikái. A legtöbb nép krónikáit évszázadokon át nemzeti mivolta legfontosabb dokumentumai között tartotta, mint az alkotmányhoz hasonló súlyú, nemzetalkotó dokumentumokat. Nálunk valahogy másként van, különösen az utóbbi évszázadokban. Különös ez a tény, s annál különösebb, hogy számos egyéb eredetű könyvet valóban nagy becsben tartanak, mint például a Bibliát, hogy ne is említsük Marx és Engels sajnos „korszakalkotó” műveit, nem is említve hivatalos történetíróink idegen szemléletű, a magyarság érdekeivel ellentétes munkáit, amelyeket irányadónak tekintenek az oktatásban és a politikában is. Így jutottunk oda, hogy a mai közéletben is irányadó az a szempont, amit a magyarellenesség dühöngése alakított ki. Ennek következménye, hogy sokszor (szinte kötelezően) a mai közéleti szereplők is kitagadják Árpádot az Árpád-házból, amikor mindössze ezer éves Magyarországról beszélnek, akárcsak a „honfoglalás” hangoztatása, e történelmietlen, velejéig hamisított, magyarellenes koholmány sulykolása. Bármennyire is nyilvánvaló tény, hogy Árpáddal kezdődött az Árpád-ház, politikusaink pártállástól függetlenül ezer éves Magyarországról beszélnek, mintha Árpád nem Magyarországot, hanem egy másik országot hozott volna létre valahol a Föld túlsó oldalán. Vajon mikor veszik észre a közéletünk irányítására, a nemzet képviseletére felesküdött képviselők, államférfiak a magyar történelem legalapvetőbb tényeit? Vajon mikor fogja a Magyar Tudományos Akadémia tudományos vitára kitűzni a magyar történelem legalapvetőbb kérdéseit, például egy olyan konferencia keretében, amire meghívják a másik fél (a hun-magyar rokonság mellett érveket felvonultató kutatók) képviselőit is?   Visszakanyarodva krónikáink különös sorsához, kétféle életutat látunk magunk előtt. Az egyik a megtűrt, a másik a tiltási körzet közvetlen sávjában tengeti életét, a széles nyilvánosságtól mindkettő méltatlanul elzárva, afféle földalatti búvópatakként. Sokáig tiltott, majd kényszerűen megtűrt krónikáink közé tartozik Anonymus, hasonlóan a Képes Krónika, Heltai Krónikája, a Chronica Hungarorum, a  még tovább tiltott, és még kevésbé megtűrtek közé Kézai Simon, a Tárih-i Üngürüsz, a kitagadáshoz-megtagadáshoz közeli sorsra kényszerült a Kassai Kódex és a Csíki Székely Krónika. Vajon mi a bűnük? A történelmi hitelesség nem lehet, hiszen az ő helyüket elfoglaló Biblia, Marx-Engels, Győrffy György, és a többi hasonló hivatalos, irányadónak tekintett történész munkái sem hibátlanok, sőt, többnyire jóval távolabb állnak a valóságtól, mint krónikáink. Sebestyén László (2000, 30) tárgyilagosságra, körültekintésre és alaposságra törekvő munkájában azt írja: máshonnan fúj a szél. Kézai műve, s vele együtt a huntörténet, sokkal inkább egy torzult nézetű, gyarmati szelleművé tett Magyarország tudós nemzedékétől kell elviselje a leszólást és a gúnyt. Vessünk egy pillantást krónikáink különös élettörténetére.   Anonymus 1203 körül írhatta krónikáját. Azt gondolhatnánk, hogy arra a célra készült, hogy felhasználják, s a megrendelő, a király éppúgy, mint a későbbi korok illetékesei építettek erre a krónikára, idézték, felhasználták. Nem így történt. Egészen 1746-ig nem látott napvilágot a krónika, amikor Schwandtner János György forrásgyűjtemény-kiadásában közzétette. De majdnemhogy vesztére: több mint kétszázötven év óta dúl a vita körülötte, mégis jószerivel felfedezetlen maradt, mert nem történt meg a tudományos követelményeket betartó, alapos, pártatlan vizsgálat (lásd GKE: Anonymus titkai nyomában, 1998).   Kézai Simon 1280-1285 között írhatta krónikáját. Bár a könyvkiadás az 1400-as évektől beindult, e krónikánk csak 1782-ben került elő a föld alól. De miféle világra? Azóta támadják, hiteltelenítik, teljes egészében elvetendőnek ítélik – nyilván nagy a bűne. Mi lehet az a bűn, ami ilyen sorsra ítélt egy nemzeti krónikát? Semmi más, mint a hun-magyar rokonság mellett sorakozó tények és érvek bemutatása (lásd Sebestyén László: Kézai Simon védelmében, 2000).    Tárih-i Üngürüsz. Magyar krónika volt a forrása, amit minden jel szerint 906-907-ben írtak (GKE, 1979, 1981).  A krónikát először magyarról latinra fordították, hogy ne számítson tiltott könyvnek. I. István király ugyanis törvényt hozott, mely szerint „Szilveszter pápa tanácsolása folytán határoztatott, hogy a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betűk és vésetek, a jobbról balra haladó pogány írás megszüntetődjék és helyébe a latin betűk használtassanak. Itt rendeltetik, hogy a papság azok használatára jutalmazás mellett betaníttassék és a pogány  írástól, valamint tanítástól papi állásának vesztése és 20 aranypensasnak büntetése mellett eltiltassék. Továbbá, hogy az egyházakban található pogány betükveli felírások és imakönyvek megsemmisíttessenek és latinval felcseréltessenek. Valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat beadnak, 1-től 10 denárig kapjanak jutalmat. A beadott iratok és vésetek pedig tűzzel és vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a „pogány” vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék.” (Vitéz, 1816). A székesfehérvári királyi könyvtár titkos részlegéből I. Szulejmán török szultán kérésére Terdzsüman Mahmud fordította törökre a magyarok történetét tartalmazó kódexekből a latin nyelvű krónikát is tartalmazó „Üngürüsz történetét”. A könyv kikerült Törökországba, ahol Vámbéry Ármin találta meg és 1860-ban beadta a Magyar Tudományos Akadémiára. Itt azonban Budenz befolyására az őskrónika ismét feledésbe merült, pontosabban: Budenz zároltatta. Azonban Zakar András kutatómunkája nyomán fény derült arra, hogy Isztambulban és a Magyar Tudományos Akadémián is található egy-egy példány a kéziratból. dr. Sárkány Kálmán kikölcsönözte a kézirat filmjét, s elküldték Prágába, dr. Blaskovics József turkológus tanszékvezetőnek, magyarra fordításra. A Magyar Nemzetben ekkoriban jelent meg egy rövid hír a kézirat létéről. „Kitört az idegesség az Akadémián” – számol be az eseményekről Geönczeöl Gyula (1988, 8), aki barátaival átmenekítette a magyarra fordított szöveget 12 legépelt példányban (GKE, 1995, 28). „Azonban Illyés Gyula mellénk állott, s vele az Írószövetség tekintélye, és az írók javarésze is. Hiába fenyegette az Akadémia levélben dr. Blaskovicsot, dr. Sárkányt, a filmet nem adtuk vissza”…Amikor Geönczeöl Gyula és Grandpierre K. Endre Ligeti Lajos támogatását kérték, az akadémikus felajánlotta, ha a Tarih-i Üngürüsz kiadásától elállnak, megígéri, hogy egy másik munkát segít kiadni. Mivel a Tarih-i Üngürüsz kiadásától nem álltak el, az akadémikus kiabálni kezdett: „akkor véres fejjel fognak visszavonulni!” (GKE, 1995, 29). Grandpierre K. Endre Pozsgay Imrével, az akkori kulturális miniszterrel is felvette a kapcsolatot a megjelenés elérésére. Erre előbb pozitív, majd visszavonó, negatív választ kapott. Azonban Grandpierre K. Endre két tanulmánya (1979, 1981) hatalmas érdeklődést váltott ki, amit már nem lehetett elaltatni. A könyv 1982-ben megjelent, torzítva, csonkítva. Jellemző, hogy az eredeti kéziratban ezt az Árpád-korral záruló őskrónikát bevezető „A regösök és a krónikások így írták meg” mondatot – a magyarság tudatlanításának úgy látszik, minden tudományos szempontnál fontosabb céljából - „Az évszázadok hírnökei és a hírek elmondói ilyenképpen adták elő”-re változtatták. Nyilván azért, nehogy megtudják a magyarok, hogy István király előtt is volt írásos kultúrájuk.   A Csíki Székely Krónikát (2000) 1533-ban írták. Eltemetődött, nem kedveztek neki a türelmetlenségi viszonyok, és csak 1796-ban látott napvilágot. Rögtön támadások érték, pedig Szabó Károly (1854, 1873), egyik legalaposabb, legnagyobb tudású történészünk 1854-ben bebizonyította, hogy alaptalanul, mert a Csíki Székely Krónika hiteles. „Ezen krónika latin szövegében több görög szó jön elő, melyek bár a többszöri értetlen másolás következtében eredeti alakjokból többé kevésbé ki vagynak vetkeztetve, nagyobb részben értelmökre visszavihetők, s mint részletes fejtegetésökből mindjárt meglátjuk, arról tesznek bizonyságot, hogy e krónika szerkesztői előtt az általok használt latin irományok közt görög kéziratok, egyenesen a székely földön írt görög kéziratok, vagy legalább ezek kivonatai feküdtek.” (Szabó, 1873, 33; Csíki Székely Krónika, 2000, 80). Azonban ez mindmáig nem volt elég arra, hogy a magyar hivatalos történetírás tudomást vegyen e krónika létéről és a benne foglaltakról.   A Kassai Kódexet 1227-ben kezdték vezetni, 1556-ban helyezték el a kassai városházán, ahol 1690-ben Hoffmann Tamás domonkos szerzetes előbányászta s lerövidítve lemásolta. 1852-ben P. Rassovszky kölcsönözte ki és vitte magával Miszlókára, a plébániára. Az akkori miszlókai plébános a régi kéziratot Fehér Mátyás Jenőnek ajándékozta (Bakay, 1999). A Kassai kódexről első ízben 1967-ben jelent meg publikáció az Egyesült Államokban. Itthon először „igen nagy jelentőségűnek” nevezte az anyagot Schramm Ferenc, aki illetékes volt, mert ő adta ki a magyarországi boszorkányperek iratait, és a Kassai Kódex egyik könyve, a Liber Inquisitorium, e boszorkányperek adatait tartalmazta. „Nyolcvanhárom per anyaga elegendő az egész ősmagyar hitvilág rekonstruálására” (Schramm, 1968, 281). A Kádár-rendszer viszonyai között is meglepő azonban, hogy ugyanez a szerző egy év múlva mégis alattomosan megtámadta a kódexet (Schramm, 1969, 420). Azóta sem vette a fáradságot az Akadémia a felbecsülhetetlen értékű kódex tudományos vizsgálatára, a magyar nemzeti köztudat számára ismertté tételére, elismerésére és elismertetésére. A széltében-hosszában sulykolt toleranciába, türelembe éppen a magyar krónikák tudomásul vétele nem fért bele. Minden, ami nem magyar, belefért ebbe a sajátos türelmességbe, csak mi magyarok, úgy, ahogy vagyunk, múltunkkal együtt nem fértünk bele az elmúlt évszázadok hivatalosan magyar történelemírásába.   Most álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el. Mi történik, ha egy másik országban kerülnek napvilágra ilyen őskódexek? Vajon a román, szlovák, cseh, vagy szerb állam is a magyarhoz hasonlóan állna hozzájuk?   Képzeljük el, de ne csak egy pillanatra, hogy nem a mai, megromlott világban élünk, hanem egy olyan Magyarországon, amelyik valóban szabad és magyar. Képzeljük el, hogy ezen a magyar Magyarországon születésük óta ismertek ezek a kódexek, és nagy becsben tartják őket: a Nemzeti Múzeum, az Akadémia, az Országgyűlés, az oktatás, a művelődés, a tömegtájékoztatás kiemelten megbecsült díszhelyein. Az általános iskolai tankönyvektől kezdve a politikusok beszédéig átjárja a magyar életet a történelmi valóság. Képzeljük el, hogy egyszer csak egyik napról a másikra eltűnnek ezek a kódexek. Micsoda nemzeti tragédia lenne ez! Minden bizonnyal az Akadémia épületére és az Országházra fekete zászlót kellene kitűzni, és általános gyásznapot tartanának az ország iskoláiban. Kutatók százait mozgósítanák országszerte az egyetemek Szkíta Tanszékein, a Magyar Tudományos Akadémia Hun-Magyar Intézetében, hogy minden fellelhető tudást örökítsenek meg ezekről a kódexekről, és pótolják a keletkező űrt, amennyire lehet. Nemzetközi körözést rendelnének el a rablók kézre kerítésére, lázba jönne az egész ország, a tudósok tiszteletdíjaikat, vagyonukat ajánlanák fel az őskódexek kézre kerítőinek. Újság, tévé, rádió, minden ezzel az üggyel foglalkozna.   Úgy tűnik, a mai Magyarországon százszor indokoltabb, hogy foglalkozzunk ezekkel a kódexekkel, a magyar, a hun, a szkíta történelemmel.   Irodalom:   Bakay Kornél, 1999, Előszó Fehér Mátyás Jenő „Középkori magyar inkvizíció” c. könyvéhez, 3-8.   Csíki Székely Krónika. 2000. Szabó Károly, Balássy Ferenc, Ipolyi Arnold, Szádeczky Lajos és Szőcs István tanulmányával. Budapest, Magyar Ház Kiadó.   Fehér M. Jenő, 1999, Középkori magyar inkvizíció. Gede Testvérek, Budapest.   Geönczeöl Gyula, 1988, A magyarok története. Tárih-i Üngürüsz. Madzsar Tárihi. Fordította dr. Blaskovics József. Az előszór írta, valamint az amerikai kiadást szervezte és szerkesztette Geönczeöl Gyula. A II. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus kiadása. Cleveland, U. S. A.   Grandpierre K. Endre, 1979, A csodaszarvas-monda új változatai egy latinból törökre fordított magyar ősgesztában, Kortárs, 1979/12, 1952-1969.   Grandpierre K. Endre, 1981, Előtörténetünk a Tárih-i-Üngürüsz ős-csodaszarvas-mondái tükrében, Forrás 1981/11, 67-89.   Grandpierre K. Endre, 1995, Tárih-i Üngürüsz. Egy ezer éve bujdosó magyar ősgeszta titokzatos történetének peranyaga. Lásd: Üzenet és titok. Szellemi szabadságharcunk kézikönyve. Titokfejtő Könyvkiadó, 19-53.   Grandpierre K. Endre, 1998, Anonymus titkai nyomában. Magyar Ház Kiadó, 1998.   Pirchala Imre, 1916, Bevezetés III, Ammianus Marcellinus reánk maradt történeti könyvei, I. kötet, Franklin Társulat, Budapest, XXXVI. oldal.   Sebestyén László, 2000, Kézai Simon védelmében. Őstörténeti tanulmányok. Nap Kiadó, Budapest.   Szabó Károly, 1854, Az 1533-diki székely krónika hitelességének védelme. Uj Magyar Muzeum, 1854, II. kötet.   Szabó Károly, 1873, Kisebb történelmi munkái. Második kötet. Budapest, kiadja Ráth Mór.   Szilágyi Sándor, 1904, Szemelvények Priskos rhetor töredékeiből. Fordította és magyarázta Szilágyi Sándor. Lampel R. Könyvkereskedése, Budapest.   Vitéz András, rozsnyói kanonok fordítása, 1816-ban, a Vatikan 1000-ben IX. Cal. Oct. Die festo Iac. Ap.

2006.02.26. 16:25

Képek, beszámolók a tegnapi, szentgotthárdi MIÉP-Jobbik-Kisgazdák a Harmadik Út rendezvényről: //sztgmiepit.gportal.hu

2006.02.24. 19:58

megjelent: KAPU 2005.06-07, 109-110.   Grandpierre Attila:   Kőkörök és szkíták   2005 márciusában jelent meg a KAPU-ban a „A kőkörök eredete és az emberiség eltemetett őskori civilizációja”, eddig 3 részes sorozatom első része. Ebben megírtam, hogy létezett Eurázsiában az i.e. 5000-től kb. időszámításunk kezdetéig egy magaskultúra, amelyik óriás kőköröket, olykor fából vagy földből épült csillagászati obszervatóriumokat épített Európa atlanti partvidékétől Kínáig és Indiáig. A hivatalos régészet mindmáig képtelen volt annak megállapítására, hogy kik építhették ezeket a Stonehenge-re emlékeztető ősi obszervatóriumokat. Gyanakodtak a kelta papokra, a druidákra, de pl. Stonehenge 2000 évvel előzi meg a kelták feltűnését. Sorozatomban rámutattam, hogy ez a tudatlanság viszonylag újkeletű, és a felvilágosodás utáni történelem-hamisítási hullám óta tart Európa-szerte. Amikor a jezsuiták kőköröket találtak a Kárpát-medencétől Kínáig ívelő területen, a kőköröket a szkíta örökség bizonyítékának tekintették. India északi részén, Radzsisztánban is nyilvánvalónak tartják: a kőkörök mindenhol a szkíta uralom tanúbizonyságai. Az abakáni (minuszinszki medence, Közép-Ázsia) kő-obszervatóriumról ma is egyértelmű, hogy a szkíták építették, i.e. 250 körül.   Újkeletű a divat, hogy a szkítákat igyekeznek indoeurópainak feltüntetni. Ez azonban éles ellentétben áll azzal a köztudott ténnyel, hogy a ma Európában élő népek közül egyedül a magyarok ősei a szkíták a 18. századig született magyar, német stb. krónikák, történelmi művek egybehangzó tanúsága szerint. Éles ellentétben áll azzal a ténnyel is, hogy a szkíták lovas népek, és az európai történelemtudomány évszázadok óta azon mesterkedik, hogy a lovasnépeket megbélyegző „nomád” és „barbár” címkével lássa el, csakis azért, hogy önmagát, mint nem lovas, hanem letelepedett népet, a szkíták műveltsége fölé tolhassa. Időközben azonban a régészet felnőtt tudománnyá érett, és a tények tükrében ma már tagadhatatlan, hogy a szkíta kultúra fejlettsége messze felette állt nemcsak a germán és indiai, hanem az ókori görögökénél is. Hogyan lehetnének a lovasnép szkíták a germánok, ókori görögök elődei, ha a görögök számára a lovas képtelen lénynek, kentaurnak látszott?   A kőkori-rézkori-vaskori csillagászati obszervatóriumok fejlett csillagászattal bíró nép alkotásai kellett legyenek. Fejlett matematikával, csillagászattal a 18. századig köztudott módon a mágusok rendelkeztek. A mágusok az „indogermán” népek számára érthetetlenül magas tudománnyal bírtak, s ezért az utóbbi kétezer évben az emberiség ősi tanítómestereiről igyekeztek minden fennmaradt könyvet eltüntetni, és emléküket is kiirtani, meghamisítani, a mágusokat szemfényvesztőnek, boszorkánynak kikiáltani. Fehér Mátyás Jenő „A középkori magyar inkvizíció” c. könyvének előszavában megírja, hogy a magyar ősvallás tudósait az inkvizíciós jegyzőkönyvek „mágus”, „mágus főpap” (pontifex magorum)  néven ismerték. Vagyis a mágusok – krónikáinkkal, hagyományainkkal egyezésben – a magyar őskultúra tudósai voltak. Mágusokat, „magos papokat” találunk  Egyiptom szellemi központjaiban éppúgy, mint Mezopotámia megalapítói között (ld. McKie idézett könyvét), az ókori görögség tanítómesterei között, akik történetesen éppen a Kárpát-medencéből érkeztek (ld. Dodds idézett könyvét) a görögség tanítására. Mágusok építették 7000 évvel ezelőtt a közép-ázsiai Folyamközben (Mezopotámiában) az első városok előtt 1 500 évvel az első templomokat; ugyanakkor, amikor a Kárpát-medencében és környékén Nap-templomok százai épültek.   A KAPU-ban megjelent cikksorozatomban tehát az újkeletű, általános vélekedéstől eltérően arra az eredményre jutottam, hogy a kőköröket a szkíta-magyar kultúrkör népe(i), a mágusok építetté(k). A Polgár-Csőszhalomnál talált, Stonehenge kőköreinek mintázatát megelőlegező koncentrikus körárok-rendszer az i.e. 4800-4600 közti időszakból származik, bejáratai a fő égtájakra mutatnak, vagyis csillagászati tájolásúak, és mellette parányi agyagtárgyak, napkorongok kerültek elő (forrás: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője, Kr. e. 400 000-Kr. u. 804, Magyar Nemzeti Múzeum, 2002, 42).   A kőkörök templomok voltak, egyszersmind obszervatóriumok; és ez ugyanaz a kettősség, ami a mágusok papi és tudósi mivoltában jelentkezik. Templomokat, amik egyszersmind obszervatóriumok is, nem építhettek mások, mint papok, akik egyszersmind tudósok is! Kőköreik, fából és földből épült obszervatóriumaik Kelet-Németországtól a Kárpát-medencéig, és tovább, Etelközig kiterjedtek, ahol a 7000 éves Aratta-kultúrához tartoznak. Figyelemre méltó, hogy az Aratta –kultúra díszítményei (2. ábra) milyen nagy mértékben hasonlók a magyar népművészet közismert motívumaihoz. A központban álló Életfát két oldalról koronás madarak (!) veszik körül, fölöttük hármasságot alkotó égitestek, Napok.   Éppen ezért nem mindennapi egybeesést jelentett, amikor 2005 júniusában bejárta a világsajtót a hír, hogy 7000 éves civilizáció nyomait találták meg, egy templomépítő népét, akik óriás, 150 méter átmérőjű, köralakú cölöpökkel csillagászati megfigyelésekre is alkalmas, a kőkörökre emlékeztető templomokat épített a mai Ausztria, Szlovákia, Csehország, és Kelet-Németország területén. Ez a templomépítő nép már 300 embernek óriás, Stonehenge-hez hasonló építményeket emelt! Cikksorozatomban kimutattam, hogy a kőköröket Angliától a Kárpát-medencéig, és tovább, az egész ókori Szkítia területén, az Eurázsiai síkságon, és tovább, Kínában és Indiában – a szkíták-hunok-magyarok építették. A „The Independent” két cikkében azt is megírta, hogy ez a nép Észak-Szerbiából és a mai Magyarország területéről indult ki i.e. 4800 körül. A „The Independent” 2005 június 11.-ei cikkei elérhetők a világhálón: http://news.independent.co.uk/europe/story.jsp?story=645976 http://news.independent.co.uk/europe/story.jsp?story=645972 Ezek a cikkek megírják, hogy ez a régészeti felfedezés átírja a történelmet. Hozzáteszem, hogy a várhatónál jóval nagyobb mértékben fogja átírni: hiszen a többezer éven át elutasítással fogadott szkíta-hun-magyar kultúra mágusairól van szó.   Az Independent cikkei, a mögöttük álló három éves feltárási munkák megerősítik az először a KAPU-ban napvilágot látott eredményeimet, alátámasztják, hogy a szkíta-hun-magyar kultúra legalább 7000 éve honos Európában, és olyan magas szintet ért el, amit sok szempontból még ma sem ért utol a fejlett Nyugat. Stonehenge a világörökség része, és felbecsülhetetlen értékű darabja. Kokino-t, a Macedóniában nemrég megtalált, 3 800 éves fa-obszervatóriumot a NASA a világ legjelentősebb archeo-csillagászati felfedezései között tartja számon. Vajon mikor jutunk el odáig, hogy helyreállítjuk a Polgár-Csőszhalomnál talált 7000 éves kőkori magyar Naptemplom-obszervatóriumot? Ennek nemcsak az emberiség világöröksége számára lenne elsőrangú jelentősége, hanem bizonyára kulturális, sőt turisztikai, bevételi vonatkozásai sem lennének mellékesek.

2006.02.24. 19:56

megjelent: KAPU 2005.05   Grandpierre Attila: A kőkörök eredete és az emberiség eltemetett őskori magaskultúrája. 3. rész.   A szkíta kultúra ismertetőjegyei.   A kőkörök eredete ma nem ismert, kultúrához köthetősége kétséges. Hogy előre lépjünk ebben a mai homályban, alkalmas eszközökre van szükségünk. Ez az alkalmas eszköz a szóba jöhető kultúra ismertetőjegyeinek megadása. Ennek segítségével ugyanis tisztázható, az adott kultúrához tartoznak-e a kőkörök, és ha igen, az adott kultúra lényeges vagy csak esetleges elemei.   Sorozatunk első részében felvetettük, hogy a szkíta-hun-magyar kultúra megkülönböztető jegyei a lovaskultúra, az állatábrázolások jellegzetes gyakorisága, a Nap tisztelete, a tűz tisztelete, a zene rendkívüli erejének ismerete. Időközben megjelent Bakay Kornél könyve a szkítákról: „Őstörténetünk régészeti forrásai III”. Ebben a szkíta-szaka kultúra legfontosabb ismertetőjegyei a következők: 1.) A kurgános temetkezés, 2.) a kocsik eltemetése, 3.) nagyállattartás, 4.) viaszveszejtéses, magas színvonalú fémművesség, 5.) a vas elsődlegessége, 6.) állatábrázoló művészet, 7.) szarvaskultusz, 8.) Napistenhit, Nap-szentélyek, 9.) halotti maszkok, 10.) europid embertani jelleg, 11.) vérszerződés szokása, 12.) nehézfegyverzetű lovasság, 13.) reflexíj, 14.) nemzetközi kereskedelmi utak kiépítése és használata, 15.) kard-kultusz, 16.) szőnyegek, textíliák sírba temetése, 17.) rituális edények: csészék, tükrök, ivókürtök, üstök. A következő ismeretekre is szükségünk van: a kurgánok temetkezési dombot jelentenek. E dombok elérhetik a többszáz méteres átmérőt, 7-10 méteres magasságot, gyakran körkörös szerkezetűek, és sok kurgán alatt az újkőkorszakból származó kőkörök találhatók. Emiatt az 1.) ismertetőjegy kapcsolatos a kőkörökkel. A 8-as ismertetőjegy is kapcsolatos a kőkörökkel, ugyanis mára egyértelművé vált, hogy a legtöbb kőkör, körárokrendszer tájolása a négy égtáj szerinti, és gyakran egyéb csillagászati kapcsolatok is kimutathatóak.   Vizsgáljuk meg most Bakay ismertetőjegyeit meghatározó, lényegi szempontból. Először is világos, hogy a régészeti, tárgyi emlékek hozzáadnak ismereteinkhez; de nem feltétlen alkalmasak megkülönböztető ismertetőjegynek. Gondoljuk meg ugyanis, hogy ha a mai magyarság megkülönböztető jegyeit szeretnénk megállapítani, és ha csak a magyaroknak lenne számítógépük, de csak a huszadik század második felétől, akkor ezen tárgyi elem mint megkülönböztető jegy alapján a 20. század első felének magyarsága már nem számítana a magyar kultúrkörbe. Hasonlóan, ha a vas alkalmazása előtt is szkíták voltak a szkíták, de régészetileg csak azokat tekintjük szkítáknak, akiknek településein vasat is találunk, akkor a vaskor előtti szkítákat ezen az alapon nem tekinthetjük szkítáknak, még akkor sem, ha minden más alapon tényleg szkíták voltak. Vagyis a tárgyi maradványok bármilyen fontosak és jellemzők lehetnek is, mégis az adott kultúrát elválasztják közvetlen, esetleg szerves elődjétől. Bakay ismertetőjegyei közül a kurgánok, a kocsik, a nagyállattartás, a fémöntés, a vas, a nehézfegyverzetű lovasság, a reflexíj, a kard-kultusz, a szőnyegek a technikai-gazdasági fejlődés függvényei, és így a szellemi-kulturális haladás termékei. Ezért nem merítik ki a szkíta kultúra lényegét. Ezt könyve végén Bakay is kiemeli: „Az eddigi kutatási módszerek nem egzaktak. Sem tárgyformák, sem sírformák, sem viseletek, sem fegyverformák önmagukban nem alkalmasak etnikai meghatározásokra. Ezredévek számtalan nemzedéke ugyanis állandóan változott és változtatott az életmódján, szokásain, viseletén. De a legutóbbi időkig nem változtatott gondolkodásmódján és szellemiségén. Valamint nem változott a nemzedékek genetikai felépítése és származástudata sem.”   A szkíta kultúra meghatározó jegyei   Életünk során játékaink, tárgyaink, öltözködésünk változik, de személyiségünk, érzésvilágunk – jó esetben – lényegében változatlan marad. Ami az egyén esetében a személyiség, érzésvilág, az a nép esetében a lelki-szellemi kultúra, a világhoz kapcsolódás alapvető viszonya. Ezért a Bakay-listából a meghatározók elsősorban az állatábrázoló művészet, a szarvaskultusz, a Napistenhit, és a szertartások edényei: a csészék, tükrök, ivókürtök, üstök. Herodotosztól tudjuk, és Grandpierre K. Endre „Aranykincsek hulltak a Hargitára” c. alapvető munkájából még világosabb, hogy a szkíta eredetmondában az aranycsésze az egek ajándéka, tehát gyakori előfordulásában eredetmondánk nyilvánul meg, és így alapvető kultúrjegynek tekinthető. Az „Aranykincsek hulltak a Hargitára” c. könyvből az is kitűnik, hogy a magyar Csodaszarvas-monda több tízezer évre nyúlik vissza, és a magyarság rendkívüli ragaszkodását fejezi ki őshazája, a Kárpát-medence iránt. Tegyük most fel a kérdést: mi a magyarság alapvető viszonya a világhoz? A válasz: természet-szeretet, Természet-tisztelet, Nap-tisztelet, Boldogasszony-kultusz, Csodaszarvas-kultusz. A magyarság alapvető világérzékelésében a világot mágikus erők, pontosabban kozmikus életerő járja át, és ettől a Világegyetem egyetlen élő szervezetet alkot, aki megszemélyesíthető növényi alakban Világfával, Életfával, a Tudás Fájával, állati alakban Csodaszarvassal, emberi alakban Boldogasszonnyal. Ehhez az ősi mágikus-kozmikus, életszerető világképhez ragaszkodás adja a magyarság lényegét. A magyar világképtől magyarok igazán a magyarok! Ha életünk teljességét, önazonosságunkat vissza akarjuk szerezni, akkor a magyar világképet kell feltárnunk, és életünk irányításában érvényre juttatnunk.   A tűz, a láng a megszólalásig életszerű, szinte maga a megtestesült, színtiszta élet. Az életközpontú világképben a lélek gyakran tűz képében jelenik meg, különösen, ha tűz-lényegű lelkiségről van szó, ha tüzes, égre szárnyaló lelkiséget jelképez. A földi tűz az égi tűz földi mása, a Nap földi társa. Ahogy a földi tűz életszerű, elevenszerűsége azt jelzi, hogy a Nap is él. A csillagok fénye távoli tüzeket jelez. A csillagos ég látványa egy végtelen, tűzközpontokból tündöklő világról ad hírt. Ha a mágikus-kozmikus életerő adja a magyarság kultúrájának lényegét, akkor ismertetőjegyei a tűzkultusz, élet-tisztelet, Nap-tisztelet, az Élő Világegyetem tisztelete, ápolása. A Nap-szentélyek tehát a mágikus kultúra szerves, lényeges elemei.   A szkíta süveg   Érdemes megemlíteni, hogy a szkíta-magyarság jellegzetes viselete a pontszerű hegyben végződő fejviselet. Nem tudni, mikor alakult ki ez a jellegzetes fejviselet, de az ábrázolásokból úgy tűnik, hogy lángot képvisel az ívelt, összefutó csúcsban végződő, ég felé csúcsosodó sapka. Ha így van, akkor nem egyszerű szeszélyről, divatdiktálta hóbortról van szó, mint manapság, hanem egy, a magyarság alapkultúrájához tartozó képzet kifejezéséről: a láng-lelkűségről, a fejben lakozó láng-erő, az ész, a lélektűz kinyilvánításáról. A láng jellegzetes alakja ugyanis szintén összefutó ívekben kicsúcsosodó alakzat. Értelmezésem tárgyi bizonyítéka, hogy a csúcsos fejviselet az i.e. 5. évezredben már létezett a Kárpát-medencében, hiszen a Vinca-Tordos kultúrából fennmaradt egy ilyen fejviseletű kőszobor (1. ábra). Itt jegyzem meg, hogy nyilvánvaló anakronizmus egy kultúrát a mai politikai-hatalmi helységnevekkel illetni. Sokkal helyénvalóbb lenne az ismert legrégibb helységnévvel, illetve földrajzi nevekkel és nem mai politikai államalakulatok nevével illetni egy-egy kultúra névadó helységeit; még akkor is, ha így a legtöbb kárpát-medencei (és szkítiai) kultúrát magyar helységnevekkel kellene jelölni. A tudományosság megköveteli, hogy túllépjünk a hamis aktualizáláson, a nyilvánvaló anakronizmusokon, és „samanizmus” elnevezés helyett a magyarság ősvallására az akkori időkben világszerte egyetemesen használt „mágikus rendszer” elnevezést alkalmazzuk. Nyilvánvaló, hogy évszázadokkal-évezredekkel ezelőtt az ógörögök, egyiptomiak, sumérok nem a 18. században született műszót, a „samanizmus” kifejezést alkalmazták, hanem mágikus rendszerről, mágikus vallásról beszéltek. A csúcsos föveg eszerint több mint hétezer éves múltra tekinthet vissza! És a lánglelkű magyarság kultúrájának megnyilvánulása! Csúcsos föveget találtak az észak-kínai Tárim-medence i.e. 2.-1. évezredéből származó világhírű múmia-síros temetőjében, europid embertani jegyekkel bíró férfin. Az időszámításunk előtti évszázadokból származó szkíta aranykincsen jól láthatók a jellegzetes szkíta csúcsos fejfedők (2. ábra). Jellegzetes szkíta csúcsos föveget viseltek a méd mágusok éppúgy, mint a szkíták, a magyar lovasok (lásd az aquileai dóm falát díszítő magyar lovasábrázolást, Győrffy-Villám András: A magyar lovas katona. Lovas Nemzet, Helikon Kiadó, 2004, 25; 3. ábra), és a magyar betlehemesek, egészen a legutóbbi időkig.   Kőkörök és állatábrázolás kapcsolata   Amennyiben tehát a kőkörök Nap-szentélyek, annyiban a magyar kultúrkörből származnak, és a magyarság alapvető életélménye, a lélek és az élet tisztelete, a lélek, az élet mágikus erejének élménye nyilvánul meg benne. Ez az értelmezés nem feltétlenül kizárólagos. Ha ugyanis más név alatt ismert népek hasonló köralakú Nap-szentélyeket építettek, akkor fennáll az a lehetőség is, hogy a magyarság ősnépének egy másik elágazásáról van szó, amely őrzi az emberiség ősi hagyományát, a Napkultuszt. Így például Göbekli Tepe, a Délkelet-Anatóliában i.e. 9000 körül (!) épült kőkorszaki település (http://en.wikipedia.org/wiki/Göbekli_Tepe). Házakból és templomokból áll, amelyek köralakúak. Domborműveik oroszlánokat, rókákat, vaddisznókat, szürke gémeket, kacsákat, skorpiókat, hangyákat és kígyókat ábrázolnak. Így két legfőbb jellegzetességük, a köralakú templom, és az állatábrázolásos művészet, megegyezik a szkíta kultúrkör legfontosabb jellemzőivel. Mindezt alátámasztja az i.e. 7. évezredből származó, Catal Hüyük-ben, szintén Anatóliában talált lelet-együttes. Művészetük szarvas-vadászatot és leopárd-táncot ábrázol. A leopárd Nimród leopárd-kacagányával kapcsolatban is feltűnik. A Catal Hüyük-i istennő kezeit oroszlánokon (vagy leopárdokon) nyugtatja, azokból merít erőt. Uralkodói trónusokon évezredeken át megőrződik ez a motívum, egészen a máig; például a Lánchíd hídfőin is oroszlánok tartják a hídfőket. A kőkor Tisza- és Körös-kultúráinak textiljein és fazekain a Catal Hüyük-i motívumokkal szinte azonos motívumok találhatók (Sandars: Prehistoric Art in Europe, 264).   Skara Brae: magas szintű papi kaszt telephelye   Haladjunk tovább, és próbáljuk felderíteni, mit tudunk a korai kőkörök építőiről! Euan MacKie „The Megalith Builders” c. könyvében i.e. 5000-ig tudott visszatekinteni. Észrevette, hogy egy észak-skóciai kistelepülés, Skara Brae fontos következtetésekre ad alkalmat. Skara Brae mindössze 9 kő-kunyhóból áll. Az egyik kő-kunyhó konyhaként szolgált, és a konyhai maradványok (kagylók, hamu, csontok, szarvak, elszenesült fa) 4-6 méter magas halmot alkotnak. A kunyhók nem voltak kicsik: a legnagyobb több mint 6*6 méter alapterületű, és több mint 3 méter magas. Mindegyik kőkunyhóban kőkandalló adta a meleget. Egyetlen egy volt, amelyben nem volt ágy és öltöző; a jelek szerint ez a 8-as számú kunyhó volt a konyha. Jellegzetes geometriai mintázatú edényeket találtak Skara Brae-ben éppúgy, mint a megalitépítők kultikus központjában Durrington Walls-ban, Írországban, Dél-Angliában. Rádiókarbon vizsgálatok időbeli kapcsolatot is kimutattak e központok között, és így Skara Brae egy összetett kultúr-hálózat fontos láncszemeként fokozott jelentőségre tett szert.   Az utóbbi évtizedekben egyre több bizonyíték látott napvilágot, jelezve, hogy a kőkörök építői kifinomult, magas szintű tudományos és mérnöki ismeretekkel rendelkeztek – írja MacKie részletes dokumentált könyvében. Ehhez pedig egy csillagászat terén magasan képzett társadalmi osztályra volt szükség. Mivel pedig a korabeli társadalom szintén alapos bizonyítékok sora által igazoltan viszonylag egyszerű, alig képzett volt, felmerül a kérdés, honnan származnak a magasan képzett csillagász-építőmesterek az i.e. 3. évezredben. Bármilyen megalapozott is ez a feltevés, mégis olyan merész, hogy komolyan vételéhez meg kell találni azokat a központokat, ahol ezek a kimagasló szakemberek éltek, és régészeti, tárgyi bizonyítékokkal kell kimutatni és igazolni, hogy környezetükhöz képest kimagasló életszínvonalon éltek.   Először is tény, hogy a Skara Brae-ban talált edények mintázata egyrészt elüt a helyiektől, másrészt hasonló a távoli Ibériai félszigeten talált edényekéhez. Továbbá különös kő-szerszámok egész sora – egy díszített három-csúcsos tárgy, kőszekercék, gomba-alakú szerszám és karcolt kőgolyók – a környéken sehol sem található, de a korabeli „Portugáliá”-ban ugyanilyeneket találtak. Világossá vált Skara Brae távoli kapcsolatrendszere, és ez kulcsot adhat a rejtély megfejtéséhez. Skara Brae lakóinak életszínvonalát jelzi, hogy az egész korabeli világban a minószi Kréta kivételével nem volt még olyan hely rajtuk kívül, ahol csatornázott illemhely állt volna a lakók rendelkezésére. A szobák kényelmesek, magasak, tágasak, jól tervezettek, még mai mértékkel is. Skare Brae lerakódott rétegeiben a birka és marhacsontok meghökkentően gyakoriak. Ráadásul koponyák egyáltalán nem fordulnak elő. Ez pedig arra utal, hogy úgy hozták ide nekik a húsokat, nem helyben vágták le az állatokat. Összehasonlításképpen, a környék lakosságának tápláléka sokkal kevesebb birkát és sokkal több disznót fogyasztott. Mindez azt jelzi, hogy Skara Brae lakossága nem környékbeli volt, hanem egy olyan kiugróan művelt csoport, amelyet a környék lakossága válogatott élelmiszerekkel tartott el. Hasonlóan, Dun Mor Vaul település átlagos tápláléka felerészben háziállatból, felerészben vadhúsból állt. A bennszülött piktek őrtornyának kamrájának lakója azonban túlnyomórészt birkahúst, kisrészben marhahúst fogyasztott; ami éles különbséget jelent közvetlen környezetét és az országot akkoriban általában jellemző táplálkozási szokáshoz képest. Minden jel arra utal, hogy Skara Brae lakói nem földművelők voltak, hanem különleges feladatokat ellátó szakemberek. Kerámiáik lapos talpúak, sík fedelű asztalokra valók voltak; azaz fejlett színtű bútoraik lehettek.   A környékbeli kőkörök szoros rokonságot mutatnak a máltai, ibériai, bretagne-i, ír, brit és skandináviai kő-építményekkel és más közösségi temetkezési létesítményekkel. C. D. Darlington kimutatta, hogy a „t” betűt nem „th”-nak (ahogy angolszász területen általános), hanem ma is „t”-nek kiejtő (a magyar fonetika szerinti kiejtés!) népcsoportok az Atlanti óceán európai partján két kis csoportban találhatók: a mai Portugália és dél-nyugat Írország területén; és ezek a népcsoportok talán a megalitok építőinek maradványai.    Mágus csillagász-papok   Mindezek alapján ésszerűnek látszik feltételezni, írja MacKie, hogy létezett egy vagy több papi uralkodó csoport, amely közösen temetkezett, amely már a kőkorban is létezett, magas szintű geometriai és csillagászati ismeretekkel bírt, jártasságot szerzett földmérésben, és egy új vallást honosított meg, amely templom-csillagvártákat épített álló kőoszlopokkal. Ez a csillagászati, kozmosz-irányultságú, Nap-központú vallás egzakt csillagászati tudást hordozott. E magas tudású papok fejlett hajózási tudománnyal is bírtak. Időszámításunk előtt az 5.-4. évezredben vitorláshajók kő-modelljeit találták meg Eridu-ban, Mezopotámiában.  Magas hajóorral és tattal bíró hajók ábrázolások maradtak fenn a következő időszakból Mezopotámiában és a Szaharában.   Mindezekhez itt most csak annyit teszünk hozzá, hogy a Napvallás Mezopotámiában az i.e. 4.-5. évezredben a mágusok nevéhez fűződött. A mágusok a szkíta-magyarok tudós papjai voltak. Nyomós régészeti, tudományos és technikai érvek mutatják tehát, hogy a mágusok korukban az átlagos életszínvonalnál és tudásszintnél sokkal fejlettebb tudás birtokosai voltak, és ennek birtokában Nyugat-Indiától Írországig egységes hálózatot hoztak létre, amely jószerivel az egész akkori emberiséghez eljuttatta a mágusok tudását. A mágusok évezredeken át hivatásuknak érezték, hogy magasabb tudásukat átadják az egész emberiségnek. Ennek minden bizonnyal az egész emberiség közös ősmúltja iránti elkötelezettségük lehetett a fő oka, és az emberiség sorsa és magasabb tudásszint felé haladásának biztosítása. A mágusok az emberiség rendeletetésének betöltésén munkálkodtak évezredeken át, roppant távolságokat áthidalva, és szüntelenül a tudás átadásán dolgozva. Valószínűleg köztudomású volt a mágusok közvetlen kapcsolata az emberiség gazdag és magas tudásszintű ősmúltjával. Ez lehetett a magyarázata annak a különös ténynek is, hogy világszerte készségesen fogadták az odavetődő mágusokat, és örömmel biztosították számukra életvitelük és életmódjuk feltételeit, beleértve a rendkívül munkaigényes óriás kőkörök építését is.  A mágusok akárhová mentek, mindenhová visszatértek, hiszen az ős-emberiség egyenes ágú leszármazottaiként őshazájuk az egész földkerekség volt, és ennek ismerete még földkerekség-szerte mélyen gyökerezett az újkeletű lakosság körében is.   (folyt. köv.)   megjelent: KAPU, 2004. 11-12, 79-81.   Grandpierre K. Endre-Grandpierre Attila:   Attila és a hunok - kordokumentumok és  legújabb tudományos eredmények tükrében. 9. rész.   3.5. (folyt.) A szkíta-hun-párthus-magyar mágusok tudománya: a mágikus rendszer fennmaradt nyomai   Kis-Ázsiában, „hullámverés, kikötő nélküli part előtt fekszik Arados városa” – írja Strabón (kb. i.sz. 7 körül fejezte be művét;  1977, 779). Azaz a föníciai város nem-görög neve minden bizonnyal: Arad. A várost, mint mondják, sidoni menekültek alapították (ezek szerint nyilván több, mint kétezer évvel ezelőtt – GA). „A sidóniakat sokféle és szép művészet mestereiként tisztelik” – folytatja Strabón (u.ott, 782). „Ha hihetünk Poseidóniosnak, az atomok tana is egy sidónitól, a trójai háború előtt élő Mokhustól származik.” Tekintettel arra, hogy a trójai háború i.e. 1250 körül zajlott le, a szidóni, azaz az aradiakkal rokon Mokhus-nak több mint 3200 évvel ezelőtt, i.e. 1250 előtt már ismernie kellett az atomok tanát. Ami azért meglepetés, mert mostanáig egyetemes közhiedelem, hogy az atomok tanát a görög Demokritosz vagy Leukipposz találta fel. Ők azonban több mint 800 évvel Mokhus után éltek. Ralph Cudworth (1678/1964) hatalmas művében kimutatja, hogy Demokritosz valójában csak a minőségek és érzések nélküli atomelméletet találta fel, azt vallva, hogy ezek az érzéketlen atomok a világ kizárólagos alkotóelemei, hogy minden érzékelés egyfajta tapintást, testiséget jelent. Ez a mechanikus atomi felfogás. Strabón mellett Empiricus is egy ősi hagyományra vezeti vissza az atomelméletet, Mokhusra. Cudworth szerint „egyáltalán nem valószínűtlen, hogy ez a Mokhus nevű föníciai filozófus megegyezik azzal a Jamblichus által említett Mokhus nevű fiziológussal (élettan-tudós, ma úgy mondanánk: biológus), akinek követői, papjai és prófétái közé a Sidónban született és ott többször megforduló Pitagorász áttért. És ez egy fontos közlés lehet, mert akkor ők lehettek azok, akik Pitagorászt beavatták abba az atomi fiziológiába (élettanba), amelyet az állítás szerint a föníciai Mokhus talált fel”. „Mokhus neve nyilvánvalóan föníciai név” – írja Cudworth, bár mi hozzátehetjük, hogy magyar is lehet (Mókus). „Meglehetősen valószínű, hogy Pitagorásznak nem volt ismeretlen az atomi élettan. Először is azért, mert Demokritosz is pitagoreánus volt. Laertius feljegyezte róla, hogy a pitagoreanusok nagy versenytársa volt, és úgy tűnik, hogy egész filozófiáját tőlük vette át. Egyes megnyilvánulásai valóban világos kapcsolatban állnak a pitagorászi tanokkal, mivelhogy Demokritosz nemcsak azt tartotta, hogy az atomok körpályára kényszerítettek, de Leukipposszal egybehangzóan azt is állította, hogy a Föld is körpályára kényszerül a Nap körül, s eközben saját tengelye körül is forog. Arisztotelész ugyanezt pitagorászi nézetként fejezte ki. Ecphantus, a híres pitagoreánus azt állította, hogy Pitagorász monádjai testi atomok. Arisztotelész a pitagoreánusokról azt írja, hogy ők a monádoknak kiterjedést tulajdonítanak, és ettől kezdve ő úgy tekinti, hogy a monádok és az atomok egy és ugyanaz. Demokritosz és Leukipposz az egész Univerzumot érzéketlen atomokból származtatták, amiben semmi sem létezik a testi létezőkön kívül. Ez a nézet az első ateista atomizmus, ami előtt egy ateizmus nélküli atomi élettan már régóta ismert volt. A föníciai atomi élettanban (a mágikus rendszerben) az atomok tana csak egy része volt a filozófiai rendszernek, amely csakis a világ testi létezőinek magyarázatában játszott szerepet. Emellett azonban ismertek voltak egyéb létezők, amelyek nem puszta tömeg és gépiesség, hanem az élet és az öntevékenység, azaz, anyagtalan és testetlen szubsztanciák voltak, melynek csúcsán található az istenség. Így tehát két atomelmélet létezik: az egyik ateista, a másik vallásos. Az első és ősibb atomelmélet testetlen lényegek létéről is tudott. Az ateista atomelmélet kirekesztett minden nem testi létezőt a világból, így az életet és az öntevékenységet is.” Ebben az összefüggésben érdekes lehet az Élő Világegyetem könyve (GA, 2002), amely az atom-elmélet eredményeit, nevezetesen a fizika alapelvét az elméleti biológia és tudatelmélet alapelveivel egészíti ki, és a Világegyetemet nemcsak a fizika, hanem a biológia és a pszichológia első elvével is áthatottnak bizonyítja. Az Oxford English Dictionary (1989, IX: 185) a “Magian” címszó alatt a következőket írja: “1875 LIGHTFOOT Comm. Coloss. 151 Akkor volt ez…amikor a mágikus rendszer meggyökerezett Kis-Ázsiában; 1877 Outlines Hist. Relig. 165 A mágusok pre-szemita és pre-árja papi törzs voltak Nyugat-Ázsiában”. A mágusokról pedig (1989, IX:202-203): “c1400 Three Kings Cologne 49 Szent Ausztin azt mondta, hogy a mágus szó káldeai nyelven annyi, mint ha azt mondanánk, filozófus; 1555 WATREMAN Fardle Facions II. vii K iv b (Perzsiában) a mágusok (azaz a természet titkaiban járatos emberek)”. 1614-ben SYLVESTER Bethulias Rescue v. 301 megemlíti, hogy a párthusoknak is voltak mágusaik (u. ott). A “pogány” magyarokhoz látogató bizánci és nyugati misszionáriusok a magyar vallás papjait “mágusok” néven említették (Dömötör, 1993, 530). “Először Perzsiában keletkezett a magikai mesterség, ahová ugyanis az óriás Nemrot a nyelvek kavarodása után elment volt.” (Isidorus Hispalensis, De Asia XIV. 3). “Nimród kezdé a tűzimádást s ezzel megalapítá a mágusok legelső államvallását Törökországban” (Josephus Antig., I. 4). “Nebrod, az etiopiai Kúsnak fia, ki Babylont fölépítette és vadász mestersége, meg magia tudománya segítségével első volt, aki uralkodott a Persák felett.” (szír hagyomány, idézi Némethi Kálmán, 1925, 24). “Plato a legromlatlanabb istentiszteletnek állítja a magismust” (Némethi, 1925, 4; Ammianus Marcellinus, i.u. ~39?/1916, 370). “Mondják, ha ugyan ezt el lehet hinni, hogy az égből hullott tüzet is soha ki nem alvó tűzmedenczékben őrzik (a mágusok)…meg van nekik engedve, hogy saját törvényeik alatt éljenek” (Ammianus Marcellinus, i.u. ~39?/1916, 370). “Az antik világ egyetlen papsága sem volt híresebb a mágusoknál” (Gnoli, 1993, 80). “A mágusok részrehajlás és előítéletek nélkül dolgoznak…A legősibb tanító nemzetség, törzs, kétségbevonhatatlanul” (Stanley, 1731, 250). Babilon mágus papjait “káldeus” néven ismeri a történelem (Gnoli, 1993, 80). A mágusok voltak jónéhány nagy görög gondolkodó tanítómesterei, mint például Püthagorász, Démokritosz, Platón, és “ők adták át a Nap-kultuszt Indiának” (Humbach, 1978, Gnoli, 1993, 80). “A mágusok a Napkultusz papi kasztja” (Redards, 1965, 1809). “A káldeus orákulumok bizonyára nemcsak a tűz és a Nap tiszteletének előírásait tartalmazták” (Dodds, 1951, 285). A fenti adatok, összefüggések és érvek alapján arra következtethetünk, hogy Kis-Ázsia, nevezetesen Fönícia, a szemita és az indo-európai népek előtti őslakosság a méd-szkíta ősmagyarság a tudományos világszemlélet egészét tekintve a mai egyoldalú materialistánál fejlettebb, lényegesen helytállóbb világlátással bírt (ez a mágikus rendszer), és ezt meg is őrizte a Trójai háború időszakáig, sőt, valószínűleg a párthus kor végéig (i.u. 250 körül). Nemcsak az anyag őselvét ismerte, amit a modern kor fizikája is felhasznál, anélkül, hogy világszemléleti jelentőségét felismerné, hanem emellett az élet és a tudat alapelvéről is tudott. Az őselvek pedig a legelmélyültebb tudományos fogalomnak tekinthetők. A tudomány alapja ugyanis a megismerés és az előrelátás igénye. Az előrelátáshoz összefüggésekre van szükség, amelyek összekötik az ismertet azzal az ismeretlennel, amit előre szeretnénk látni. Ezért a tárgyi adatokon túl a tudomány lényege az összefüggések feltárását jelenti. A tudományos megismerés első lépése a mély szintű, előrejelzésre alkalmas összefüggések, a törvények feltárása. Az összefüggések sok (akár megszámlálhatatlanul sok) jelenséget fognak egybe. Léteznek olyan összefüggések is, amelyek állandóak, ma ugyanazok, mint tegnap és holnap. Ezek segítségével láthatunk a jövőbe. Ezeket az összefüggéseket ismeri a tudomány a “törvény” néven. Egy-egy ilyen törvényből végtelen sok jelenség következik, ezért ezek a törvények hallatlanul fontosak, mintegy végtelen sok jelenség van beléjük csomagolva. Most következik az elmélyült tudományos gondolkodás második lépése, amit a szkíta-hun-magyar tudományos gondolkodás megtett, és aminek megtételére a nyugati tudomány két és félezer éve képtelennek bizonyult. Ha a törvények végtelen sok jelenséget foglalnak magukba, és végtelen sok törvény van a világban, vajon nincsenek-e olyan, mélyebb szintű törvények, amelyek magukba foglalják a végtelen számú törvényt? Erre az elmélyült, tudományos kérdésre a Természet válasza: de vannak! A legmélyebb szintű törvények az őselvek, az első vagy végső elvek, a tudomány első elvei, amelyek az összes fizikai, biológiai és tudati törvényt magukba foglalják. A fizika végső törvénye a legkisebb hatás elve. Ebből az elvből matematikailag le lehet vezetni az összes megmaradási tételt, az összes mozgásegyenletet, az egész fizikát. Hasonlóan, a biológiának is van ugyanilyen végső törvénye, az élet elve, a Bauer-elv. Az első elveket pedig már a káldeusok is ismerték. A magyar nyelv magában hordozza ezeket az első elveket. Első, elv, eleve, élő – azonos tőből fakadóan a legmélyebb logika ölt testet a magyar nyelv szóképzésében, hangalakjában és jelentésében. Ez pedig azt jelenti, hogy a világ lényege tudományosan megismerhető, és hogy minél mélyebbre hatol a megismerő, a Természettel együttgondolkodó, együttérző megismerés, annál rohamosabban terjed ki az értelem hatóköre. Valóban páratlan, meghaladhatatlan tudományos felismerés ez, amely elér a világ lényegéig, feltárja és láttatja ezt a lényeget, mégpedig olyan módon, amely filozófiai jelentősége mellett tudományosan a gyakorlati életben is használható, ha matematikai alakba öntik. A fizika első elvét Maupertuis, Euler, Hamilton, a biológia első elvét, az életelvet Bauer Ervin (1935/1967, ld. GA, 2002, 132) öntötte matematikai alakba, és ezekből a fizika, illetve a biológia összes törvénye, mozgásegyenlete egyértelműen leszármaztatható.    3.6. A hunok gazdasági élete.   A hunok rendkívüli időtartamú létük alatt gazdasági-technikai értelemben is a világ legfejlettebb népei közé tartoztak. Minden bizonnyal ők találták fel az első nyelvet, a magyart, illetve a magyar nyelv elődjét éppen úgy, mint a tüzet (lásd Herodor, i.e. 515), eleinte még jószerivel ők alkották az emberiséget. Ők találták fel az írást, több mint 30 ezer éve (lásd Varga, 2001). Az őskőkor és az újkőkor egyik legfontosabb alapanyaga az obszidián, melynek eddig feltárt lelőhelyei Tarcal, Tokaj környéke és a Hont megyei Csitán község határa. Igen jelentős a sümegi tűzkőbánya feltárása is. A feltárások bizonyítják, hogy ezeken a helyeken „kőipartelepek” voltak, ami a kő tömeges felhasználását bizonyítja. Ez a tény már önmagában is nagy tömegű lakosságot tételez fel (Vértes, 1965). Az ókor híres útjai közül Fényes Elek (1851) szerint az obszidián út, és a sóút is a Kárpát-medencéből indult el, sőt az egyik európai borostyánút, valamint a kagylóút és a selyemút is ide vezetett vagy itt ment keresztül. Az utak összefutása pedig éppen a tömegek által sűrűn látogatott, vagy lakott területet jelenti” (Bárczy, 1999, 11). Tény, hogy különlegesen igényesen kialakított „hun bronz üstök és fogantyúik…tipikus Belső-Ázsiai fémművészet termékeinek ábrázolásaira bukkantak Kína Ordos nevű körzetétől Kelet-Európáig. Ezek az üstök már újkőkori sziklafestményeken is feltűnnek” (Sinor, 1993, 7).  Ami pedig azt jelenti, hogy már i.e. 5 000-ben készítettek hun üstöket, vagyis már léteznie kellett hunoknak is, mégpedig rendkívüli fejlettségű gazdasági és művészeti élettel. Gyulafehérvár közelében, Kisompolyban (Ampoitában) 1999-ben a gyulafehérvári Nemzeti Múzeum munkatársai páratlan régészeti leletre bukkantak. Az angliai Stonehenge-hez hasonló, hatalmas faragatlan kőoszlopokból álló építményt fedeztek fel, amely nyilvánvalóan Nap-szentélyként szolgált a kora bronzkori napkultusz idején. A Salisbury közelében fekvő Stonehenge szinte a kisompolyi szentély mása: a kizárólag fehér színű kőoszlopokat (menhireket) körben állították fel egy dombocskán. Ilyen méretű kőjel a szárazföld belsejében eddig nem volt ismeretes. A szent körön belül óriási mennyiségű szénre bukkantak. Horea Ciugudean professzor, a gyulafehérvári Nemzeti Múzeum igazgatója szerint a kisompolyi szentély majdnem egy évezreddel korábban keletkezett, mint a Stonehenge-i, tehát i.e. 3000 körül (Magyar Nemzet, 1999 aug. 23) – és ez ismét csak a kárpát-medencei, minden bizonnyal hun-szkíta-magyar kultúra rendkívüli fejlettségét tanúsítja. A hurri népnek, amely ragozó nyelvet beszélt és Napisten-hitű volt (az i.e. 14. században élt Ethnaton fáraó őseinek fele hurri származású), nevéhez fűződik „a ló, mint a közlekedés és a harcászat előmozdítója, a lovak által húzott harckocsi, a lóháton folytatott hadviselés, a nagyerejű réteges íjak feltalálása, a vágtató lóról hátrafelé nyilazás” – írja Kádár (2000, 82). Strabón idézi Ephoruszt, aki az i.e. 6. században a szkítákról írta, hogy „a fújtató, a kétágú horgony és a fazekaskorong feltalálója a közülük való Anakaroi volt”. Hésziodosz (i.e. 7. szd.) szerint szkíta találta fel az ércz keverését (Alexandriai Kelemen, I. 75, 132, ld. Télfy János, 125). Aiszkhülösz (i.e. 525-456) azt állítja, hogy „az acél szkíta jövevény az ő világukban”. De nemcsak az, mondja Higinusz (i.e. 31-i.u. 14), mert az ezüst felfedezője is szkíta volt (idézi Sebestyén, 2000, 251). De így van-e ez valóban? Úgy tűnt, az elmúlt ezer évek, különösen az utóbbi évszázadok porhintése mindezen írásos nyomok ellenére lehetetlenné tette az igazság kiderítését. Azonban a természettudományok haladása váratlan fordulatot tett szükségessé, és egész hamisított világtörténelem-képünk alapvető megváltoztatására kényszerít bennünket. 1978-ban egy hatalmas, alapvető munka jelent meg John Dayton, a londoni Institute of Archeology  munkatársa tollából (Dayton, 1978). Az ősi üvegöntés technológiájának vizsgálatából induló kutatómunka hamarosan kiterjedt az üvegöntésben színezésre, a kiöntött üvegek alakjának módosítására használt fémekre, ezek lelőhelyeire, ahonnan már nem volt messze a lelőhelyeket a felhasználási helyekkel összekötő kereskedelmi utak feltárása sem. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a technikai és földrajzi tények éles ellentmondásban állnak egyes régészeti elméletekkel, amelyeket kritikátlanul és vakon fogadtak el évszázadokon át. A kemény földrajzi tények révén fény derült arra is, hogy nem tartható fenn a civilizáció és a technológia Termékeny Félhold-beli eredetének általánosan elfogadott feltevése sem. A szén 14-es izotópja segítségével történő kormeghatározási módszerrel Dayton (1978, 9) arra az érdekes eredményre bukkant, hogy a fémmegmunkálás, a kohászat korábban fejlődött ki azokban a körzetekben, ahol a megfelelő fémek valóban előfordulnak. A fémmegmunkálási technológia ismételten Közép-Európából indult ki, és innen terjedt át Itáliába, a Németalföldre és az ír szigetre. Vegyük a legfontosabb fémeket, ásványokat. Az arany leggazdagabb lelőhelye Erdély, aztán Núbia, az Urál, és Hamadán. Az ezüsté Erdély, Csehország, Norvégia. Réz – Kárpát-medence, Balkán, Cornwall, Ergani Maden. Ón ezüsttel együtt csak Csehországban fordul elő, és Úr városában éppen ilyet találtak. Kobalt – Kárpát-medence. Arany-ezüst ötvözet – Erdély, Balkán. Bizmut – Csehország. Antimon – Kárpát-medence, Törökország, Perzsia. Arzén – Csehország, Kaukázus. Króm – Görögország, Törökország. Mangán – Milos, Ciprus. Vanádium – Ciprus. Ametiszt – Kárpátok. Jáspis – Kárpátok. A vas, a cink, a nikkel eléggé általános előfordulású. Dayton vizsgálatainak eredménye, hogy nem a Közel-Keletről indult a fémipar, hanem fordítva, a Kárpát-medencéből ered, vagy még Csehországból vagy Cornwall-ból, és innen szóródott szét a Közel-Keletre. A hazai kutatások megerősítik, hogy az ókori kohászat és a fémfeldolgozás Európában a Kárpát-medencében alakult ki. Ezt a feltevést támasztják alá az újabban feltárt ásatási leletanyagok. Innen, a Kárpát-medencéből terjedhettek el a kohászat és a fémfeldolgozás termékei folyami utak révén keletre és nyugatra, valamint a Földközi-tengeren uralkodó széljárások felhasználásával tengeri úton tovább, kelet felé és délre. A Kárpát-medence a legrégibb érclelőhelyek és fémkohászati telephelyek vidéke. Miske Kálmán szombathelyi régész a századforduló táján közvetlenül a mai osztrák-magyar határon fekvő Velemszentvidéken végzett szakmai körökben nagy feltűnést keltő kutatásainak eredményeit szerencsére német szakfolyóiratokban is közzétette (Miske, 1904, 1929). Bebizonyította, hogy a Közép- és Nyugat-Európában igen kiterjedt területen előkerült, a külföldi múzeumokban gyűjtött öntvények túlnyomó része Magyarországról, Velemszentvidékről származik. A bizonyításra az adott módot, hogy egyedül Velemszentvidéken alakult ki a szokásos ón-réz ötvözettel készülő bronztárgyak helyett antimon-ón ötvözetből antimonbronz-gyártás. A Kárpát-medence nyugati részén a rohonci hegység rézben gazdag, és a közelben fekvő Szalónak olyan gazdag antimonban, hogy ma is üzemel az antimonbányászat. További bronzkohászati telepeket tártak fel Lengyelben (Tolna megye), Bodrogkeresztúron, Tiszapolgáron, Nagybánya környékén, Bleiberg-ben (Ausztria déli részén), a cseh-német Érchegységben és a Harzban. Ezek alapján nemcsak Dayton, hanem Philips (1980) is arra a következtetésre jutott, hogy a bronzkori kohászat bölcsőjét nem a Közel-Keleten, hanem a Kárpát-medencében kell keresni (3. ábra). A tudományos világ lépésről lépésre tisztázza, hogy a fémekről elnevezett világkorszakok egyre bizonyosabban a Kárpát-medencéből indultak el. Az első ismert ércfeltárások jó része itt történt, majd később a csatlakozó Cseh medencében és a mai Ausztria déli részén – ismerteti tanulmányában Bárczy (1999). „N. Würm bizonyította (1961), hogy a Kárpát-medencében a gabonafélék kinemesítése az őscirokból i.e. 6-5000 években már befejeződött. Állítását igazolják a gabonatermesztéshez szükséges szerszámokat előállító kőipartelepek feltárása és kormeghatározása. Valószínű, hogy a kerék felhasználásával készült kocsi is a Kárpát-medencéből származik. A szekérmodellek Kárpát-medencebeli lelőhelyei Budakalász, Szamosújvár, Novaj, Gyulavarsánd, Herpály. Megjelenési idejük i.e. 2000-1600 között.” (Bárczy, 1999). (Vagyis a hurri harckocsik előtt – GA). „A legősibb Kőrös-kultúra, majd a Vincsa-kultúra és még délebbre a karanovoi kultúra ember-milliókat képvisel. Ez a sorrend egyúttal a kezdeti kultúrák terjedésének irányát is mutatja. Az európai népek tanítómesterei a Kárpát-medencei műveltségek voltak.” (Bárczy, 1999). megjelent: KAPU, 2005.02, 50-53. Grandpierre K. Endre-Grandpierre Attila:   Attila és a hunok - kordokumentumok és  legújabb tudományos eredmények tükrében. 10. rész. 3.7. A hun-magyar folytonosságról.   Először is a két népnév viszonyát kell tisztáznunk. Melyik volt előbb? Milyen időbeli, okságbeli, történelmi és tartalmi viszony áll fenn a két népnév között? Kiindulásul választhatjuk nemrég felszínre bukkant őskrónikánkat, az „Üngürüsz történetét” (1978, 5), csonkított kiadásban a Tarih-i Üngürüszt (1982, 38). Ebben a két név viszonyáról ez áll: „A krónikás szavai azt bizonyítják, hogy Üngürüsz népe Hunor nemzetségéből származott. Mivel Hunor neve később Hüngürüszre változott és Nemród halála után Hunor egész népével (Szkítiába – GA) költözött…Midőn Nemród meghalt, Adzsem (Perzsia) trónjára egy másik padisah (király-GA) került. Azt a vidéket pedig (melynek Hunor volt a fejedelme), Dzsiddija (Szkítia-GA) tartománynak nevezik…” Úgy tűnik előbb volt a Hunor név, az ősatya neve, de ahogy az ősatya utódai nemzetté sokasodtak, időközben az ősatya neve Hüngürüszre – figyelem! Hüngürüszre, és nem Üngürüszre – vagyis ha a törökös írásmódot leszámítjuk, Hungárusra és nem Ungárusra! – változott. A kérdés csak az: hogyan és miért lett a Hunor névből hungár népnév? Hogyan, mi módon, miért változott át a szentként tisztelt ősatya neve? A szent, szentsége folytán szent és sérthetetlen – vagyis maga a szentség az örökké épen, eredeti formájában fennmaradást kellett volna jelentse. Hogyan lehet az, hogy éppen a hunoknál, akiknél az ősök tisztelete a legszorosabban összeforrott a szentséggel, az Istennel, saját népnevüket (hun) mégis megváltoztatták? Igaz, e változás nem számolta föl az eredeti nevet. Megmaradt a Hunor névből a „Hun”, csak éppen kiegészült, mégpedig egy „Gár” taggal. Világos, mint a Nap, hogy ennek a „Gár” szónak jelentése ugyanolyan szent és isteni kell legyen, mint Hunor neve a hunok  számára, ha egyszer bekerült a szent „Hun” név mellé. De vajon létezhet-e bármi is, aminek szentsége, isteni mivolta felérhet a szentként, a legfőbb szentségként tisztelt ősatya szentségével?   Vegyünk figyelembe még egy körülményt. Hunor népe Szkítiába költözött, és ott a nép nevéről nem esik szó, ami annyit jelent, hogy a nép neve maradhatott a hun név. Hol és mikor változott át a hun népnév hungár-rá? Az Üngürüsz történetéből erre, ha közvetve is, választ kapunk. Az üngürüsz-hungárus nép a Kárpát-medencei nép. Az a nép, amely az őshazában lakik. Abban az őshazában, amelyre a Csodaszarvas-monda irányul, az a monda, amelyben isteni erők késztetik a Kárpát-medencei hun-magyar népeket, hogy költözzenek vissza a Kárpát-medencébe, és állítsák vissza a hun-magyar nép rendjét. Így észrevétlenül rábukkanunk arra az isteni tényezőre, amit kerestünk. Az isteni erők ugyanis egyértelmű és szoros kapcsolatban állnak a Kárpát-medencével. A Kárpát-medencére irányulnak, az a vonzásközpontjuk, amely tízezer éveken át tartó népvisszavándorlások isteni életközpontja. A „Gár” szó jelentésének, isteni jelentés-töltésének, szent értelmének tehát a Kárpát-medencével kell kapcsolatban állnia. De segít-e nekünk ez az újabb előrelépés? Ha minden felbukkant tényezőt fontolóra veszünk, észre kell vegyük, hogy a megoldás ott fekszik immár elérhető közelben előttünk. Keressük a „Gár” szó szent jelentésű összefüggését, és találtuk a Kárpát-medencét. Lehet, hogy e kettő között áll fenn a szent kapcsolat? Lehet, hogy a „Gár” és a Kárpát-medence egy és ugyanazon szent összefüggés hordozói? Lehet, ha megvizsgáljuk a Kárpát-medencét, és a Kárpát-medence nyelvi alakját. A Kárpát-medence rendkívüli, kör-alakú képződmény. A világon nincs párja. Az ősműveltség középpontja, ércekben, gabonában szokatlanul, rendkívülien gazdag. Erre utal Pannónia neve is, ami – a Pannónia nevet adók nyelvén, latinul – „kenyerest” jelent (Tarih-i Üngürüsz, 1982, 98). Rendkívüli természeti kincs, a Föld legrendkívülibb kincse egy nép otthona számára. Mi más fejezné ki az e tények iránti megbecsülést jobban, mint a felismerés, hogy a Kárpát-medencét isteni erők alakították ki és tüntették ki rendkívüli gazdagsággal, kultúra-alkotó természeti kincsekkel, állam-alkotó egységre kialakított köralakú védőgyűrűvel? A Kárpátok köralakú hegyláncai természetes egységet teremtettek lakói számára, és így az itt lakók egységessé, néppé szerveződését hihetetlen mértékben megkönnyítették. A Kárpátok hegy-körének adományai jószerivel felbecsülhetetlenek. És itt a kör-alak képe is kiugrik. Az itt lakó népnek az együttélés évszázadai, évezredei alatt fel kellett ismernie, hogy köralakú természeti védőbástya veszi körül, s amikor erre ráébredt, ebben az isteni akaratot érzékelte. Nem tudjuk, mikor kapta a Kárpátok a nevét, de a magyar néptől kellett kapnia, mert szótövében a Kör neve rejlik, a körgyűrű alakú hegységet írja le a név. A kör pedig minden lehető mértani idom között a legtökéletesebbként, a legszentebbként volt ősidőkben számon tartva. A Napot tisztelő hunoknál különösen erős lehetett a kör tisztelete, hiszen a Nap maga is kör-alakú az égen. Így a kör-alakú védő-hegység egyben a Napisten megtestesítője is lehetett a hunok számára. És ehhez még adjuk hozzá, hogy a hunok, a szkíta-magyar ősnépek azok, akik az égből kapják a királyságot a szkíta eredetmonda szerint (GKE, 1990), és a királyság szent jelképe a korona, a kör-anya jelképes alakja, az égből alászállva. A korona és a királyság (két „kör” szótövű szó!) feltalálói tehát csakis napistenhitű népek, a hun-magyar nép lehetett. És valóban, bár sok nép vette át a korona viselésének szokását, mind a mai napig egyedül a magyar népnek van Szent-Korona tana, amely egyben az államalkotó égi erőnek is hordozója. Ha így volt, akkor a Kárpátok neve valóban rendkívüli szentséget hordozhatott. És ha rendkívüli szentséget hordozott, aminek vállalását tudatosítani akarta ez a nép minden egyes tagja önazonossága szintjéig, akkor tényleg indokolt lehetett a nép szent ősatyjának neve mellé tenni a vállalt sorsot, a vállalt hivatást kifejező „kör”, „kir”, „kár”, „gár” szót! A hungár nép tehát a Kárpátok névadója (ami önmagában igazolja őslakosi mivoltát!), és egyben királyi nép. Valóban, ezt igazolja, hogy a hun-magyar népcsalád az egyetlen a világon, amelynek „királyi” melléknevű népe lenne! Világszerte feljegyezték a királyi szkíták tetteit, kimagasló kincsei ők a történelemnek. Valaha a királyi szkíták, a székelyek népe az egész Kárpát-medencét lakták, tehát a történelem igazolja logikai-nyelvi levezetésünket. A „hungár” népnév általunk adott megfejtése: hun-kár, kárpát-medencei hun, de egyben királyi hun, koronás hun.   Érvelésünket, a hungár népnév megfejtését alátámasztja, hogy „a „Hunkár” szó emberemlékezet óta török-perzsa nyelveken használatos. A konstantinápolyi császári udvarban Hunkár a címe és méltóságbeli rangja az Ozmán uralkodónak. A Dictionaire turc-arab-persen szótárban (Zenker, Johnson, Barbier de Meynard) a hunkár jelentése: király, szuverén méltóság. Togrul bég a Hunnok királyi törzséből eredett. E hagyomány említi; máig él a török szultán Hungár nevében. A Hunkár szó „király, török uralkodó” jelentéssel bír. Török köznépnél Hunkarem megszólításkor Uram, turkomanoknál “Majarem” annyi mint “Uram”, minek megfelelően Bölcs Leo bizánci császár „elevtherosz” jelzővel illette Árpád népét, akárcsak Herodot a királyi Scythákat.” (Némethi, 1925, 20).   Hungár népnevünkben a Kárpát-medencei őshaza melletti szent elkötelezettségünk fejeződik ki. Itt, ebben az őshazában nyugszanak őseink. Őseink, elődeink szent emléke és hazánk, őshazánk szentsége összetartoznak, mert mi itt a Kárpát-medencében őshonosak vagyunk. Szent hivatásunk, népnevünkbe foglalt kötelezettségünk, hogy ez a szent őshazát megvédjük, hozzá ragaszkodjunk, szent hagyományainkat ápoljuk, őseink történelmét, és újabb történelmünket megismerjük és sorsunkat őseink akaratával egyező irányba fordítsuk. megjelent: KAPU 2005.06-07, 109-110.   Grandpierre Attila:   Kőkörök és szkíták   2005 márciusában jelent meg a KAPU-ban a „A kőkörök eredete és az emberiség eltemetett őskori civilizációja”, eddig 3 részes sorozatom első része. Ebben megírtam, hogy létezett Eurázsiában az i.e. 5000-től kb. időszámításunk kezdetéig egy magaskultúra, amelyik óriás kőköröket, olykor fából vagy földből épült csillagászati obszervatóriumokat épített Európa atlanti partvidékétől Kínáig és Indiáig. A hivatalos régészet mindmáig képtelen volt annak megállapítására, hogy kik építhették ezeket a Stonehenge-re emlékeztető ősi obszervatóriumokat. Gyanakodtak a kelta papokra, a druidákra, de pl. Stonehenge 2000 évvel előzi meg a kelták feltűnését. Sorozatomban rámutattam, hogy ez a tudatlanság viszonylag újkeletű, és a felvilágosodás utáni történelem-hamisítási hullám óta tart Európa-szerte. Amikor a jezsuiták kőköröket találtak a Kárpát-medencétől Kínáig ívelő területen, a kőköröket a szkíta örökség bizonyítékának tekintették. India északi részén, Radzsisztánban is nyilvánvalónak tartják: a kőkörök mindenhol a szkíta uralom tanúbizonyságai. Az abakáni (minuszinszki medence, Közép-Ázsia) kő-obszervatóriumról ma is egyértelmű, hogy a szkíták építették, i.e. 250 körül.   Újkeletű a divat, hogy a szkítákat igyekeznek indoeurópainak feltüntetni. Ez azonban éles ellentétben áll azzal a köztudott ténnyel, hogy a ma Európában élő népek közül egyedül a magyarok ősei a szkíták a 18. századig született magyar, német stb. krónikák, történelmi művek egybehangzó tanúsága szerint. Éles ellentétben áll azzal a ténnyel is, hogy a szkíták lovas népek, és az európai történelemtudomány évszázadok óta azon mesterkedik, hogy a lovasnépeket megbélyegző „nomád” és „barbár” címkével lássa el, csakis azért, hogy önmagát, mint nem lovas, hanem letelepedett népet, a szkíták műveltsége fölé tolhassa. Időközben azonban a régészet felnőtt tudománnyá érett, és a tények tükrében ma már tagadhatatlan, hogy a szkíta kultúra fejlettsége messze felette állt nemcsak a germán és indiai, hanem az ókori görögökénél is. Hogyan lehetnének a lovasnép szkíták a germánok, ókori görögök elődei, ha a görögök számára a lovas képtelen lénynek, kentaurnak látszott?   A kőkori-rézkori-vaskori csillagászati obszervatóriumok fejlett csillagászattal bíró nép alkotásai kellett legyenek. Fejlett matematikával, csillagászattal a 18. századig köztudott módon a mágusok rendelkeztek. A mágusok az „indogermán” népek számára érthetetlenül magas tudománnyal bírtak, s ezért az utóbbi kétezer évben az emberiség ősi tanítómestereiről igyekeztek minden fennmaradt könyvet eltüntetni, és emléküket is kiirtani, meghamisítani, a mágusokat szemfényvesztőnek, boszorkánynak kikiáltani. Fehér Mátyás Jenő „A középkori magyar inkvizíció” c. könyvének előszavában megírja, hogy a magyar ősvallás tudósait az inkvizíciós jegyzőkönyvek „mágus”, „mágus főpap” (pontifex magorum)  néven ismerték. Vagyis a mágusok – krónikáinkkal, hagyományainkkal egyezésben – a magyar őskultúra tudósai voltak. Mágusokat, „magos papokat” találunk  Egyiptom szellemi központjaiban éppúgy, mint Mezopotámia megalapítói között (ld. McKie idézett könyvét), az ókori görögség tanítómesterei között, akik történetesen éppen a Kárpát-medencéből érkeztek (ld. Dodds idézett könyvét) a görögség tanítására. Mágusok építették 7000 évvel ezelőtt a közép-ázsiai Folyamközben (Mezopotámiában) az első városok előtt 1 500 évvel az első templomokat; ugyanakkor, amikor a Kárpát-medencében és környékén Nap-templomok százai épültek.   A KAPU-ban megjelent cikksorozatomban tehát az újkeletű, általános vélekedéstől eltérően arra az eredményre jutottam, hogy a kőköröket a szkíta-magyar kultúrkör népe(i), a mágusok építetté(k). A Polgár-Csőszhalomnál talált, Stonehenge kőköreinek mintázatát megelőlegező koncentrikus körárok-rendszer az i.e. 4800-4600 közti időszakból származik, bejáratai a fő égtájakra mutatnak, vagyis csillagászati tájolásúak, és mellette parányi agyagtárgyak, napkorongok kerültek elő (forrás: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője, Kr. e. 400 000-Kr. u. 804, Magyar Nemzeti Múzeum, 2002, 42).   A kőkörök templomok voltak, egyszersmind obszervatóriumok; és ez ugyanaz a kettősség, ami a mágusok papi és tudósi mivoltában jelentkezik. Templomokat, amik egyszersmind obszervatóriumok is, nem építhettek mások, mint papok, akik egyszersmind tudósok is! Kőköreik, fából és földből épült obszervatóriumaik Kelet-Németországtól a Kárpát-medencéig, és tovább, Etelközig kiterjedtek, ahol a 7000 éves Aratta-kultúrához tartoznak. Figyelemre méltó, hogy az Aratta –kultúra díszítményei (2. ábra) milyen nagy mértékben hasonlók a magyar népművészet közismert motívumaihoz. A központban álló Életfát két oldalról koronás madarak (!) veszik körül, fölöttük hármasságot alkotó égitestek, Napok.   Éppen ezért nem mindennapi egybeesést jelentett, amikor 2005 júniusában bejárta a világsajtót a hír, hogy 7000 éves civilizáció nyomait találták meg, egy templomépítő népét, akik óriás, 150 méter átmérőjű, köralakú cölöpökkel csillagászati megfigyelésekre is alkalmas, a kőkörökre emlékeztető templomokat épített a mai Ausztria, Szlovákia, Csehország, és Kelet-Németország területén. Ez a templomépítő nép már 300 embernek óriás, Stonehenge-hez hasonló építményeket emelt! Cikksorozatomban kimutattam, hogy a kőköröket Angliától a Kárpát-medencéig, és tovább, az egész ókori Szkítia területén, az Eurázsiai síkságon, és tovább, Kínában és Indiában – a szkíták-hunok-magyarok építették. A „The Independent” két cikkében azt is megírta, hogy ez a nép Észak-Szerbiából és a mai Magyarország területéről indult ki i.e. 4800 körül. A „The Independent” 2005 június 11.-ei cikkei elérhetők a világhálón: http://news.independent

2006.02.24. 19:46

Fischer Károly Antal: A HUN-MAGYAR ÍRÁS Ez a könyv legelőször 1889-ben látott napvilágot, és már akkor is nagy vihart kavart az őstörténettel foglalkozó "hivatalos" álláspont képviselői illetve a régi hagyományt követő kutatók között. A vita - számos modern tudományos vizsgálat eredményével gazdagodva - mára már eldőlni látszik; ennek fényében Fischer Károly Antal műve napjainkban ugyanolyan időszerű és hiánypótló, mint egykor volt. A most megjelent, az antikváriumokban gyakran (sikertelenül) keresett, hiánypótló mű nem reprint formában, hanem megújult külalakkal, de változatlan tartalommal látott napvilágot. "Igen, a hun-magyar nemzetnek a legrégibb időktől fogva volt saját írása, mely a székelyek, a hunok e kétségtelen utódai közt fenntartotta magát a legújabb időkig, s csupán csak a történeti kútforrások nem ismerésére vagy szándékos mellőzésére vall, ha valaki ez írás létezését kétségbe vonja vagy tagadja, elfogultságot tanusít pedig az, ki a fennlévő ilyféle emlékeket koholmányoknak tekinti vagy nevezi." "A ki pedig magyar ügyben lappok, finnek, vogulok, cseremiszek vagy csuvaszok közt kutat: éppen ugy tesz, mint az, a ki a napsugarak színelemzésével foglalkozik, de a ki az elemzésnél nem a közvetlenül magából a napból eredő, hanem a holdvilágon visszaverődő sugarakat használja."

2006.02.24. 19:45

Igaz történelmünk   Cey-Bert Róbert Gyula: A hunok és magyarok Istene, A hun-magyar Istenfogalom kialakulása (Ösi Gyökér kulturális szemle 1999)         A hun-magyar rokonság (azonosság) több mint ezer éven át mondáink, krónikáink, történelmünk elfogadott ténye volt. (Később vették el szkíta-hun-magyar múltunkat, és hamisították meg történelmünket a Habsburgok!)Álmos és Árpád Atilla leszármazottainak tartották magukat. Árpádot nem azért választották fejedelemmé, mert az egyik legerősebb törzs feje volt, hanem azért, mert a többi vezér is Atilla leszármazottjának tekintette. A lovas kultúrák mindig nagyon számon-tartották származásukat, és ha valaki nem tudott felmutatni legalább 8-10 felmenő őst, jöttmentnek számított. Nagy tekintélyű vezérek és fejedelmi családok viszont 20-25 felmenő ősig könnyedén vissza tudtak számolni. 20-25 nemzedék időben 400-500 évet jelent, tehát ha a honfoglalás idején úgy tudták, hogy Árpád Atilla leszármazottja, akkor ez azt jelenti, hogy vissza is tudtak menni Árpád felmenő ágán Atilláig. Ezért lett Árpád az ősmagyarság fejedelme. Így tudta Anonymus is, III. Béla királyunk (1173-1196) jegyzője, aki 300 évvel Álmos és Árpád fejedelmek bejövetele után megírta a honfoglalás történetét. Szkítiának első királya Magóg volt... Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Atilla király... Ugyanezen Magóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja, akinek Magyarország királyai és vezérei a leszármazottai. A hét fejedelmi személy... fegyverrel, haddal igyekezett módját ejteni, hogy szülőföldjét elhagyja, s olyan földet foglaljon el magának, amelyen laknia lehet. Választásuk Pannónia földjére esett, ugyanis azt hallották, hogy az Atilla király földje, akinek az ivadékából Álmos vezér, Árpád apja származott. Közel egy évszázaddal Anonymus után, 1283-ban Kézai Simon, IV. László király krónikása további részleteket közöl a hun-magyar rokonságról(azonosság). Ménrót király a bábeli nyelvzavar után két fiút nemzett, Hunort és Magort, akikből a hunok vagyis a hungarusok erednek. Kézai Simon azt is tudni véli, hogy Atilla pajzsán koronás turul ékeskedett, és ez az uralkodói jelkép Géza fejedelem idejéig fennmaradt. IV. László király krónikása részletesen leírta művében Atilla király tetteit, akinek a Kárpát-medencébe való bejövetelét a magyarok honfoglalásának tekintette. Krónikáink szerint a magyarság és vezérei küldetés tudattal érkeztek a 890-es években a Kárpát-medencébe azért, hogy visszafoglalják ősük, Atilla rájuk hagyott örökét. Egy lovas műveltségű nép, a magyar, tudatosan lépett tehát az előző, a hun örökébe, elfoglalva azt a Kárpát-medencét, amelyet tartós megtelepülésre különösen alkalmasnak tartott. Vitathatatlan tehát, hogy az Árpád-kori magyarság és az uralkodó-ház Atilla örökségének tekintette magát. Még a címerállat, a turulmadár is Atilla öröksége. A századok során a hun-magyar rokonság (azonosság) mindig a magyar történetírás alapját képezte. 1575-ben a kolozsvári lelkész, Heltai Gáspár, aki megírta és kinyomtatta a magyarok történetét, így ír: „A hunok, akiket mostan magyaroknak nevezünk, régen Szkítiában mind vadászással éltek. 373-ban kezdének a magyarok kijönni Szkítiából, és megszálltak Pannóniában a Tisza, nagy folyóvíz mellett.” Szenci Molnár Albert hasonlóan ír (1621): „Magyar népünknek a hadierény örökké tartó dicséretét fegyverivel és katonai bátorságával Atilla király nyerte el.” Kölcsey Ferenc még a Himnuszban is megemlékezik a hun ősökről (1823): „Őseinket felhozád Kárpát szent bércére Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére.” A hun-magyar rokonság (azonosság) tehát a magyarság történelmi önismeretének, nemzeti tartásának és hősies kiállásainak minden időben meghatározó tényezője volt. Történelmünk legszörnyűbb viharaiban is erőt adott a hun-magyar rokonság(méginkább, azonosság) eszméje és Atilla király dicső tettei.         Bakay Kornél Kik vagyunk? Honnan jöttünk? (Szombathely 1994) „Árpád nagyfejedelem a hatalmas Úr, Álmos fiaként valóra váltotta Atilla földjének ismételt birtokbavételét, 895-ig még együtt Álmossal. Magáról Árpád nagyfejedelemről pontos képünk nincs, halála éve (907) is bizonytalan, éppen úgy, mint születési ideje. Az azonban bizonyos, hogy Árpád méltó örököse volt Álmos fejedelemnek, aki erős hadseregével és nagy hatalmával megteremtette a Kárpát-medence birtokbavételének minden feltételét. Árpád népe nem menekült hordák tépett tömege volt, hanem egy tudatosan és megtervezetten hazát változtató népesség, amelynek élén – a szó szoros értelmében is: a seregnek menet közben előtte, visszavonuláskor mögötte járó – a honszerző Árpád nagyfejedelem állt, akinek nemzetségéből kiváló királyok származtak.” Kiszely István A magyarság őstörténete (Püski, Budapest 1996) „A honfoglalás kifejezés viszonylag új keletű. Kézai Simon (1283) visszaköltözésnek, Thuróczy János (1488) visszatérésnek, Székely István (1559) és Heltai Gáspár (1575) második bejövetelnek nevezik Árpád népének a Kárpát-medencébe való beköltözését. De a XIII. század elején Anonymus, 1358-ban a Képes Krónika, 1490-ben Ranzano és 1497-ben Bonfini mester is csak a nagy visszaköltözésről írnak és adnak számot.” Kolozsvári Grandpierre Endre Mi az igazság az Árpádi bejövetel körül „… és egy kiváló vezér alatt megvalósították a régi tervet, beköltöztek a Kárpát-medencébe, őseik földjére. Aki pedig meg akar győződni arról, hogy mennyire félrevezettek minket, mikor azt tanították nekünk, hogy a vad, pogány magyarok betörtek egy civilizált, békés Európába, az sürgősen olvasson el hiteles forrásműveket arról, hogy milyen körülmények közt éltek emberek Nyugat-Európában, a kilencedik században. Tudatlan, nyers harcosok vetélkedtek a hatalomért. Az élet vad, nyomorúságos és bizonytalan volt. A honfoglaló magyarok ruhája, fegyvere, étele, orvostudománya, igazságszolgáltatása, kormányzata, mind magasabb rendű volt, mint nyugati kortársaiké, ami természetes, hiszen az ősi sumir civilizáció örökösei voltak. Hozták magukkal ősi vallásukat, amely akkor már mono-theizmus volt. A magyarságnak a honvisszafoglalás korában nem voltak sámánjai, hanem táltosai, nem voltak totemei, hanem címerei, nem voltak kánjai, hanem vezérei. Ellenséges erők sok rágalmat kentek a magyarokra, magas, régi civilizációnk sok dokumentumát megsemmisítették. Egyet nem tudtak megsemmisíteni: a magyar nyelvet. Az pedig döntő tanú lesz a magyarság nagy perében.”

2006.02.24. 19:43

Grandpierre Attila - Az ősi magyar világlátás és Csodaszarvas-jelképünk eredeti értelme Az ősi magyar kozmogónia forrásai Minden nép gondolkodását foglalkoztatta és foglalkoztatja a kezdetek kérdése. Honnan ered a világ? Honnan jövünk, hová tartunk, és mivégre? Hogy sorsunkat, életünket átláthassuk, tudnunk kell, hogyan gondolkodtak eleink a kezdetekről, a világ és az élet lényegéről. A nemzeti kultúra az egyéninél sokkal nagyobb távlatokat fog át. Az ősi, természetes nemzet, amely az emberré válás közvetlen folytatója, pedig magának a Természetnek őrzi titkait, a Természet akaratának egyenes folytatója. Az ősi magyar világlátást azonban a történelem sötét erői igyekeztek minél alaposabban elpusztítani (ld. pl. Vatican, 1000; Grandpierre K. Endre, 1996a, 62. o.). Feltárható ezek után az ősi magyar kozmogónia? Tudjuk, hogy a magyar nép múltja a távoli ősmúltba, több mint tízezer évre nyúlik vissza (Grandpierre K. Endre, 1996b). A nemrég újra felfedezett, sőt, újra kiadott magyar ősgeszta, a törökből fordított Tárih-i-Üngürüsz (A magyarok története, 1982) csodaszarvas-mondái évtízezredeket fognak át (Grandpierre K. Endre, 1981, 1990). De van-e lehetőségünk a több ezer évvel ezelőtti magyar ősgondolkodás feltárására olyan kérdésekben, mint a világkeletkezés és a világ természetének megítélése? Egy nemzet kialakulása, nemzeti létének kezdete a létét alapvetően meghatározó erők tevékenységének eredménye. Éppen ezért igazi természetünk megismeréséhez elengedhetetlen ősgondolkodásunk feltárása legalább és legelső sorban a lényegi, a végső kérdésekben. Különösen így van ez egy ősnépnél, amelynek kialakulásakor nem elnyomó, korlátozó történelmi erők játszottak szerepet, hanem maguk a Természet erői, a Természet legkifejlettebb szellemi-közösségi erői. Egy ilyen ősnép gondolkodásának lényegi feltérképezése a Természet szellemiségébe ad bepillantást, és így a magyarság és az emberiség eredeti rendeltetésének feltárására ad lehetőséget. Ha pedig az ősnép mai helyzete évezredes hanyatlást mutat, és ha a történelmi hanyatlás végső oka az ősi szellemiség elvesztése, és ha az ősnép ma gyakorlatilag végveszélyben van, akkor az ősnép eredeti gondolkodásának feltárása kiemelkedően fontos feladat. De lehetséges-e feltérképezni egy ősnép világképzeteit, ha ezer éve elrendelték ősi írásunk, könyveink beszolgáltatását, elpusztítását? Lehetséges-e megtudni, mit tanított őstudásunk, ha ezer éve irtják ősvallásunk emlékeit? Egy nép kultúrájának kiirtása jóvátehetetlen, emberiség elleni bűn. Éppen ezért a bűn következményeinek időbeli elhatalmasodását kötelességünk erőnkhöz mérten mielőbb feltartóztatni. Még ha lehetetlennek is tűnik ezer év rontó erőivel szemben felmutatni az igazságot, mégis meg kell próbálni, hiszen nincs más lehetőségünk a fennmaradásra, mint eredeti lényegünk, szellemiségünk megismerése, megerősítése és társadalmi szintű érvényre juttatása. Ősi kultúránkat teljes egészében nem irthatták ki, mert nyelvünk, népmeséink, néphagyományaink, családi és történelmi emlékezetünk, a szájhagyomány ellen a modern könyvégetési technikák is tehetetlennek bizonyulnak. És még valami. Nem lehetséges tökéletes bűntény. A bűntény ugyanis nyomot hagy, és ez a sorsa a nyomeltüntetésnek is. Az eredeti tett helyébe állított éppúgy őrzi az összefüggések lényegét, ahogy egy eltemetett magaskultúra fénye is átsüt az évezredeken, és nyomát otthagyja az utódjául jelentkező maradvány-kultúrákon. És hogy ez mennyire így van, azt a következőkben szemléltetem. A magyar nyelv az első világlétezőről Vegyük először nyelvünk bizonyítékait! Mit mond nyelvünk a legelső világlétezőről? Az első létező minden későbbi létező oka, tehát maga a végső, pontosabban: első ok. Van-e erre a minden más létezőtől független létezőre a magyar nyelvnek kifejezése? Ami nem más által létezik, az eleve létezik. Az első létező tehát eleve létezik. Első, eleve, lét – a magyar nyelv logikája az “el”, “él” szótőt emeli ki az első elv összefüggésében. Az első létező tehát – engedve a nyelvi logikának – az első élő, az eleve élő. És ha figyelembe vesszük, hogy az első élőnek egyben első és egyetemes oknak is kell lennie, akkor egyetemes magyarázatul is kell szolgáljon – vagyis eljutunk az első elv fogalmához. És ebben ismét visszajutunk a magyar nyelv logikájához, mert az “elv” szó tökéletesen beleillik az első-eleve-élő-lét fogalomsorba, alaki és tartalmi szempontból egyaránt! Az első, eleve élő tehát – az első elv! Az élő, az élet elve! A magyar nyelv logikája szerint, a magyar nyelvet teremtő közösség szellemisége, világérzékelése szerint tehát az első világlétező – az élet volt, elvi szinten, elvi létsíkon. A megvalósult világ későbbi természetű, az élet elve kibomlásának, megtestesülésének tekinthető! Ez a válasz a Világegyetemet élő természetűnek jelöli meg, és egyik következménye az, hogy akkor értjük meg a világot igazán, ha felfogjuk, hogyan kapcsolódik a kozmikus életelvhez, mennyiben segíti elő az élet kibontakozását. Kultúránk ezeréves pusztítási kísérletei során nem hagyták ki nyelvünk eredeti fényének tompítását sem. Igyekeztek úgy beállítani, hogy a nyelvi bizonyíték – nem igazi bizonyíték, hiszen a nyelv elemei, de még nyelvtana is változhat az idők folyamán. Csakhogy itt nem egy nyelvtani elemről, nem egy szóról van szó – hanem egy egész összefüggő szó-sorozatról. És ezért fel kell rá figyelnünk, hogy amíg egy-egy szóból nem feltétlenül vonhatunk le helytálló következtetéseket, addig egy összefüggő szó-sorozat, ha alaki és tartalmi jegyei egybevágnak a sorozat elemei között fennálló logikai kapcsolattal, a legerősebb tárgyi bizonyítékok egyikének tekinthető. De menjünk tovább! Ha nem ismerjük közvetlenül saját ős-gondolkodásunkat, mit tudunk arról, ami a fennmaradt világ-elképzelések közül a legrégibb? Mai általánosan bevett ismereteink szerint a kultúra ősnépe a közép-ázsiai sumír, i.e. 4000 körül már írással rendelkezett. Francois Lenormant 1877-ben megjelent könyve (nemrég újra kiadták), a Káldeus Mágia, a ninivei királyi palota könyvtára egyik nagytáblájának fordításán alapszik. De mi közük a káldeusoknak a sumírokhoz? Nemrég tisztázta a kérdést Gyárfás Ágnes (2001). Eszerint Oppert 1879-ben adta a dél-mezopotámiai turanoid (a magyar népcsaládhoz tartozó) magas kultúrájú népnek a sumír nevet. Azelőtt ugyanis az indoeurópai anyanyelvű tudósok egyértelműen turáni eredetűnek tartották mind a káldeus, mind a baktriai (újabban: elámi) kultúrát. Oppert a sumír nevet a tibeti mitológiából szedte elő, vagyis mesterségesen oda nem illő nevet ragasztott a magyar népcsaládhoz tartozás jelentésével már feltöltődött, ragozó nyelvet beszélő káldeus népre. A névváltás egyetlen indokául a trianoni diktátum tudományos előkészítése szolgálhatott. Első elvek a káldeusoknál Visszatérve a káldeus világ-gondolkodáshoz: a káldeus mágusok a világ lényegét végső elvekre vezették vissza. Az első egyedülálló elv, amitől minden más származott, az “ILU”, aminek jelentése: Isten, Jó, az “egy isten”. De mit jelent az “isten” fogalma? Ipolyi Arnold “Magyar mitológia” c. könyve szerint: isten – a legfelsőbb lény. Akkor tehát ILU azt jelenti: az első lény! Vagyis – az első élő-lény, az első élő! És mivel a káldeusoknál az első létező – egy elv, vagyis egy tisztán szellemi természetű, rendező-teremtő tényező, ezért ez az első élő elv is egyben. Ez pedig érdekes egybeesést mutat a magyar nyelvből adódó megfejtéssel! Ez az egyezés még mélyebb, ha figyelembe vesszük, hogy ennek az első elvnek a neve: ILU, azaz: I-L-U, ami pedig nyelvtörténetileg azonosnak tekinthető az É-L-Ő-vel, sőt az E-L-V-vel (ahogy “Ilona” nevünkkel, vagy Bab-Ilon nevével is rokonságban áll). Az egyezés tehát nemcsak tartalmi, fogalmi szinten áll fenn, hanem meglepő módon alakban is! Ilu, az első elv után a káldeus mágusok egy elv-hármasságot állapítottak meg. Vagyis Ilu után három elv következik: Anu, az idő (Kronosz) és a Kozmosz alapelve (mai tudományos nyelven: a téridő); Hea, a felfogóképesség, ami megeleveníti az anyagot, és a Világegyetemet élettel irányítja és inspirálja; és Bél, a szervezett Világegyetem teremtője és szabályozója. Az első létezőt nyomozó kutatásunk tehát a következő fogalom-sorra vezet: első-eleve-élő-elv-ILU. A Mágusok őselvei és a hunok vallása Diogenesz Laertius “A kiemelkedő filozófusok élete” című, i.sz. 200 körül született munkájában megírja, hogy a Mágusok az egyiptomiaknál is ősibbek. Művének első mondatai szerint “Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy a filozófia tanulmányozása a barbároknál kezdődött el. Nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a perzsáknak voltak Mágusaik, a babiloniaiaknak vagy asszíroknak Káldeusai, az indiaiaknak Gimnoszofistái; a kelták és gallok között a Druidák népe”. Arisztotelész “A filozófiáról” c. műve szerint a Mágusok két első elvet ismertek: az egyik Zeusz vagy Ormazd, a másik Hades vagy Ariman. Ezt megerősítik Hermippus, Eudoxus és Theopompus könyveikben. Igen ám, de a Zeusz csak egy görögösített fogalom, és a Zeusz szó eredeti, a “zoé” görög szóval rokon jelentése: Élet. Ezzel összevág, hogy Hades jelentése: halál. De mit jelent Ormazd? Ormazd annyit tesz, mint “Mazda Úr”, vagyis a Mazda szó jelentése szerint: Bölcsesség Úr (New Larousse Encyclopedia of Mythology, p. 310). Valóban, a közép-ázsiai médeknél és perzsáknál a legfőbb isten neve: Ahura Mazda, és jelentése: a Bölcsesség Ura (Hinnels: Perzsa mitológia, Corvina, 1992). Ariman pedig már szinte magyarul maradt fenn: Ariman, vagyis Ármány. Ez pedig egybeesik Diogenesz Laertius leírásával, ami szerint a Mágusok két fő elve: a jó és a rossz alapelve. Valóban, az Élet – a Jó, a Halál – a Rossz, a Bölcsesség – a Jó, az Ármány – a Gonosz. Egy rendkívül érdekes adalék: hogy a szkíta népek családjának egy tagja, a szakák, akik ma is élnek Szibériában (orosz nevük: jakutok) mitológiájában urmaysde = a Nap (Mitológiai Enciklopédia, 1988, II., 134. o.)! Vegyük mindehhez hozzá, hogy J. J. Modi (1926) a hunok vallásáról azt írja: “a régi idők hunjainak vallása (Zaratusztra ideje előtt) a Mazdayaznán volt”. A Zoroasztrizmusban a Jasznák hosszabb imákat jelentenek, a Mazdayaznán vallás tehát az eredeti, i.e. 1500 előtti mazda vallás volt Modi szerint, vagyis: bölcsesség-vallás. J. H. Moulton (1912) szerint a mazdaizmusban a legnépszerűbb istenség Anahita, a legfőbb női istenség volt. A mazdaisták (vagy kevésbé idegenül: a bölcsesség-szeretők) a négy elemet imádták, a tüzet kettős alakjában, mint Napot és Holdat, a vizet, a földet és a szelet. A varázslók külön papi törzset alkottak, ahogy az árpádi bejövetel idején a regösök is. Tegyük mindehhez hozzá, hogy ez a leírás egy teljesen más kultúrkörhöz tartozó szemléletét is magában foglalja – és ne tévesszük szem elől a világ első elvének szellemi természetét. A Napisten és Él Az ősi világlátás feltárásához újabb segítséget kapunk a Napisten eredeti, magyar (és sok más nép nyelvén megőrzött) elnevezésének megismeréséből. Ezt a nevet mindannyian ismerjük, de csak úgy, mintha hétölnyi porral lenne lefedve: tudjuk, de nem látjuk. Ha kérdezik tőlünk, nem tudjuk. De ha megmondják, rögtön látjuk: persze, nyilván! Világos, mint a Nap! A Napisten ősi, aranykori neve: Él. Ez a név pedig kulcsfontosságú bizonyíték az emberiség, a magyarság ősvallásának feltárásához. Ahogy Grandpierre K. Endre (1997) megmutatta, az Él ugyanis még ma is, és régen is - világszó. "Ismeretes az egész ókori világban és ismeretes ma is az egész földkerekségen, Mezopotámiától Skandináviáig, az ókori világtól az északi tundrákig. Rövid felsorolásunk szerint: · Hél, Héliosz - (a "h" határhang sok nyelvben néma, (H)Él, görög szó-véggel, szuffixummal ellátva): Nap, Napisten · Hellasz - ókori Görögország, Él országa · Hellének - Él isten, azaz a Napisten gyermekei, Él gyermekei · Ilion (Trója, Íliász) - Éli hon, Él isten vára · Heléna (Szép Heléna), Ilona (Magyar Ilona, vagy Tündér Ilona): A Napisten lánya · Helikon, a múzsák hegye: Apolló isten hegye, a Napisten hegye · Heliopolisz - Él Napisten városa · Helgoland - Hél (ÉL) országa · Hélium, az az elem, amelyet a Napon fedeztek fel először, Nap-elem · Hél: a Napistenhit megdöntése után az alvilág elnevezésévé vált. Ismét csak érdekes fordulat. Az a szavunk, amiből az élet szavunk is ered, ma mit jelöl? Az alvilág megjelölésévé tették! Mekkorát fordult a világ! Erről a fordulatról miért nem lehet hallani? Hell(angol): pokol. Akkor Hellász, a Nap, az élet országa: a pokol országa? · Heliorunák: a Napisten tudós papnői. Jordanes gót püspök hunellenes éllel és a szkíta hagyományokat teljesen félreértő Orosius alapján azt írja, hogy a hunok "tisztátalan szellemek" és a Heliorunák nászából származnak. A heliorunák magyar varázslónők voltak, Él isten tudós rovásvető, írástudó papnői. Erről se sokat hallottunk. Magyarországon lakunk, magyarok vagyunk, érint bennünket az ügy, tehát nem hallottunk róla. A magyar nyelvben a legélőbb az él tő szócsaládja. Éled, élelem, élmény, élénk, éleszt, éltet, élvezet, éles, eledel, eleven, élelem, illat, elődök (az isteni eredet képviselői), elem, éles stb. Rokon "él" szavunkkal a szanszkrit "il" (mozog, mozdít), mely teljesen egy eredetű és hasonló jelentésű a magyar "él" szóval. Akkád ilu, ilum Arámi aláh Arab ilah, aláh, allah Héber El, Él, Elohim A gót liban, német leben, angol live, a finn elan=élek, a francia elán mind az "él" szótövet tartalmazza. Jézus állítólagos utolsó szavaiban kihez fohászkodhatott máshoz, mint az egyetlen létező istenhez, Élhez? "Éli, Éli, lamma szabaktani" - Éli, Éli, miért hagytál el engem?" Az első létezőt nyomozó kutatásunk kiegészülve a következő fogalom-sorra vezet: első-eleve-élő-elv-ILU - ÉL. Figyelemre méltó ez az egyezés-sor! Az első elvek –szellemi elvek Megfigyelhetjük, hogy a magyar, káldeus, hun, mágus kultúrákban a világ első elvei tisztán szellemi, értelmi természetűek. Ez a tény különösen akkor szembeszökő, ha összevetjük a nyugati civilizáció alapjául vett görög civilizáció felfogásával. Az első görög filozófusok, a milétoszi bölcselő, Thalész, és nyomában Anaximandrosz, Anaximenész, Anaxagorasz felfogásában az első világlétezők az őselemek (első szubsztanciák). Thalész felfogásában az őselem a víz. A további görög bölcselőknél az őselemek között megjelenik a föld, levegő és a tűz, az apeiron stb, amelyek közös jellemzője, hogy anyagi természetűek. Figyeljük meg, hogy már a legelső görög bölcselő is természetesnek vette a végső világlétező őselv mivoltát, amit az őselem “arché”-nak (jelentése: őselv) minősítése fejez ki. Vagyis nem a görögök dolgozták ki az őselv fogalmát, az a görög bölcselet kezdetekor már jelen volt, a levegőben volt, köztudomású volt. A görög gondolkodás újdonsága abban állt, hogy ezt a szellemi természetű őselvet anyagi természetűnek vette. Előttem ez az eljárás értelmetlen, hiszen hogyan képes a víz, vagy bármilyen anyag, mint őselem bármit is megmagyarázni? Egy anyag ilyesmire nem képes, magyarázó erővel csakis az alakító tényezők, a mozgatórugók ismerete bírhat. A mozgatórugók hosszú távú, világot átfogó iránya viszont nem lehetséges egyfajta szellemiség nélkül, hiszen az anyag önmagában tudat, cél, szándék és értelemmentes, vak tényező, csakis a vak-véletlenre számíthat. Az anyag önmagában mozgató-szervező erőt jelent: és ez a véletlen, vagyis az iránytalanság. A megértés eleve a hosszú távú irány feltárására irányul, vagyis a megértés szükségképpen egy szellemi (átfogó, egységes iránnyal rendelkező) irányító erő megismerését kell jelentse. Ha a világ a vízből lett, akkor a világban megfigyelhető rend oka a vízben meglevő rend vagy rendteremtő képesség kell legyen, nem pedig önmagában a víz mint anyagi szubsztancia. Thalész minden bizonnyal félreértette az őselv fogalmát, nem volt képes felfogni az őselv szellemi természetét, egyoldalú anyagi szemlélete miatt. Az anyag viselkedésében megnyilvánuló törvényszerűségek a mai fizika szerint is egyetlen végső elven alapulnak (ez a Hamilton-elv, más néven a legkisebb hatás elve). Az anyagi folyamatokban tehát szükségképpen egy szellemi szervezőelv tevékenysége fejeződik ki. Ha ezt a szellemi végső elvet kivesszük a fizikából, a fizika összes egyenlete, összefüggése összeomlik. Ha a fizika szellemi lényegét szem elől tévesztjük, és csak az anyagi jelenségekre korlátozzuk figyelmünket, azzal pedig a törvények eredetét a megmagyarázhatatlan, tudományosan nem vizsgálható misztikus jelenségek körébe utaljuk – tudománytalanul. De hogyan jelentkezett akkor a görögségnél az élő Világegyetem elképzelése? Milyen forrásból? A régi, több ezer évvel ezelőtti világban a szkíta mágus-kultúra kiterjedt Európára, Ázsia és Afrika nagy részére (lásd Grandpierre K. Endre: Mióta él nemzet e hazán? 1996c). Ennek az őskori-ókori magaskultúrának töredék-maradványai lelhetők fel az úgynevezett “samanizmus”-ban. A samanizmus egyik alaptétele, hogy minden él. Más szóval: minden létező él, minden jelenség mögött ott található az élet kozmikus alapelve. A görög materializmus nem volt képes kiküszöbölni a vele közvetlenül szomszédos magaskultúra (Európa: a Kárpát-medencei, meótiszi, Kelet-Európai síkságon elterülő Szkítia, a Közép-Ázsiai Káldea, Párthia, Médea, Elám) hatását, átvette az egyetemes életelvet egy anyag-központú formában: ez a hülozoizmus (hülo: anyag, zoé: élet). Azzal, hogy a görögök anyag-központú szemléletet alakítottak ki, megbontották a mágikus világlátás, a természetes világrend egységét. A mágikus világrendben ugyanis a világlétezők: az élet, a lélek, az értelem, és az anyag, egységet alkottak, amiket egy mágikus világszervező erő kapcsolt össze. Ha az élet, a lélek, az értelem és az anyag a világfa egy-egy ágának, a létezés egy-egy “vízszintes” szintjének felelnek meg, akkor az őket összekötő “függőleges” szervező világerő a mágikus erő, az az erő, amitől a magból óriás fák sarjadnak. A világrend egységének megbontása azonban törvényszerűen valótlanságra és korlátoltságra vezet. Az anyag központi szerepbe kerülésével ugyanis a fennmaradó világlétezők háttérbe szorulnak! Így pedig az értelem is háttérbe szorul. Nemcsak hogy nem lesz képes az értelem a valóságot egészében megragadni, hiszen kirekesztették a világ természetes egységéből, hanem megmagyarázni, felfogni is képtelen lesz a világ magasabb szintű, szellemi szerveződését. Ha az anyagi lefedi a világszervező erőt, az egységes világ-élőlény valóságos, isteni erejét, akkor attól kezdve az “isteni” (eredetileg: mágikus) és a valóságos (anyagi) lényegében elkülönülnek egymástól, a világszervező erő kirekesztődik a már anyagivá laposított világból, és így szükségképpen érthetetlenné válik. Az érthetetlen, értelemmel felfoghatatlan világlényegről a leegyszerűsítő, eldurvult civilizációk misztikus létezőkként számolnak be. A miszticizmus lényegében azt jelenti, hogy a világ csodái, isteni értelme az értelemmel felfoghatatlanok. A miszticizmus tehát törvényszerű következménye a mágikus, egységes világlátás megdöntésének, ellaposításának, leegyszerűsítésének, értelem-ellenességének. A leegyszerűsítés közvetlen következménye, hogy a figyelmen kívül hagyott világlényeg homályba borul. A mágikus világlátásban az anyagi az élőnek, a léleknek, az értelemnek testvére, társa, egyívású, mágikus testvériségben egylényegű oldala. A misztikus világnézetben az anyagi és az isteni különválnak, egyoldalú viszonyba kerülnek: a materializmusban az anyagié az egyeduralom, a miszticizmusban az értelemmel felfoghatatlan istenié. Mindkettőben közös az emberi lényeg, az értelem kirekesztése, és az élet kozmikus súlyának pehelysúlyúvá válása. Materializmus és miszticizmus: iker-testvérek az értelem-ellenességben, az ember-ellenességben, az élet-ellenességben. A materializmus és a miszticizmus uralomra kerülése az emberi világ bukását jelentette. Pitagorász és a szkíták John Burnet (1915-1916) alapvető tanulmányában azt írja: “a görög vallás központi, kardinális tantétele, hogy áthidalhatatlan, vagy majdnem áthidalhatatlan űr tátong az emberek és az istenek világa között”. Pitagorásznál ennek ellenére megjelennek olyan gondolatok, hogy az emberi lélek halhatatlan, tehát isteni természetű; hogy a Világegyetem nem kaotikus, hanem fényes rend hatja át, ezt fejezi ki az új, Kozmosz elnevezéssel. A “Kozmosz” fogalma a Világegyetem legfőbb ékességének, belső rendjének és e rendben megnyilatkozó fényes értelemnek a kifejezése. Pitagorász volt az első görög bölcselő, aki filozófusnak, azaz bölcsesség-szeretőnek nevezte magát (ami, mint láttuk, egybevág a hunok vallásával). Pitagorász volt az első a görögök között, aki azt hirdette, hogy minden élőlény egylényegű – addig az ember a görögöknél a természeti világ “felett” állónak tartotta magát. Burnet észrevette, hogy a lélek kozmikus egyetemességének és halhatatlanságának tana nem egy “primitív” elképzelés. Ilyen elképzelésre a görög történelem semmiféle talajt nem adott, mondja Burnet. Ebben pedig még határozottabban támogatja Meuli (1935) és Dodds (1951). Dodds (1951) ezt a magaskultúrára utaló, fejlett elképzelést egyértelműen a szkítákra vezeti vissza. Ez a szellemiség “Szkítiából indul, Helleszpontosznál átlép az ázsiai Görögországba, esetleg összeadódik a Krétában továbbélő minószi hagyománnyal, és onnan jut el a távoli Nyugatra Pitagorásszal.” És Pitagorásznál bukkan fel először a görögöknél a Világegyetem olyan képzete, ami a Világegyetemet állati alakban jelképezi (Brehier, 1910/1971, p. 148)! Ez pedig újabb, eddig nem vizsgált azonosságot mutat a Világegyetem szkíta-magyar Csodaszarvas jelképével. Világképzetek az indoeurópaiaknál Az indiai és a germán mítoszokban a világegyetem a káoszból összeáramlással keletkező ős-ember testének feldarabolásából született (ld. pl. Huyghe, 2000). Hésziodosz (i.e.VII-VII. szd.) az “Istenek születése” című művében a Káoszból születik a Föld, majd ezután az elvek, elemek, felsőbb lények stb. Egy ilyen kultúrában a világegyetem állat-alakban jelképezése a káosz elsődlegességét az élet elsődlegességével váltja fel, vagyis megbontja a görögség egységes kozmogóniáját, és egy ettől idegen, természetes végső alapra építi fel kozmogóniáját. Kétségtelen, hogy Pitagorász a világ állat-alakban megjeleníthető lényegiségét sem a görög kultúrkörben dolgozta ki, hanem kölcsönvette egy olyan kultúrából, amelynek kozmogóniája élet – és nem káosz – központú volt. Ez a kultúrkör pedig nem lehet más, mint ismét csak a szkíta-magyar kultúrkör. Ezt bizonyítja, hogy a szkíta-magyar kultúrkörben az élet az első világtényező, és emellett maga a jelkép is, a Világegyetem állat-alakban megjelenítésének képzete is jellegzetesen magyar. A magyar kultúrkörben nemcsak a Világegyetem élő természete, állat-alakban jelképezhetősége ismert, hanem az is, hogy milyen állat a legalkalmasabb erre, az is, hogy melyik állatról van szó: és felbukkan előttünk a Csodaszarvas, évezredes értelemmel telített fényben. A Csodaszarvas képzetének keletkezése Eddigi vizsgálataim szerint a Csodaszarvas képzete a bölcsesség-szerető szkíta-magyarság természetfilozófiájából született. Ebben a magyar kozmogóniában ugyanis az első világlétező az Élet szellemi természetű elve. És mivel ezt a szellemiséget szemléletesen is meg akarta közelíteni szellemével, és a Tejút ragyogó csillagai, a Zodiákus csillagképei egy óriási, kozmikus egység testetöltését mutatták, az égi csillagvilág szemléltetésére a belső, mély értelmet, természeti erőt hordozó szarvast választották. A szkíta-hun-magyarság nem élt a Természettel ellentétben, mint ahogy a Természet leigázására szövetkezett népeknél ez előfordult. Természetes volt tehát, hogy a kozmikus világ jelképezésére a Természetből válasszanak megfelelő kifejezőt. Az, hogy az állatvilágból választottak, a magyar kultúra óriási múltjára utal. Az emberiség fejlődésének ugyanis természetszerű velejárója, hogy eleinte egységben él az élővilággal, a növényvilággal és az állatvilággal, ezeket mintegy társ-világnak tekinti, és ezek természete felkelti kíváncsiságát. Az évmilliók alatt így az ember szinte együtt nő föl a növény-és állatvilággal, és ezalatt az idő alatt a bensőséges együttélésben olyan mély megismerésre tehet szert, ami megvilágíthatja a növényi és állatvilág eredeti, kozmikus jelentőségét, azt az értelmet, amiért a Természet a növényvilágot és állatvilágot létrehozta. Így tehát szükségszerű, hogy az ősnép emlékezete a kezdetekig, évmilliókig visszanyúlva őrzi társ-lényeinek szellemiségét, és ezért az általa vizsgált égbolton is a lenti, földi világban számára fontos lényegvilágot jeleníti meg, vetíti ki. Ez a kivetítés azonban nemcsak formai, hanem tartalmi is, ha az eredeti természeti egységre utal, ha annak eredeti, természeti értelmét hordozza, fejezi ki. A földi, természeti világ ugyanis egyenes folytatója az égi, kozmikus világnak, ahogy a Föld a Naprendszer szülötte. Az állatvilág az Élő Világegyetem kozmikus folyamán az emberiségért utazó hajó, az Élő Világegyetem emberiségre mutató karja, az Élő Világegyetem közösségének az emberiséghez legközelebbi tagja. Ha az ember az állatvilágra néz, így természetszerűen a Kozmosz hozzá legközelebb eső társ-élőlényét látja. Mindenek fölött álló tény, hogy az ember e kozmikus-természeti erők folyatójának született a földre, ugyanannak az erőnek, ami a csillagvilágot, a növényvilágot és az állatvilágot is létrehozta. Így pedig egyenesen nem hogy meglepő, hanem fordítva, valósággal szükségszerű, hogy az emberiség első, évmilliókon át tartó, ősi, mágikus kultúrája a Nap pályáját is állat-alakokkal rajzolja meg az égbolton. Az Állatöv tehát az emberiség kozmikus-természeti szellemi örökségének mágikus korszakában született. Szükségszerű következtetéssel jutunk el oda, hogy nemcsak a Csodaszarvas, de az Állatöv is ugyanazon kultúra terméke kell legyen! A Világegyetem állat-alakban megjelenítése tehát a magyar kultúra évmilliókra visszanyúló ősiségét bizonyítja. Különösen nyilvánvaló lesz ez, ha a Csodaszarvas elképzelését a környező indogermán vagy görög elképzeléseivel vetjük össze. Az a kultúra, ami a Világegyetemet is egy ősember feldarabolására vezeti vissza, már az állatvilágról, a természeti egység érzékeléséről, az emberiség eredeti természeti létfeladatának élményéről levált kultúra, aminek számára már csak az ember a lényeges. Az ember-központú világlátásban a kozmikus társlétezők szükségképpen árnyékba borulnak, elszigetelődnek, és ezzel a világ-látás maga is lényegében homályosul el. Platon Pitagorasz nyomán, ugyanazokkal a szavakkal írja le a világ-állat eszméjét: “A világ egy önmaga lábán álló állat, aki önmagát táplálja, és aki minden lehetséges lényeget magában hordoz” (Bréhier, p. 148). A magyar őshagyományban a Csodaszarvas hordozza a Kozmosz, a Világegyetem értelemmel, érzéssel, élettel telítettségének csodálatos eszméjét. Nem csoda, hogy sok más nép mondájában is szerepel a szarvas vezető állatként (Berze Nagy János, 1927), hiszen a szkíta-magyar kultúrkör és hatása három világrészre terjedt ki. A Csodaszarvas szarvain a csillagok serege a magyar néphagyományban “gyújtatlanul gyullad, ótatlanul alszik”. A Csodaszarvas-Világegyetem és a mai világkép Mai világképünk szerint a világegyetem anyagi természetű, az “anyagi létezők összessége”. Aki ezt az anyagelvű világképet elfogadja, részt vállal a mai világ embertelenné tevésének felelősségéből. Aki pedig a mai világ emberivé tevésének felelősségéből akar részt vállalni, annak van honnan tudást merítenie. Van mit tanulnunk a magyarok eredeti világlátásától, amiben az emberivé, belsővé vált természeti erők természetlátása fejeződik ki. A Csodaszarvas-Világegyetem megismerése ma is valóságos csodaerőt adhat életünk emberi értelemmel, érzéssel megtöltéséhez. Irodalom: Brehier, E.: Chrysippe et l’ancien stoicisme. Gordon and Breach, Paris, London, nouvell ed. Revue, 1910/1971 Burnet, J.: The socratic doctrine of the soul. Proc. of the British Acad., 1915-1916, pp. 235-259. Diogenes Laertius: Lives of eminent philosophers. Cambridge, Mass., Harvard Univ. Press, 1925/1959. Dodds, E. R.: The Greeks and the Irrational. University of California Press, Berkeley, 1951, p. 146. Grandpierre K. Endre: Előtörténetünk a Tárih-i-Üngürüsz ős-csodaszarvas mondái tükrében, Forrás, 1981/11, 67. o. Grandpierre K. Endre: Aranykincsek hulltak a Hargitára, 1990. Grandpierre K. Endre: Őshazakutatás. Isten szava a magyar nép szava. Az ősi magyar népfelségjog virágzása és hanyatlása. Történelmünk Központi Titkai sorozat, 4. sz., 1996a. Grandpierre K. Endre: Tízezer évi küzdelem hazánk megmaradásáért. Történelmünk Központi Titkai sorozat, 6. sz., 1996b. Grandpierre K. Endre: Mióta él nemzet e hazán? Történelmünk Központi Titkai sorozat, II/B, 1996c, 79. o. Grandpierre K. Endre: Istennyomok hétölnyi por alatt. Az élet vallása. Történelmünk Központi Titkai sorozat, II/B, 1997, 38. o. Gyárfás Ágnes: A magyar nyelv ősrétegeinek kutatása. Ősi Gyökér, 2001 január-március, 35. o. Hinnels, J. R.: Perzsa mitológia, Corvina, 1992 Lenormant, Francois: Chaldean Magic. Its origin and development. Samuel Weiser, Inc., York Beach, Maine, 1877/1999 Huyghe, Edit és Francois-Bernard: Világképek. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000. Mitológiai Enciklopédia (a Mifi narodi mira, szerk. Sz. A. Tokarev, 1980-1982 alapján), 1988, Gondolat, Budapest, II. köt., 134. o. Modi, J. J.: A hunokról akik meghódították Indiát. Mi volt a hunok vallása? Kéziratból fordította: Zajti Ferenc, Budapest, 1926, 11. o. Moulton, J. H.: Early Zoroastrianism, London, 1912, p. 149. New Larousse Encyclopedia of Mythology, p. 310 Vatican, 1000, IX. Cal. Oct. Die festo Iac. Ap., idézi: Grandpierre K. Endre, 1996a, 62. o. http://grandpierre.zenenet.hu/2001juli/csodaszarvas.htm

[Friss hozzászólások] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]