Új bejegyzés Frissítés

2006.02.20. 22:40

Molnár Tamás: Választási kopogtató    Az újkori szabad választások történetében ilyen még nem fordult elõ! A becsapott és átvert állampolgárok, már nem csak az urnák elõtt, a szavazás napján büntetnek, hanem jóval korábban, a kopogtató cédulák begyûjtése során kinyilvánítják utálatukat a „kiherélt” demokráciával és a politikai elittel szemben. Ilyen eddig még nem történt! Már nem csak az ígérgetõ és hazug pártokat és politikusokat, de a „demokratikus” rendszer egészét elutasítják a választók azzal, hogy tömegesen visszatartják ajánlószelvényeiket. Áll a bál! Nem adják oda senkinek, sõt elzavarják, megfenyegetik és megverik a begyûjtõket! Az ebben a legnagyobb baj, hogy jogos indulataikkal leginkább a vétlen, „rendszeren kívüli” politikai tömörüléseket sújtják. Azokat, akik kitakarítani szándékoznak ezt az álságos, korrupt és bürokratikus köztársaságot. Most azokon a kis nemzeti erõkön csattan leghangosabban a felháborodások ostora, akik valódi változást sürgetnek. Sajnos ez a sokszor öntudatlan választói elégedetlenség nem megbuktatja, inkább konzerválja a jelenlegi bûnös, egy gyökerû garnitúrát, hiszen az agymosott és hithû nagypárti szekértáborokat nem érinti érdemben a tömegesen megnyilvánuló, bosszús indulat. A politikai fanatikusok és a megveszekedett, hisztérikus politikagyûlölõk azok, akik együttesen tovább éltetik ezt a beteg rendszert! A két véglet egymásra talált, egymást hergeli ebben a felfokozott indulatban! A magyar választójogi berendezkedés ezer sebbõl vérzik. Háttéralkuk, csalások és pártmaffiák uralják. Láthatatlan, mocskos pártpénzek, számítógépes stiklik és piszkos sajtóbotrányok manipulálják. Miközben a luxuskampány hazugságai és milliárdjai felett nincs semmiféle civil társadalmi ellenõrzés, addig a szavazatok hitelességét négy-párti összeborulás eredményeként ismét nyíltan, vérvörös kommunisták ellenõrzik. Az évtizede bebetonozott Rytkó Emília mellett, most felbukkant a dohos szekrényben egy másik kövér csontváz, a Krausz-barát marxista Szigeti Péter, aki azonnal elnyerte a jobboldali ellenzék teljes körû támogatását. Úgy tûnik, itt mindenkibõl hiányzik a valódi eszmélet! Ezt igazolja a miskolci hír, miszerint a Fidesz kisegítette kopogtatószelvényeivel a Thürmer vezette munkáspártot, hátha szavazatokat rabol ez által az MSZP-tõl. Látványos baloldali közeledés jellemzi az MDF-et is, hiszen a kis cédulák reményében Dávid Ibolya dalolva bevette a kis Schmuck alapította Tisztelet Társaság cumiját. Együtt húzzák ezen túl Korda György nyúlós nótáját. Táncra perdülhet örömében Gyurcsány! A parlamenti ellenzék lassan annyira hírbe hozza magát a szélsõballal, hogy rikító narancssárga lobogóira felhímezheti internacionalista jelképként, a sarlót és kalapácsot. Képmutató, gyomor-, és köpönyegforgató, beteges dolog ez! A budai polgári kerületekben a Jobbikra hivatkozva kérik el az ajánlószelvényeket a Fideszesek. Franka Tibor körzetében, Karancsberény polgármestere gyûjti a Harmadik Út kopogtatóit Nagy Andornak. Szentendrén az egyházi intézmények termeibe csak az egykori „Térdre csuhások!” szabadelvû pártját engedik be, a keresztállítókat nem. Szép! Jól mûködik a nagypárti, bolsevik-típusú kirekesztés, ebben az elátkozott demokráciában! A hatalom mindenáron való megszerzése még az elveknél is fontosabb! A cél így szentesíti eszközeit a polgári morálban! Mindez várható volt! A politikai, szellemi erõszak, amelynek elszenvedõ alanyai voltunk az elmúlt évtizedekben, most fizikai erõszakot szült. Egymásra lelt és felcserélõdött ok és okozat! A választópolgárok már nem hisznek senkinek. Csalódottak, bizalmatlanok és leginkább félnek. Egzisztenciális félelem uralkodik ma Magyarországon, hiszen az adatvédelem hiányosságai miatt, a személyi számok pártfelhasználását követõen, mindenki kiszolgáltatja világnézetét. Aztán esetleg jön az APEH, a bíróság, a gazdasági kiszorítás és retorzió azért, mert valaki rossz lóra tett. Szörnyû ez az állapot, megbicsaklott a félelemrõl értekezõ Bibó Istváni gondolat! Sokan nem mernek demokraták lenni! Mindezekért az acsarkodó, színészkedõ paktumpártokat terheli a felelõsség! Most rajtunk, félelmektõl mentes, bátor nemzeti radikálisokon a sor! Bizonyítsuk be, hogy van még kiút a közös nemzeti sikerélmény és példaadás felé. Egyenes gerinccel, büszkén menjünk végig a Harmadik úton, hogy mindenki láthassa: a bûn és bûnhõdés égre szórt átkai mellett, van még kitörési lehetõség az önbecsülés irányaiba! Ajánlásaikat adják nekünk! Ígérjük, mi benyújtjuk a számlát! Tudjuk, kiken követeljük a felhalmozódott tartozást. A súlyos demokrácia deficitet! (Kuruc.info)

2006.02.20. 22:38

== mszp= szdsz= fidesz!!!! Dübörög a gazdaság Meg akarod akadályozni ezt a jövőt? Ha igen, szavazz a MIÉP- JOBBIK- FKGP NEMZETI ÖSSZEFOGÁSRA, A HARMADIK ÚTRA!   Anarchia, deviancia, másságizmus, magyarellenes gyűlölet, ősi múltunk végleges elfelejtése, stHéber megszállás, a magyar föld eladása. Akarod ezt a jövőt? Ha nem, szavazz a MIÉP- JOBBIK- FKGP NEMZETI ÖSSZEFOGÁSRA, A HARMADIK ÚTRA! A jövő elkezdődött Akarod ezt a jövőt? Ha nem, szavazz a MIÉP- JOBBIK- FKGP NEMZETI ÖSSZEFOGÁSRA, A HARMADIK ÚTRA! ---------------------------------------------------------------------------- Nincs különbség!   Nincs különbség!

2006.02.20. 22:35

Manipulációt gyanítanak a kisebb jobboldali pártok    A választók megtévesztésével és a kis jobboldali pártok kopogtatócéduláinak elorzásával vádolta meg a Fidesz aktivistáit Csapody Miklós MDF-es képviselő, a MIÉP több helyi szervezete, valamint Molnár Tamás Jobbik-alelnök. Az állítások szerint a Fidesz aktivistái a többi jobboldali párt jelöltjének állítólagos visszalépésére hivatkozva csalják ki a választóktól a szelvényeket. Rogán Antal szerint az állítások megfogalmazói feltűnési viszketegségben szenvednek. „A politikai agresszió eddig nem tapasztalt formájának” minősítette lapunk múlt heti megkeresésére Csapody Miklós, Budapest XI. kerület MDF-es képviselőjelöltje, hogy a Fidesz aktivistái elmondása szerint a nevében gyűjtöttek kopogtatócédulákat. Csapody emiatt többször is a kerületi választási bizottsághoz fordult, és ma reggel bejelentést tett a kerületi rendőrkapitányságon. A rendőrségi bejelentésben, melyet a politikus a sajtó rendelkezésére bocsátott, azt írja: a Fidesz megbízottja egy választópolgárral azt közölte, hogy "Csapody Miklós Deák András javára visszalépett, nem jelölteti magát, így nincs MDF-es jelölt", ezért az ajánlószelvényt a "jobboldal jelöltje", Deák András nevére kéri kitölteni. Nem kellene Csapody fideszes ellenfele a múlt héten a Hírszerzőnek életszerűtlennek nevezte az MDF-es jelölt állítását. „Sajnálom, hogy Csapody úrnak gondjai vannak a 750 kopogtatócédula összegyűjtésével, mert csak ennek tudom tulajdonítani a mostani akciót” – mondta Deák András. A képviselőjelölt szerint „Csapody Miklósnak nem kellene ilyen ostobaságokkal fecsérelnie az idejét, hiszen tudhatná, hogy mi a Fidesznél nem százas, hanem ezres nagyságrendben gyűjtjük az ajánlószelvényeket, egyáltalán nem vagyok rászorulva az ő szimpatizánsaitól gyűjtött cédulákra”. Csakhogy a kis jobboldali pártok szerint a Fidesznek egyáltalán nem saját jelöltjei erősítése, sokkal inkább az ő gyengítésük miatt lehet szüksége a szelvényekre. Az utóbbi napokban két helyi MIÉP-szervezet vezetője is hasonló tartalmú közleménnyel jelentkezett különböző jobboldali levelezési listákon. "Adják a Fidesznek" „Több helyről is olyan információk birtokába jutott a MIÉP szombathelyi városi elnöke, miszerint fideszes aktivisták a MIÉP-Jobbik pártszövetség nevében kopogtatócédulákat gyűjtenek napok óta a szavazásra jogosult lakosságtól” – áll B. Kiss-Tóth László Vas megyei MIÉP-elnök pénteki közleményében. B. Kiss-Tóth szerint „feltételezhető, hogy a legnagyobb ellenzéki párt háttérerőinek (…) vélhetően az a céljuk, hogy a nemzeti összefogás pártjai által indított jelöltek már a választási megmérettetés előtt ellehetetlenüljenek”. Hasonló tapasztalatokról számolt be szombati közleményében Teszársz Károly, józsefvárosi MIÉP-es önkormányzati képviselő, a párt országos válaszmányi elnöke, aki szerint „a Fidesz aktivistái Józsefvárosban azt hazudják, hogy a MIÉP nem indít jelöltet”. Ezért aztán a fideszes kopogtatók arra bíztatják a MIÉP-szimpatizáns választókat, hogy "adják a Fidesznek, mint jobboldali pártnak a kopogtató-ajánlócéduláikat" – állítja a MIÉP-es politikus. A fentiekhez kísértetiesen hasonló eseteket említ Molnár Tamás Jobbik-alelnök a Jobbik honlapján megjelent publicisztikájában. Molnár szerint „a budai polgári kerületekben a Jobbikra hivatkozva kérik el az ajánlószelvényeket a Fideszesek”, Nógrád megyében pedig, „Franka Tibor körzetében, Karancsberény polgármestere gyűjti a Harmadik Út kopogtatóit Nagy Andornak [a Fidesz helyi jelöltjének – a szerk.]”. Nincs válasz Rogán Antal Fidesz-kampányfőnöktől vasárnapi sajtótájékoztatóján azt kérdeztük, tud-e az MDF, illetve a MIÉP-Jobbik-Kisgazdák fideszes aktivisták kopogtatócédula-gyűjtési gyakorlatát érintő állításairól. A kampányfőnök nem reagált érdemben a felvetésre; megismételte viszont a XI. kerületi fideszes jelölt már idézett szavait, aki szerint a pártnak nincs szüksége mások ajánlószelvényeire. Rogán hozzátette: szerinte „feltűnési viszketegségben szenvednek” a fideszes manipulációkat emlegető politikusok. „Elhiszem, hogy a XI. kerületi visszaélések nem minősülnek olyan fajsúlyú ügyeknek, amelyekkel egy olyan fontos politikus, mint Rogán Antal foglalkozni szokott” – kommentálta a fideszes kampányfőnök szavait Csapody Miklós, aki szerint a fideszes „Sáska-projektből” kerekedett botrány nem az ő, hanem Deák András kerületi fideszes jelölt ügye. „Egy tisztességes kampányfőnök venné a fáradságot és kivizsgáltatná az ország egyre több részében megfogalmazott állításokat” – mondta Rogán szavaira reagálva a Hírszerzőnek Papolczy Gizella MIÉP-kampányfőnök. „Készséggel, bár az utóbbi hetek botrányai után egyre több kétséggel elhiszem Rogán Antalnak, hogy nem lát és nem tud mindent a Fidesz kampánygépezetéről, de épp ezért megnyugtató lenne, ha maga venné kezébe az ügyek kivizsgálását” – zárta nyilatkozatát Papolczy. A kampányfőnök arra a kérdésünkre nem tudott válaszolni, hogy a fideszes eljárást sérelmező MIÉP-Jobbik-Kisgazda jelöltek Csapodyhoz hasonlóan tettek-e bejelentést a rendőrségen; ő mindenesetre elmondása szerint erre biztatta az érintetteket. (Hirszerzo.hu) ---------------------------------------------------------------------------------------------------------- A fidesz nem jobboldali párt! A fidesz az szdsz-ből kinövő liberális párt, amely az mszmp maoista kommunistáiból jöttek létre, akik később neoliberálisok lettek! Az mszmp marcxista kommunistáiból lett az mszp és a munkáspárt!

2006.02.19. 15:06

Önnek mi a véleménye erről? Minden alkalmazottnak egyforma fizetett szabadságot? Fizetett napot a hétvégére eső ünnepek helyett?

2006.02.17. 23:39

A könyv egész jó, érdemes elolvasni.

2006.02.17. 23:37

Igaz történelmünk   Cey-Bert Róbert Gyula: A hunok és magyarok Istene, A hun-magyar Istenfogalom kialakulása (Ösi Gyökér kulturális szemle 1999)         A hun-magyar rokonság (azonosság) több mint ezer éven át mondáink, krónikáink, történelmünk elfogadott ténye volt. (Később vették el szkíta-hun-magyar múltunkat, és hamisították meg történelmünket a Habsburgok!)Álmos és Árpád Atilla leszármazottainak tartották magukat. Árpádot nem azért választották fejedelemmé, mert az egyik legerősebb törzs feje volt, hanem azért, mert a többi vezér is Atilla leszármazottjának tekintette. A lovas kultúrák mindig nagyon számon-tartották származásukat, és ha valaki nem tudott felmutatni legalább 8-10 felmenő őst, jöttmentnek számított. Nagy tekintélyű vezérek és fejedelmi családok viszont 20-25 felmenő ősig könnyedén vissza tudtak számolni. 20-25 nemzedék időben 400-500 évet jelent, tehát ha a honfoglalás idején úgy tudták, hogy Árpád Atilla leszármazottja, akkor ez azt jelenti, hogy vissza is tudtak menni Árpád felmenő ágán Atilláig. Ezért lett Árpád az ősmagyarság fejedelme. Így tudta Anonymus is, III. Béla királyunk (1173-1196) jegyzője, aki 300 évvel Álmos és Árpád fejedelmek bejövetele után megírta a honfoglalás történetét. Szkítiának első királya Magóg volt... Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Atilla király... Ugyanezen Magóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja, akinek Magyarország királyai és vezérei a leszármazottai. A hét fejedelmi személy... fegyverrel, haddal igyekezett módját ejteni, hogy szülőföldjét elhagyja, s olyan földet foglaljon el magának, amelyen laknia lehet. Választásuk Pannónia földjére esett, ugyanis azt hallották, hogy az Atilla király földje, akinek az ivadékából Álmos vezér, Árpád apja származott. Közel egy évszázaddal Anonymus után, 1283-ban Kézai Simon, IV. László király krónikása további részleteket közöl a hun-magyar rokonságról(azonosság). Ménrót király a bábeli nyelvzavar után két fiút nemzett, Hunort és Magort, akikből a hunok vagyis a hungarusok erednek. Kézai Simon azt is tudni véli, hogy Atilla pajzsán koronás turul ékeskedett, és ez az uralkodói jelkép Géza fejedelem idejéig fennmaradt. IV. László király krónikása részletesen leírta művében Atilla király tetteit, akinek a Kárpát-medencébe való bejövetelét a magyarok honfoglalásának tekintette. Krónikáink szerint a magyarság és vezérei küldetés tudattal érkeztek a 890-es években a Kárpát-medencébe azért, hogy visszafoglalják ősük, Atilla rájuk hagyott örökét. Egy lovas műveltségű nép, a magyar, tudatosan lépett tehát az előző, a hun örökébe, elfoglalva azt a Kárpát-medencét, amelyet tartós megtelepülésre különösen alkalmasnak tartott. Vitathatatlan tehát, hogy az Árpád-kori magyarság és az uralkodó-ház Atilla örökségének tekintette magát. Még a címerállat, a turulmadár is Atilla öröksége. A századok során a hun-magyar rokonság (azonosság) mindig a magyar történetírás alapját képezte. 1575-ben a kolozsvári lelkész, Heltai Gáspár, aki megírta és kinyomtatta a magyarok történetét, így ír: „A hunok, akiket mostan magyaroknak nevezünk, régen Szkítiában mind vadászással éltek. 373-ban kezdének a magyarok kijönni Szkítiából, és megszálltak Pannóniában a Tisza, nagy folyóvíz mellett.” Szenci Molnár Albert hasonlóan ír (1621): „Magyar népünknek a hadierény örökké tartó dicséretét fegyverivel és katonai bátorságával Atilla király nyerte el.” Kölcsey Ferenc még a Himnuszban is megemlékezik a hun ősökről (1823): „Őseinket felhozád Kárpát szent bércére Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére.” A hun-magyar rokonság (azonosság) tehát a magyarság történelmi önismeretének, nemzeti tartásának és hősies kiállásainak minden időben meghatározó tényezője volt. Történelmünk legszörnyűbb viharaiban is erőt adott a hun-magyar rokonság(méginkább, azonosság) eszméje és Atilla király dicső tettei.         Bakay Kornél Kik vagyunk? Honnan jöttünk? (Szombathely 1994) „Árpád nagyfejedelem a hatalmas Úr, Álmos fiaként valóra váltotta Atilla földjének ismételt birtokbavételét, 895-ig még együtt Álmossal. Magáról Árpád nagyfejedelemről pontos képünk nincs, halála éve (907) is bizonytalan, éppen úgy, mint születési ideje. Az azonban bizonyos, hogy Árpád méltó örököse volt Álmos fejedelemnek, aki erős hadseregével és nagy hatalmával megteremtette a Kárpát-medence birtokbavételének minden feltételét. Árpád népe nem menekült hordák tépett tömege volt, hanem egy tudatosan és megtervezetten hazát változtató népesség, amelynek élén – a szó szoros értelmében is: a seregnek menet közben előtte, visszavonuláskor mögötte járó – a honszerző Árpád nagyfejedelem állt, akinek nemzetségéből kiváló királyok származtak.” Kiszely István A magyarság őstörténete (Püski, Budapest 1996) „A honfoglalás kifejezés viszonylag új keletű. Kézai Simon (1283) visszaköltözésnek, Thuróczy János (1488) visszatérésnek, Székely István (1559) és Heltai Gáspár (1575) második bejövetelnek nevezik Árpád népének a Kárpát-medencébe való beköltözését. De a XIII. század elején Anonymus, 1358-ban a Képes Krónika, 1490-ben Ranzano és 1497-ben Bonfini mester is csak a nagy visszaköltözésről írnak és adnak számot.” Kolozsvári Grandpierre Endre Mi az igazság az Árpádi bejövetel körül „… és egy kiváló vezér alatt megvalósították a régi tervet, beköltöztek a Kárpát-medencébe, őseik földjére. Aki pedig meg akar győződni arról, hogy mennyire félrevezettek minket, mikor azt tanították nekünk, hogy a vad, pogány magyarok betörtek egy civilizált, békés Európába, az sürgősen olvasson el hiteles forrásműveket arról, hogy milyen körülmények közt éltek emberek Nyugat-Európában, a kilencedik században. Tudatlan, nyers harcosok vetélkedtek a hatalomért. Az élet vad, nyomorúságos és bizonytalan volt. A honfoglaló magyarok ruhája, fegyvere, étele, orvostudománya, igazságszolgáltatása, kormányzata, mind magasabb rendű volt, mint nyugati kortársaiké, ami természetes, hiszen az ősi sumir civilizáció örökösei voltak. Hozták magukkal ősi vallásukat, amely akkor már mono-theizmus volt. A magyarságnak a honvisszafoglalás korában nem voltak sámánjai, hanem táltosai, nem voltak totemei, hanem címerei, nem voltak kánjai, hanem vezérei. Ellenséges erők sok rágalmat kentek a magyarokra, magas, régi civilizációnk sok dokumentumát megsemmisítették. Egyet nem tudtak megsemmisíteni: a magyar nyelvet. Az pedig döntő tanú lesz a magyarság nagy perében.”

2006.02.17. 23:35

Igaz történelmünk   Cey-Bert Róbert Gyula: A hunok és magyarok Istene, A hun-magyar Istenfogalom kialakulása (Ösi Gyökér kulturális szemle 1999)         A hun-magyar rokonság (azonosság) több mint ezer éven át mondáink, krónikáink, történelmünk elfogadott ténye volt. (Később vették el szkíta-hun-magyar múltunkat, és hamisították meg történelmünket a Habsburgok!)Álmos és Árpád Atilla leszármazottainak tartották magukat. Árpádot nem azért választották fejedelemmé, mert az egyik legerősebb törzs feje volt, hanem azért, mert a többi vezér is Atilla leszármazottjának tekintette. A lovas kultúrák mindig nagyon számon-tartották származásukat, és ha valaki nem tudott felmutatni legalább 8-10 felmenő őst, jöttmentnek számított. Nagy tekintélyű vezérek és fejedelmi családok viszont 20-25 felmenő ősig könnyedén vissza tudtak számolni. 20-25 nemzedék időben 400-500 évet jelent, tehát ha a honfoglalás idején úgy tudták, hogy Árpád Atilla leszármazottja, akkor ez azt jelenti, hogy vissza is tudtak menni Árpád felmenő ágán Atilláig. Ezért lett Árpád az ősmagyarság fejedelme. Így tudta Anonymus is, III. Béla királyunk (1173-1196) jegyzője, aki 300 évvel Álmos és Árpád fejedelmek bejövetele után megírta a honfoglalás történetét. Szkítiának első királya Magóg volt... Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Atilla király... Ugyanezen Magóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja, akinek Magyarország királyai és vezérei a leszármazottai. A hét fejedelmi személy... fegyverrel, haddal igyekezett módját ejteni, hogy szülőföldjét elhagyja, s olyan földet foglaljon el magának, amelyen laknia lehet. Választásuk Pannónia földjére esett, ugyanis azt hallották, hogy az Atilla király földje, akinek az ivadékából Álmos vezér, Árpád apja származott. Közel egy évszázaddal Anonymus után, 1283-ban Kézai Simon, IV. László király krónikása további részleteket közöl a hun-magyar rokonságról(azonosság). Ménrót király a bábeli nyelvzavar után két fiút nemzett, Hunort és Magort, akikből a hunok vagyis a hungarusok erednek. Kézai Simon azt is tudni véli, hogy Atilla pajzsán koronás turul ékeskedett, és ez az uralkodói jelkép Géza fejedelem idejéig fennmaradt. IV. László király krónikása részletesen leírta művében Atilla király tetteit, akinek a Kárpát-medencébe való bejövetelét a magyarok honfoglalásának tekintette. Krónikáink szerint a magyarság és vezérei küldetés tudattal érkeztek a 890-es években a Kárpát-medencébe azért, hogy visszafoglalják ősük, Atilla rájuk hagyott örökét. Egy lovas műveltségű nép, a magyar, tudatosan lépett tehát az előző, a hun örökébe, elfoglalva azt a Kárpát-medencét, amelyet tartós megtelepülésre különösen alkalmasnak tartott. Vitathatatlan tehát, hogy az Árpád-kori magyarság és az uralkodó-ház Atilla örökségének tekintette magát. Még a címerállat, a turulmadár is Atilla öröksége. A századok során a hun-magyar rokonság (azonosság) mindig a magyar történetírás alapját képezte. 1575-ben a kolozsvári lelkész, Heltai Gáspár, aki megírta és kinyomtatta a magyarok történetét, így ír: „A hunok, akiket mostan magyaroknak nevezünk, régen Szkítiában mind vadászással éltek. 373-ban kezdének a magyarok kijönni Szkítiából, és megszálltak Pannóniában a Tisza, nagy folyóvíz mellett.” Szenci Molnár Albert hasonlóan ír (1621): „Magyar népünknek a hadierény örökké tartó dicséretét fegyverivel és katonai bátorságával Atilla király nyerte el.” Kölcsey Ferenc még a Himnuszban is megemlékezik a hun ősökről (1823): „Őseinket felhozád Kárpát szent bércére Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére.” A hun-magyar rokonság (azonosság) tehát a magyarság történelmi önismeretének, nemzeti tartásának és hősies kiállásainak minden időben meghatározó tényezője volt. Történelmünk legszörnyűbb viharaiban is erőt adott a hun-magyar rokonság(méginkább, azonosság) eszméje és Atilla király dicső tettei.         Bakay Kornél Kik vagyunk? Honnan jöttünk? (Szombathely 1994) „Árpád nagyfejedelem a hatalmas Úr, Álmos fiaként valóra váltotta Atilla földjének ismételt birtokbavételét, 895-ig még együtt Álmossal. Magáról Árpád nagyfejedelemről pontos képünk nincs, halála éve (907) is bizonytalan, éppen úgy, mint születési ideje. Az azonban bizonyos, hogy Árpád méltó örököse volt Álmos fejedelemnek, aki erős hadseregével és nagy hatalmával megteremtette a Kárpát-medence birtokbavételének minden feltételét. Árpád népe nem menekült hordák tépett tömege volt, hanem egy tudatosan és megtervezetten hazát változtató népesség, amelynek élén – a szó szoros értelmében is: a seregnek menet közben előtte, visszavonuláskor mögötte járó – a honszerző Árpád nagyfejedelem állt, akinek nemzetségéből kiváló királyok származtak.” Kiszely István A magyarság őstörténete (Püski, Budapest 1996) „A honfoglalás kifejezés viszonylag új keletű. Kézai Simon (1283) visszaköltözésnek, Thuróczy János (1488) visszatérésnek, Székely István (1559) és Heltai Gáspár (1575) második bejövetelnek nevezik Árpád népének a Kárpát-medencébe való beköltözését. De a XIII. század elején Anonymus, 1358-ban a Képes Krónika, 1490-ben Ranzano és 1497-ben Bonfini mester is csak a nagy visszaköltözésről írnak és adnak számot.” Kolozsvári Grandpierre Endre Mi az igazság az Árpádi bejövetel körül „… és egy kiváló vezér alatt megvalósították a régi tervet, beköltöztek a Kárpát-medencébe, őseik földjére. Aki pedig meg akar győződni arról, hogy mennyire félrevezettek minket, mikor azt tanították nekünk, hogy a vad, pogány magyarok betörtek egy civilizált, békés Európába, az sürgősen olvasson el hiteles forrásműveket arról, hogy milyen körülmények közt éltek emberek Nyugat-Európában, a kilencedik században. Tudatlan, nyers harcosok vetélkedtek a hatalomért. Az élet vad, nyomorúságos és bizonytalan volt. A honfoglaló magyarok ruhája, fegyvere, étele, orvostudománya, igazságszolgáltatása, kormányzata, mind magasabb rendű volt, mint nyugati kortársaiké, ami természetes, hiszen az ősi sumir civilizáció örökösei voltak. Hozták magukkal ősi vallásukat, amely akkor már mono-theizmus volt. A magyarságnak a honvisszafoglalás korában nem voltak sámánjai, hanem táltosai, nem voltak totemei, hanem címerei, nem voltak kánjai, hanem vezérei. Ellenséges erők sok rágalmat kentek a magyarokra, magas, régi civilizációnk sok dokumentumát megsemmisítették. Egyet nem tudtak megsemmisíteni: a magyar nyelvet. Az pedig döntő tanú lesz a magyarság nagy perében.”

2006.02.17. 23:31

Nemzetellenes évfordulók 1990. június 4. - a Fidesz kivonul a parlamentből a trianoni megemlékezéskor, 2002. április 7. - az mszp-szdsz a Fidesz segítségével hatalomra jut, s kiszorítja a parlamentből a Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP), 2004. december 5. - az mszp-szdsz a magyar kettős állampolgárság elleni aljas támadása, a Fidesz kétkulacsos hozzáállása miatt a kettős állampolgárság intézménye nem születik meg, 2005. szeptember 26. - az mszp-szdsz-Fidesz mindenféle feltétel nélkül megszavazza Oláhország eu-csatlakozását, holott Tusnádfürdőn az áljobboldali fidesz megígérte, hogy csak feltételekkel támogatja Oláhország eu-csatlakozását.

2006.02.17. 16:09

2006.02.17. 16:07

2006.02.17. 16:05

2006.02.17. 16:05

Fischer Károly Antal: A HUN-MAGYAR ÍRÁS Ez a könyv legelőször 1889-ben látott napvilágot, és már akkor is nagy vihart kavart az őstörténettel foglalkozó "hivatalos" álláspont képviselői illetve a régi hagyományt követő kutatók között. A vita - számos modern tudományos vizsgálat eredményével gazdagodva - mára már eldőlni látszik; ennek fényében Fischer Károly Antal műve napjainkban ugyanolyan időszerű és hiánypótló, mint egykor volt. A most megjelent, az antikváriumokban gyakran (sikertelenül) keresett, hiánypótló mű nem reprint formában, hanem megújult külalakkal, de változatlan tartalommal látott napvilágot. "Igen, a hun-magyar nemzetnek a legrégibb időktől fogva volt saját írása, mely a székelyek, a hunok e kétségtelen utódai közt fenntartotta magát a legújabb időkig, s csupán csak a történeti kútforrások nem ismerésére vagy szándékos mellőzésére vall, ha valaki ez írás létezését kétségbe vonja vagy tagadja, elfogultságot tanusít pedig az, ki a fennlévő ilyféle emlékeket koholmányoknak tekinti vagy nevezi." "A ki pedig magyar ügyben lappok, finnek, vogulok, cseremiszek vagy csuvaszok közt kutat: éppen ugy tesz, mint az, a ki a napsugarak színelemzésével foglalkozik, de a ki az elemzésnél nem a közvetlenül magából a napból eredő, hanem a holdvilágon visszaverődő sugarakat használja."

2006.02.17. 15:52

Fischer Károly Antal: A HUN-MAGYAR ÍRÁS Ez a könyv legelőször 1889-ben látott napvilágot, és már akkor is nagy vihart kavart az őstörténettel foglalkozó "hivatalos" álláspont képviselői illetve a régi hagyományt követő kutatók között. A vita - számos modern tudományos vizsgálat eredményével gazdagodva - mára már eldőlni látszik; ennek fényében Fischer Károly Antal műve napjainkban ugyanolyan időszerű és hiánypótló, mint egykor volt. A most megjelent, az antikváriumokban gyakran (sikertelenül) keresett, hiánypótló mű nem reprint formában, hanem megújult külalakkal, de változatlan tartalommal látott napvilágot. "Igen, a hun-magyar nemzetnek a legrégibb időktől fogva volt saját írása, mely a székelyek, a hunok e kétségtelen utódai közt fenntartotta magát a legújabb időkig, s csupán csak a történeti kútforrások nem ismerésére vagy szándékos mellőzésére vall, ha valaki ez írás létezését kétségbe vonja vagy tagadja, elfogultságot tanusít pedig az, ki a fennlévő ilyféle emlékeket koholmányoknak tekinti vagy nevezi." "A ki pedig magyar ügyben lappok, finnek, vogulok, cseremiszek vagy csuvaszok közt kutat: éppen ugy tesz, mint az, a ki a napsugarak színelemzésével foglalkozik, de a ki az elemzésnél nem a közvetlenül magából a napból eredő, hanem a holdvilágon visszaverődő sugarakat használja." Tartalomjegyzék: Ajánlás Bevezetés A hun-magyar irásról emlékező irók időrendszerént való felsorolása Tizenkét régi magyar alphabet s az azokról való észrevételek. A régi magyar irás sajátságai. A betűjegyek száma és kiejtése. Rövidítést jelző és választó pontok Emlékek A nagy- szent-miklósi aranyleleten, az úgynevezett "Attila kincse"-n levö föliratok A csik-szent-mihályi egyház föliratai A csik-szent-miklósi egyház fölirata Az énlakai unitárius egyház fölirata A debreczeni könyvtárban létezett, régi magyar betűkkel irott könyv A Király Pál tanár birtokában levő kódex és egyéb emlékek Déli Szibériában található régi föliratok Koholmányok s egyéb, a hun-magyar irással tévesen kapcsolatba hozott tárgyak Attila hun föliratu pénze Az úgynevezett "turóczi fakönyv" Attila alphabetje Hickesius "scytha" és "maszaget" alphabetje A toszkánai nagyherczeg könyvtárában Firenzében létezett nyomtatott könyv A Rohonczi kódex A Kecskeméti-féle imakönyv Réty ev. egyházánk kelyhén található betűk Literáti Nemes Sámuel koholmányai Két föliratos réz darab Zárszó Priscae Hungarorum lingvae rudimenta "A hunok és magyarok fekete illetve fehér elnevezésének megfejtése" czímű mű birálata és a válasz e birálatra

2006.02.16. 23:29

Az utolsó cikk legutolsó rsze véletlenül lemaradt.

2006.02.16. 23:28

megjelent: KAPU 2005.06-07, 109-110.   Grandpierre Attila:   Kőkörök és szkíták   2005 márciusában jelent meg a KAPU-ban a „A kőkörök eredete és az emberiség eltemetett őskori civilizációja”, eddig 3 részes sorozatom első része. Ebben megírtam, hogy létezett Eurázsiában az i.e. 5000-től kb. időszámításunk kezdetéig egy magaskultúra, amelyik óriás kőköröket, olykor fából vagy földből épült csillagászati obszervatóriumokat épített Európa atlanti partvidékétől Kínáig és Indiáig. A hivatalos régészet mindmáig képtelen volt annak megállapítására, hogy kik építhették ezeket a Stonehenge-re emlékeztető ősi obszervatóriumokat. Gyanakodtak a kelta papokra, a druidákra, de pl. Stonehenge 2000 évvel előzi meg a kelták feltűnését. Sorozatomban rámutattam, hogy ez a tudatlanság viszonylag újkeletű, és a felvilágosodás utáni történelem-hamisítási hullám óta tart Európa-szerte. Amikor a jezsuiták kőköröket találtak a Kárpát-medencétől Kínáig ívelő területen, a kőköröket a szkíta örökség bizonyítékának tekintették. India északi részén, Radzsisztánban is nyilvánvalónak tartják: a kőkörök mindenhol a szkíta uralom tanúbizonyságai. Az abakáni (minuszinszki medence, Közép-Ázsia) kő-obszervatóriumról ma is egyértelmű, hogy a szkíták építették, i.e. 250 körül.   Újkeletű a divat, hogy a szkítákat igyekeznek indoeurópainak feltüntetni. Ez azonban éles ellentétben áll azzal a köztudott ténnyel, hogy a ma Európában élő népek közül egyedül a magyarok ősei a szkíták a 18. századig született magyar, német stb. krónikák, történelmi művek egybehangzó tanúsága szerint. Éles ellentétben áll azzal a ténnyel is, hogy a szkíták lovas népek, és az európai történelemtudomány évszázadok óta azon mesterkedik, hogy a lovasnépeket megbélyegző „nomád” és „barbár” címkével lássa el, csakis azért, hogy önmagát, mint nem lovas, hanem letelepedett népet, a szkíták műveltsége fölé tolhassa. Időközben azonban a régészet felnőtt tudománnyá érett, és a tények tükrében ma már tagadhatatlan, hogy a szkíta kultúra fejlettsége messze felette állt nemcsak a germán és indiai, hanem az ókori görögökénél is. Hogyan lehetnének a lovasnép szkíták a germánok, ókori görögök elődei, ha a görögök számára a lovas képtelen lénynek, kentaurnak látszott?   A kőkori-rézkori-vaskori csillagászati obszervatóriumok fejlett csillagászattal bíró nép alkotásai kellett legyenek. Fejlett matematikával, csillagászattal a 18. századig köztudott módon a mágusok rendelkeztek. A mágusok az „indogermán” népek számára érthetetlenül magas tudománnyal bírtak, s ezért az utóbbi kétezer évben az emberiség ősi tanítómestereiről igyekeztek minden fennmaradt könyvet eltüntetni, és emléküket is kiirtani, meghamisítani, a mágusokat szemfényvesztőnek, boszorkánynak kikiáltani. Fehér Mátyás Jenő „A középkori magyar inkvizíció” c. könyvének előszavában megírja, hogy a magyar ősvallás tudósait az inkvizíciós jegyzőkönyvek „mágus”, „mágus főpap” (pontifex magorum)  néven ismerték. Vagyis a mágusok – krónikáinkkal, hagyományainkkal egyezésben – a magyar őskultúra tudósai voltak. Mágusokat, „magos papokat” találunk  Egyiptom szellemi központjaiban éppúgy, mint Mezopotámia megalapítói között (ld. McKie idézett könyvét), az ókori görögség tanítómesterei között, akik történetesen éppen a Kárpát-medencéből érkeztek (ld. Dodds idézett könyvét) a görögség tanítására. Mágusok építették 7000 évvel ezelőtt a közép-ázsiai Folyamközben (Mezopotámiában) az első városok előtt 1 500 évvel az első templomokat; ugyanakkor, amikor a Kárpát-medencében és környékén Nap-templomok százai épültek.   A KAPU-ban megjelent cikksorozatomban tehát az újkeletű, általános vélekedéstől eltérően arra az eredményre jutottam, hogy a kőköröket a szkíta-magyar kultúrkör népe(i), a mágusok építetté(k). A Polgár-Csőszhalomnál talált, Stonehenge kőköreinek mintázatát megelőlegező koncentrikus körárok-rendszer az i.e. 4800-4600 közti időszakból származik, bejáratai a fő égtájakra mutatnak, vagyis csillagászati tájolásúak, és mellette parányi agyagtárgyak, napkorongok kerültek elő (forrás: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője, Kr. e. 400 000-Kr. u. 804, Magyar Nemzeti Múzeum, 2002, 42).   A kőkörök templomok voltak, egyszersmind obszervatóriumok; és ez ugyanaz a kettősség, ami a mágusok papi és tudósi mivoltában jelentkezik. Templomokat, amik egyszersmind obszervatóriumok is, nem építhettek mások, mint papok, akik egyszersmind tudósok is! Kőköreik, fából és földből épült obszervatóriumaik Kelet-Németországtól a Kárpát-medencéig, és tovább, Etelközig kiterjedtek, ahol a 7000 éves Aratta-kultúrához tartoznak. Figyelemre méltó, hogy az Aratta –kultúra díszítményei (2. ábra) milyen nagy mértékben hasonlók a magyar népművészet közismert motívumaihoz. A központban álló Életfát két oldalról koronás madarak (!) veszik körül, fölöttük hármasságot alkotó égitestek, Napok.   Éppen ezért nem mindennapi egybeesést jelentett, amikor 2005 júniusában bejárta a világsajtót a hír, hogy 7000 éves civilizáció nyomait találták meg, egy templomépítő népét, akik óriás, 150 méter átmérőjű, köralakú cölöpökkel csillagászati megfigyelésekre is alkalmas, a kőkörökre emlékeztető templomokat épített a mai Ausztria, Szlovákia, Csehország, és Kelet-Németország területén. Ez a templomépítő nép már 300 embernek óriás, Stonehenge-hez hasonló építményeket emelt! Cikksorozatomban kimutattam, hogy a kőköröket Angliától a Kárpát-medencéig, és tovább, az egész ókori Szkítia területén, az Eurázsiai síkságon, és tovább, Kínában és Indiában – a szkíták-hunok-magyarok építették. A „The Independent” két cikkében azt is megírta, hogy ez a nép Észak-Szerbiából és a mai Magyarország területéről indult ki i.e. 4800 körül. A „The Independent” 2005 június 11.-ei cikkei elérhetők a világhálón: http://news.independent.co.uk/europe/story.jsp?story=645976 http://news.independent.co.uk/europe/story.jsp?story=645972 Ezek a cikkek megírják, hogy ez a régészeti felfedezés átírja a történelmet. Hozzáteszem, hogy a várhatónál jóval nagyobb mértékben fogja átírni: hiszen a többezer éven át elutasítással fogadott szkíta-hun-magyar kultúra mágusairól van szó.   Az Independent cikkei, a mögöttük álló három éves feltárási munkák megerősítik az először a KAPU-ban napvilágot látott eredményeimet, alátámasztják, hogy a szkíta-hun-magyar kultúra legalább 7000 éve honos Európában, és olyan magas szintet ért el, amit sok szempontból még ma sem ért utol a fejlett Nyugat. Stonehenge a világörökség része, és felbecsülhetetlen értékű darabja. Kokino-t, a Macedóniában nemrég megtalált, 3 800 éves fa-obszervatóriumot a NASA a világ legjelentősebb archeo-csillagászati felfedezései között tartja számon. Vajon mikor jutunk el odáig, hogy helyreállítjuk a Polgár-Csőszhalomnál talált 7000 éves kőkori magyar Naptemplom-obszervatóriumot? Ennek nemcsak az emberiség világöröksége számára lenne elsőrangú jelentősége, hanem bizonyára kulturális, sőt turisztikai, bevételi vonatkozásai sem lennének mellékesek.

2006.02.16. 23:18

II. A krónikáink tanusága   A régi magyar krónikák megőrizték a magyarság iráni hazájának emlékét. Így Kézai Simon "A magyarok viselt dolgai"-ban (1283 körül) írta: "Ez az óriás" (Ménrót!) "a nyelvzavar kezdete után, Havilah földjére költözött, melyet... ekkor Perszisz vidékének neveztek és ott két fiút nemzett a feleségével, Enethtel, nevezetesen Hunort és Magort, akitől...a hungarusok erednek." (4. fej.) Thúróczy János ugyanezt ismétli meg "A magyarok krónikájá"-ban. A Képes Krónika tagadja, hogy a magyarok Nimródtól, azaz Kám unokájától származtak volna, nyilván azért, mert Kámot Noé a Biblia szerint megátkozta. (Pedig a magyarok kétségtelenül kámik: Egyiptom héber "Mezarim" neve is a magyar - mazar névből származik.) A Képes Krónika szerint: "A magyarok tehát ...Magógtól, Jáfet fiától származnak, aki a vízözön utáni ötvennyolcadik évben...bevonult Havilah földjére." A Luther - féle történelmi évszámítás szerint (amit a Biblia alapján készített) a vízözön Krisztus előtt 2305-ben volt, [1] Bábel tornyát pedig 2205-re teszi. Az ún. "szemita" népeknek az egységes mezopotámiai magyar - ótürk eredetű műveltségbe való áradat-szerű behatolása és ennek nyomán a nyelvzavar kialakulása kb. Kr.e.2300 tájékára tehető. A magyarok tehát körülbelül az első "szemita" zsarnokság kialakulásának idején (az akkád Sarrukin dinasztiája: Kr.e.2350-től) kényszerültek Északnyugat - Iránba költözni (menekülni). Valószínű, hogy a magyarok egy része az idegen népek mezopotámiai térfoglalásának idején került fel a Kaukázustól északabbra fekvő területekre, a Fekete-tenger északi partvidékére és hozta ott létre a a Kr.e. II. évezredben az ún."gerenda építményes sírok kultúrájá"- t. A Tarih-i Üngürüszben (Magyarok Története) egy latinból törökre fordított magyar ősgesztában szintén Irán szerepel a magyarok korábbi (honfoglalás előtti) hazájaként. A Tarih-i Üngürüsz megőrízte egy ősi mítoszunk egyik változatát: (amely a " Vízi Péter, Vízi Pál" című mesénkben is fennmaradt) "Majd visszatértek atyjukhoz" (Hunor és Magyar) "és arra kérték, hogy Adzsem (Irán) határán, azon a hegyes vidéken, ahol a csodálatos vad felbukkant, építtessen egy szentélyt számukra, amelyben a világról lemondva lakhatnak.". A magyar mesében a két fiú egy magas hegy tetején épített vasházban születik, ahová anyjukat az öreg király bezáratta. Hétéves korukban már olyan erősek, hogy kidöntik a vasház falát. A Tarih-i Üngürüszben a testvérpár öt évig marad a szentélyben (amely szintén hegyvidéken épült).

2006.02.16. 23:16

Igaz történelmünk   Cey-Bert Róbert Gyula: A hunok és magyarok Istene, A hun-magyar Istenfogalom kialakulása (Ösi Gyökér kulturális szemle 1999)         A hun-magyar rokonság (azonosság) több mint ezer éven át mondáink, krónikáink, történelmünk elfogadott ténye volt. (Később vették el szkíta-hun-magyar múltunkat, és hamisították meg történelmünket a Habsburgok!)Álmos és Árpád Atilla leszármazottainak tartották magukat. Árpádot nem azért választották fejedelemmé, mert az egyik legerősebb törzs feje volt, hanem azért, mert a többi vezér is Atilla leszármazottjának tekintette. A lovas kultúrák mindig nagyon számon-tartották származásukat, és ha valaki nem tudott felmutatni legalább 8-10 felmenő őst, jöttmentnek számított. Nagy tekintélyű vezérek és fejedelmi családok viszont 20-25 felmenő ősig könnyedén vissza tudtak számolni. 20-25 nemzedék időben 400-500 évet jelent, tehát ha a honfoglalás idején úgy tudták, hogy Árpád Atilla leszármazottja, akkor ez azt jelenti, hogy vissza is tudtak menni Árpád felmenő ágán Atilláig. Ezért lett Árpád az ősmagyarság fejedelme. Így tudta Anonymus is, III. Béla királyunk (1173-1196) jegyzője, aki 300 évvel Álmos és Árpád fejedelmek bejövetele után megírta a honfoglalás történetét. Szkítiának első királya Magóg volt... Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Atilla király... Ugyanezen Magóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja, akinek Magyarország királyai és vezérei a leszármazottai. A hét fejedelmi személy... fegyverrel, haddal igyekezett módját ejteni, hogy szülőföldjét elhagyja, s olyan földet foglaljon el magának, amelyen laknia lehet. Választásuk Pannónia földjére esett, ugyanis azt hallották, hogy az Atilla király földje, akinek az ivadékából Álmos vezér, Árpád apja származott. Közel egy évszázaddal Anonymus után, 1283-ban Kézai Simon, IV. László király krónikása további részleteket közöl a hun-magyar rokonságról(azonosság). Ménrót király a bábeli nyelvzavar után két fiút nemzett, Hunort és Magort, akikből a hunok vagyis a hungarusok erednek. Kézai Simon azt is tudni véli, hogy Atilla pajzsán koronás turul ékeskedett, és ez az uralkodói jelkép Géza fejedelem idejéig fennmaradt. IV. László király krónikása részletesen leírta művében Atilla király tetteit, akinek a Kárpát-medencébe való bejövetelét a magyarok honfoglalásának tekintette. Krónikáink szerint a magyarság és vezérei küldetés tudattal érkeztek a 890-es években a Kárpát-medencébe azért, hogy visszafoglalják ősük, Atilla rájuk hagyott örökét. Egy lovas műveltségű nép, a magyar, tudatosan lépett tehát az előző, a hun örökébe, elfoglalva azt a Kárpát-medencét, amelyet tartós megtelepülésre különösen alkalmasnak tartott. Vitathatatlan tehát, hogy az Árpád-kori magyarság és az uralkodó-ház Atilla örökségének tekintette magát. Még a címerállat, a turulmadár is Atilla öröksége. A századok során a hun-magyar rokonság (azonosság) mindig a magyar történetírás alapját képezte. 1575-ben a kolozsvári lelkész, Heltai Gáspár, aki megírta és kinyomtatta a magyarok történetét, így ír: „A hunok, akiket mostan magyaroknak nevezünk, régen Szkítiában mind vadászással éltek. 373-ban kezdének a magyarok kijönni Szkítiából, és megszálltak Pannóniában a Tisza, nagy folyóvíz mellett.” Szenci Molnár Albert hasonlóan ír (1621): „Magyar népünknek a hadierény örökké tartó dicséretét fegyverivel és katonai bátorságával Atilla király nyerte el.” Kölcsey Ferenc még a Himnuszban is megemlékezik a hun ősökről (1823): „Őseinket felhozád Kárpát szent bércére Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére.” A hun-magyar rokonság (azonosság) tehát a magyarság történelmi önismeretének, nemzeti tartásának és hősies kiállásainak minden időben meghatározó tényezője volt. Történelmünk legszörnyűbb viharaiban is erőt adott a hun-magyar rokonság(méginkább, azonosság) eszméje és Atilla király dicső tettei.         Bakay Kornél Kik vagyunk? Honnan jöttünk? (Szombathely 1994) „Árpád nagyfejedelem a hatalmas Úr, Álmos fiaként valóra váltotta Atilla földjének ismételt birtokbavételét, 895-ig még együtt Álmossal. Magáról Árpád nagyfejedelemről pontos képünk nincs, halála éve (907) is bizonytalan, éppen úgy, mint születési ideje. Az azonban bizonyos, hogy Árpád méltó örököse volt Álmos fejedelemnek, aki erős hadseregével és nagy hatalmával megteremtette a Kárpát-medence birtokbavételének minden feltételét. Árpád népe nem menekült hordák tépett tömege volt, hanem egy tudatosan és megtervezetten hazát változtató népesség, amelynek élén – a szó szoros értelmében is: a seregnek menet közben előtte, visszavonuláskor mögötte járó – a honszerző Árpád nagyfejedelem állt, akinek nemzetségéből kiváló királyok származtak.” Kiszely István A magyarság őstörténete (Püski, Budapest 1996) „A honfoglalás kifejezés viszonylag új keletű. Kézai Simon (1283) visszaköltözésnek, Thuróczy János (1488) visszatérésnek, Székely István (1559) és Heltai Gáspár (1575) második bejövetelnek nevezik Árpád népének a Kárpát-medencébe való beköltözését. De a XIII. század elején Anonymus, 1358-ban a Képes Krónika, 1490-ben Ranzano és 1497-ben Bonfini mester is csak a nagy visszaköltözésről írnak és adnak számot.” Kolozsvári Grandpierre Endre Mi az igazság az Árpádi bejövetel körül „… és egy kiváló vezér alatt megvalósították a régi tervet, beköltöztek a Kárpát-medencébe, őseik földjére. Aki pedig meg akar győződni arról, hogy mennyire félrevezettek minket, mikor azt tanították nekünk, hogy a vad, pogány magyarok betörtek egy civilizált, békés Európába, az sürgősen olvasson el hiteles forrásműveket arról, hogy milyen körülmények közt éltek emberek Nyugat-Európában, a kilencedik században. Tudatlan, nyers harcosok vetélkedtek a hatalomért. Az élet vad, nyomorúságos és bizonytalan volt. A honfoglaló magyarok ruhája, fegyvere, étele, orvostudománya, igazságszolgáltatása, kormányzata, mind magasabb rendű volt, mint nyugati kortársaiké, ami természetes, hiszen az ősi sumir civilizáció örökösei voltak. Hozták magukkal ősi vallásukat, amely akkor már mono-theizmus volt. A magyarságnak a honvisszafoglalás korában nem voltak sámánjai, hanem táltosai, nem voltak totemei, hanem címerei, nem voltak kánjai, hanem vezérei. Ellenséges erők sok rágalmat kentek a magyarokra, magas, régi civilizációnk sok dokumentumát megsemmisítették. Egyet nem tudtak megsemmisíteni: a magyar nyelvet. Az pedig döntő tanú lesz a magyarság nagy perében.” II. A krónikáink tanusága   A régi magyar krónikák megőrizték a magyarság iráni hazájának emlékét. Így Kézai Simon "A magyarok viselt dolgai"-ban (1283 körül) írta: "Ez az óriás" (Ménrót!) "a nyelvzavar kezdete után, Havilah földjére költözött, melyet... ekkor Perszisz vidékének neveztek és ott két fiút nemzett a feleségével, Enethtel, nevezetesen Hunort és Magort, akitől...a hungarusok erednek." (4. fej.) Thúróczy János ugyanezt ismétli meg "A magyarok krónikájá"-ban. A Képes Krónika tagadja, hogy a magyarok Nimródtól, azaz Kám unokájától származtak volna, nyilván azért, mert Kámot Noé a Biblia szerint megátkozta. (Pedig a magyarok kétségtelenül kámik: Egyiptom héber "Mezarim" neve is a magyar - mazar névből származik.) A Képes Krónika szerint: "A magyarok tehát ...Magógtól, Jáfet fiától származnak, aki a vízözön utáni ötvennyolcadik évben...bevonult Havilah földjére." A Luther - féle történelmi évszámítás szerint (amit a Biblia alapján készített) a vízözön Krisztus előtt 2305-ben volt, [1] Bábel tornyát pedig 2205-re teszi. Az ún. "szemita" népeknek az egységes mezopotámiai magyar - finnugor-ótürk eredetű műveltségbe való áradat-szerű behatolása és ennek nyomán a nyelvzavar kialakulása kb. Kr.e.2300 tájékára tehető. A magyarok tehát körülbelül az első "szemita" zsarnokság kialakulásának idején (az akkád Sarrukin dinasztiája: Kr.e.2350-től) kényszerültek Északnyugat - Iránba költözni (menekülni). Valószínű, hogy a magyarok egy része az idegen népek mezopotámiai térfoglalásának idején került fel a Kaukázustól északabbra fekvő területekre, a Fekete-tenger északi partvidékére és hozta ott létre a a Kr.e. II. évezredben az ún."gerenda építményes sírok kultúrájá"- t. A Tarih-i Üngürüszben (Magyarok Története) egy latinból törökre fordított magyar ősgesztában szintén Irán szerepel a magyarok korábbi (honfoglalás előtti) hazájaként. A Tarih-i Üngürüsz megőrízte egy ősi mítoszunk egyik változatát: (amely a " Vízi Péter, Vízi Pál" című mesénkben is fennmaradt) "Majd visszatértek atyjukhoz" (Hunor és Magyar) "és arra kérték, hogy Adzsem (Irán) határán, azon a hegyes vidéken, ahol a csodálatos vad felbukkant, építtessen egy szentélyt számukra, amelyben a világról lemondva lakhatnak.". A magyar mesében a két fiú egy magas hegy tetején épített vasházban születik, ahová anyjukat az öreg király bezáratta. Hétéves korukban már olyan erősek, hogy kidöntik a vasház falát. A Tarih-i Üngürüszben a testvérpár öt évig marad a szentélyben (amely szintén hegyvidéken épült).

2006.02.16. 23:10

megjelent: KAPU 2005.05   Grandpierre Attila: A kőkörök eredete és az emberiség eltemetett őskori magaskultúrája. 3. rész.   A szkíta kultúra ismertetőjegyei.   A kőkörök eredete ma nem ismert, kultúrához köthetősége kétséges. Hogy előre lépjünk ebben a mai homályban, alkalmas eszközökre van szükségünk. Ez az alkalmas eszköz a szóba jöhető kultúra ismertetőjegyeinek megadása. Ennek segítségével ugyanis tisztázható, az adott kultúrához tartoznak-e a kőkörök, és ha igen, az adott kultúra lényeges vagy csak esetleges elemei.   Sorozatunk első részében felvetettük, hogy a szkíta-hun-magyar kultúra megkülönböztető jegyei a lovaskultúra, az állatábrázolások jellegzetes gyakorisága, a Nap tisztelete, a tűz tisztelete, a zene rendkívüli erejének ismerete. Időközben megjelent Bakay Kornél könyve a szkítákról: „Őstörténetünk régészeti forrásai III”. Ebben a szkíta-szaka kultúra legfontosabb ismertetőjegyei a következők: 1.) A kurgános temetkezés, 2.) a kocsik eltemetése, 3.) nagyállattartás, 4.) viaszveszejtéses, magas színvonalú fémművesség, 5.) a vas elsődlegessége, 6.) állatábrázoló művészet, 7.) szarvaskultusz, 8.) Napistenhit, Nap-szentélyek, 9.) halotti maszkok, 10.) europid embertani jelleg, 11.) vérszerződés szokása, 12.) nehézfegyverzetű lovasság, 13.) reflexíj, 14.) nemzetközi kereskedelmi utak kiépítése és használata, 15.) kard-kultusz, 16.) szőnyegek, textíliák sírba temetése, 17.) rituális edények: csészék, tükrök, ivókürtök, üstök. A következő ismeretekre is szükségünk van: a kurgánok temetkezési dombot jelentenek. E dombok elérhetik a többszáz méteres átmérőt, 7-10 méteres magasságot, gyakran körkörös szerkezetűek, és sok kurgán alatt az újkőkorszakból származó kőkörök találhatók. Emiatt az 1.) ismertetőjegy kapcsolatos a kőkörökkel. A 8-as ismertetőjegy is kapcsolatos a kőkörökkel, ugyanis mára egyértelművé vált, hogy a legtöbb kőkör, körárokrendszer tájolása a négy égtáj szerinti, és gyakran egyéb csillagászati kapcsolatok is kimutathatóak.   Vizsgáljuk meg most Bakay ismertetőjegyeit meghatározó, lényegi szempontból. Először is világos, hogy a régészeti, tárgyi emlékek hozzáadnak ismereteinkhez; de nem feltétlen alkalmasak megkülönböztető ismertetőjegynek. Gondoljuk meg ugyanis, hogy ha a mai magyarság megkülönböztető jegyeit szeretnénk megállapítani, és ha csak a magyaroknak lenne számítógépük, de csak a huszadik század második felétől, akkor ezen tárgyi elem mint megkülönböztető jegy alapján a 20. század első felének magyarsága már nem számítana a magyar kultúrkörbe. Hasonlóan, ha a vas alkalmazása előtt is szkíták voltak a szkíták, de régészetileg csak azokat tekintjük szkítáknak, akiknek településein vasat is találunk, akkor a vaskor előtti szkítákat ezen az alapon nem tekinthetjük szkítáknak, még akkor sem, ha minden más alapon tényleg szkíták voltak. Vagyis a tárgyi maradványok bármilyen fontosak és jellemzők lehetnek is, mégis az adott kultúrát elválasztják közvetlen, esetleg szerves elődjétől. Bakay ismertetőjegyei közül a kurgánok, a kocsik, a nagyállattartás, a fémöntés, a vas, a nehézfegyverzetű lovasság, a reflexíj, a kard-kultusz, a szőnyegek a technikai-gazdasági fejlődés függvényei, és így a szellemi-kulturális haladás termékei. Ezért nem merítik ki a szkíta kultúra lényegét. Ezt könyve végén Bakay is kiemeli: „Az eddigi kutatási módszerek nem egzaktak. Sem tárgyformák, sem sírformák, sem viseletek, sem fegyverformák önmagukban nem alkalmasak etnikai meghatározásokra. Ezredévek számtalan nemzedéke ugyanis állandóan változott és változtatott az életmódján, szokásain, viseletén. De a legutóbbi időkig nem változtatott gondolkodásmódján és szellemiségén. Valamint nem változott a nemzedékek genetikai felépítése és származástudata sem.”   A szkíta kultúra meghatározó jegyei   Életünk során játékaink, tárgyaink, öltözködésünk változik, de személyiségünk, érzésvilágunk – jó esetben – lényegében változatlan marad. Ami az egyén esetében a személyiség, érzésvilág, az a nép esetében a lelki-szellemi kultúra, a világhoz kapcsolódás alapvető viszonya. Ezért a Bakay-listából a meghatározók elsősorban az állatábrázoló művészet, a szarvaskultusz, a Napistenhit, és a szertartások edényei: a csészék, tükrök, ivókürtök, üstök. Herodotosztól tudjuk, és Grandpierre K. Endre „Aranykincsek hulltak a Hargitára” c. alapvető munkájából még világosabb, hogy a szkíta eredetmondában az aranycsésze az egek ajándéka, tehát gyakori előfordulásában eredetmondánk nyilvánul meg, és így alapvető kultúrjegynek tekinthető. Az „Aranykincsek hulltak a Hargitára” c. könyvből az is kitűnik, hogy a magyar Csodaszarvas-monda több tízezer évre nyúlik vissza, és a magyarság rendkívüli ragaszkodását fejezi ki őshazája, a Kárpát-medence iránt. Tegyük most fel a kérdést: mi a magyarság alapvető viszonya a világhoz? A válasz: természet-szeretet, Természet-tisztelet, Nap-tisztelet, Boldogasszony-kultusz, Csodaszarvas-kultusz. A magyarság alapvető világérzékelésében a világot mágikus erők, pontosabban kozmikus életerő járja át, és ettől a Világegyetem egyetlen élő szervezetet alkot, aki megszemélyesíthető növényi alakban Világfával, Életfával, a Tudás Fájával, állati alakban Csodaszarvassal, emberi alakban Boldogasszonnyal. Ehhez az ősi mágikus-kozmikus, életszerető világképhez ragaszkodás adja a magyarság lényegét. A magyar világképtől magyarok igazán a magyarok! Ha életünk teljességét, önazonosságunkat vissza akarjuk szerezni, akkor a magyar világképet kell feltárnunk, és életünk irányításában érvényre juttatnunk.   A tűz, a láng a megszólalásig életszerű, szinte maga a megtestesült, színtiszta élet. Az életközpontú világképben a lélek gyakran tűz képében jelenik meg, különösen, ha tűz-lényegű lelkiségről van szó, ha tüzes, égre szárnyaló lelkiséget jelképez. A földi tűz az égi tűz földi mása, a Nap földi társa. Ahogy a földi tűz életszerű, elevenszerűsége azt jelzi, hogy a Nap is él. A csillagok fénye távoli tüzeket jelez. A csillagos ég látványa egy végtelen, tűzközpontokból tündöklő világról ad hírt. Ha a mágikus-kozmikus életerő adja a magyarság kultúrájának lényegét, akkor ismertetőjegyei a tűzkultusz, élet-tisztelet, Nap-tisztelet, az Élő Világegyetem tisztelete, ápolása. A Nap-szentélyek tehát a mágikus kultúra szerves, lényeges elemei.   A szkíta süveg   Érdemes megemlíteni, hogy a szkíta-magyarság jellegzetes viselete a pontszerű hegyben végződő fejviselet. Nem tudni, mikor alakult ki ez a jellegzetes fejviselet, de az ábrázolásokból úgy tűnik, hogy lángot képvisel az ívelt, összefutó csúcsban végződő, ég felé csúcsosodó sapka. Ha így van, akkor nem egyszerű szeszélyről, divatdiktálta hóbortról van szó, mint manapság, hanem egy, a magyarság alapkultúrájához tartozó képzet kifejezéséről: a láng-lelkűségről, a fejben lakozó láng-erő, az ész, a lélektűz kinyilvánításáról. A láng jellegzetes alakja ugyanis szintén összefutó ívekben kicsúcsosodó alakzat. Értelmezésem tárgyi bizonyítéka, hogy a csúcsos fejviselet az i.e. 5. évezredben már létezett a Kárpát-medencében, hiszen a Vinca-Tordos kultúrából fennmaradt egy ilyen fejviseletű kőszobor (1. ábra). Itt jegyzem meg, hogy nyilvánvaló anakronizmus egy kultúrát a mai politikai-hatalmi helységnevekkel illetni. Sokkal helyénvalóbb lenne az ismert legrégibb helységnévvel, illetve földrajzi nevekkel és nem mai politikai államalakulatok nevével illetni egy-egy kultúra névadó helységeit; még akkor is, ha így a legtöbb kárpát-medencei (és szkítiai) kultúrát magyar helységnevekkel kellene jelölni. A tudományosság megköveteli, hogy túllépjünk a hamis aktualizáláson, a nyilvánvaló anakronizmusokon, és „samanizmus” elnevezés helyett a magyarság ősvallására az akkori időkben világszerte egyetemesen használt „mágikus rendszer” elnevezést alkalmazzuk. Nyilvánvaló, hogy évszázadokkal-évezredekkel ezelőtt az ógörögök, egyiptomiak, sumérok nem a 18. században született műszót, a „samanizmus” kifejezést alkalmazták, hanem mágikus rendszerről, mágikus vallásról beszéltek. A csúcsos föveg eszerint több mint hétezer éves múltra tekinthet vissza! És a lánglelkű magyarság kultúrájának megnyilvánulása! Csúcsos föveget találtak az észak-kínai Tárim-medence i.e. 2.-1. évezredéből származó világhírű múmia-síros temetőjében, europid embertani jegyekkel bíró férfin. Az időszámításunk előtti évszázadokból származó szkíta aranykincsen jól láthatók a jellegzetes szkíta csúcsos fejfedők (2. ábra). Jellegzetes szkíta csúcsos föveget viseltek a méd mágusok éppúgy, mint a szkíták, a magyar lovasok (lásd az aquileai dóm falát díszítő magyar lovasábrázolást, Győrffy-Villám András: A magyar lovas katona. Lovas Nemzet, Helikon Kiadó, 2004, 25; 3. ábra), és a magyar betlehemesek, egészen a legutóbbi időkig.   Kőkörök és állatábrázolás kapcsolata   Amennyiben tehát a kőkörök Nap-szentélyek, annyiban a magyar kultúrkörből származnak, és a magyarság alapvető életélménye, a lélek és az élet tisztelete, a lélek, az élet mágikus erejének élménye nyilvánul meg benne. Ez az értelmezés nem feltétlenül kizárólagos. Ha ugyanis más név alatt ismert népek hasonló köralakú Nap-szentélyeket építettek, akkor fennáll az a lehetőség is, hogy a magyarság ősnépének egy másik elágazásáról van szó, amely őrzi az emberiség ősi hagyományát, a Napkultuszt. Így például Göbekli Tepe, a Délkelet-Anatóliában i.e. 9000 körül (!) épült kőkorszaki település (http://en.wikipedia.org/wiki/Göbekli_Tepe). Házakból és templomokból áll, amelyek köralakúak. Domborműveik oroszlánokat, rókákat, vaddisznókat, szürke gémeket, kacsákat, skorpiókat, hangyákat és kígyókat ábrázolnak. Így két legfőbb jellegzetességük, a köralakú templom, és az állatábrázolásos művészet, megegyezik a szkíta kultúrkör legfontosabb jellemzőivel. Mindezt alátámasztja az i.e. 7. évezredből származó, Catal Hüyük-ben, szintén Anatóliában talált lelet-együttes. Művészetük szarvas-vadászatot és leopárd-táncot ábrázol. A leopárd Nimród leopárd-kacagányával kapcsolatban is feltűnik. A Catal Hüyük-i istennő kezeit oroszlánokon (vagy leopárdokon) nyugtatja, azokból merít erőt. Uralkodói trónusokon évezredeken át megőrződik ez a motívum, egészen a máig; például a Lánchíd hídfőin is oroszlánok tartják a hídfőket. A kőkor Tisza- és Körös-kultúráinak textiljein és fazekain a Catal Hüyük-i motívumokkal szinte azonos motívumok találhatók (Sandars: Prehistoric Art in Europe, 264).   Skara Brae: magas szintű papi kaszt telephelye   Haladjunk tovább, és próbáljuk felderíteni, mit tudunk a korai kőkörök építőiről! Euan MacKie „The Megalith Builders” c. könyvében i.e. 5000-ig tudott visszatekinteni. Észrevette, hogy egy észak-skóciai kistelepülés, Skara Brae fontos következtetésekre ad alkalmat. Skara Brae mindössze 9 kő-kunyhóból áll. Az egyik kő-kunyhó konyhaként szolgált, és a konyhai maradványok (kagylók, hamu, csontok, szarvak, elszenesült fa) 4-6 méter magas halmot alkotnak. A kunyhók nem voltak kicsik: a legnagyobb több mint 6*6 méter alapterületű, és több mint 3 méter magas. Mindegyik kőkunyhóban kőkandalló adta a meleget. Egyetlen egy volt, amelyben nem volt ágy és öltöző; a jelek szerint ez a 8-as számú kunyhó volt a konyha. Jellegzetes geometriai mintázatú edényeket találtak Skara Brae-ben éppúgy, mint a megalitépítők kultikus központjában Durrington Walls-ban, Írországban, Dél-Angliában. Rádiókarbon vizsgálatok időbeli kapcsolatot is kimutattak e központok között, és így Skara Brae egy összetett kultúr-hálózat fontos láncszemeként fokozott jelentőségre tett szert.   Az utóbbi évtizedekben egyre több bizonyíték látott napvilágot, jelezve, hogy a kőkörök építői kifinomult, magas szintű tudományos és mérnöki ismeretekkel rendelkeztek – írja MacKie részletes dokumentált könyvében. Ehhez pedig egy csillagászat terén magasan képzett társadalmi osztályra volt szükség. Mivel pedig a korabeli társadalom szintén alapos bizonyítékok sora által igazoltan viszonylag egyszerű, alig képzett volt, felmerül a kérdés, honnan származnak a magasan képzett csillagász-építőmesterek az i.e. 3. évezredben. Bármilyen megalapozott is ez a feltevés, mégis olyan merész, hogy komolyan vételéhez meg kell találni azokat a központokat, ahol ezek a kimagasló szakemberek éltek, és régészeti, tárgyi bizonyítékokkal kell kimutatni és igazolni, hogy környezetükhöz képest kimagasló életszínvonalon éltek.   Először is tény, hogy a Skara Brae-ban talált edények mintázata egyrészt elüt a helyiektől, másrészt hasonló a távoli Ibériai félszigeten talált edényekéhez. Továbbá különös kő-szerszámok egész sora – egy díszített három-csúcsos tárgy, kőszekercék, gomba-alakú szerszám és karcolt kőgolyók – a környéken sehol sem található, de a korabeli „Portugáliá”-ban ugyanilyeneket találtak. Világossá vált Skara Brae távoli kapcsolatrendszere, és ez kulcsot adhat a rejtély megfejtéséhez. Skara Brae lakóinak életszínvonalát jelzi, hogy az egész korabeli világban a minószi Kréta kivételével nem volt még olyan hely rajtuk kívül, ahol csatornázott illemhely állt volna a lakók rendelkezésére. A szobák kényelmesek, magasak, tágasak, jól tervezettek, még mai mértékkel is. Skare Brae lerakódott rétegeiben a birka és marhacsontok meghökkentően gyakoriak. Ráadásul koponyák egyáltalán nem fordulnak elő. Ez pedig arra utal, hogy úgy hozták ide nekik a húsokat, nem helyben vágták le az állatokat. Összehasonlításképpen, a környék lakosságának tápláléka sokkal kevesebb birkát és sokkal több disznót fogyasztott. Mindez azt jelzi, hogy Skara Brae lakossága nem környékbeli volt, hanem egy olyan kiugróan művelt csoport, amelyet a környék lakossága válogatott élelmiszerekkel tartott el. Hasonlóan, Dun Mor Vaul település átlagos tápláléka felerészben háziállatból, felerészben vadhúsból állt. A bennszülött piktek őrtornyának kamrájának lakója azonban túlnyomórészt birkahúst, kisrészben marhahúst fogyasztott; ami éles különbséget jelent közvetlen környezetét és az országot akkoriban általában jellemző táplálkozási szokáshoz képest. Minden jel arra utal, hogy Skara Brae lakói nem földművelők voltak, hanem különleges feladatokat ellátó szakemberek. Kerámiáik lapos talpúak, sík fedelű asztalokra valók voltak; azaz fejlett színtű bútoraik lehettek.   A környékbeli kőkörök szoros rokonságot mutatnak a máltai, ibériai, bretagne-i, ír, brit és skandináviai kő-építményekkel és más közösségi temetkezési létesítményekkel. C. D. Darlington kimutatta, hogy a „t” betűt nem „th”-nak (ahogy angolszász területen általános), hanem ma is „t”-nek kiejtő (a magyar fonetika szerinti kiejtés!) népcsoportok az Atlanti óceán európai partján két kis csoportban találhatók: a mai Portugália és dél-nyugat Írország területén; és ezek a népcsoportok talán a megalitok építőinek maradványai.    Mágus csillagász-papok   Mindezek alapján ésszerűnek látszik feltételezni, írja MacKie, hogy létezett egy vagy több papi uralkodó csoport, amely közösen temetkezett, amely már a kőkorban is létezett, magas szintű geometriai és csillagászati ismeretekkel bírt, jártasságot szerzett földmérésben, és egy új vallást honosított meg, amely templom-csillagvártákat épített álló kőoszlopokkal. Ez a csillagászati, kozmosz-irányultságú, Nap-központú vallás egzakt csillagászati tudást hordozott. E magas tudású papok fejlett hajózási tudománnyal is bírtak. Időszámításunk előtt az 5.-4. évezredben vitorláshajók kő-modelljeit találták meg Eridu-ban, Mezopotámiában.  Magas hajóorral és tattal bíró hajók ábrázolások maradtak fenn a következő időszakból Mezopotámiában és a Szaharában.   Mindezekhez itt most csak annyit teszünk hozzá, hogy a Napvallás Mezopotámiában az i.e. 4.-5. évezredben a mágusok nevéhez fűződött. A mágusok a szkíta-magyarok tudós papjai voltak. Nyomós régészeti, tudományos és technikai érvek mutatják tehát, hogy a mágusok korukban az átlagos életszínvonalnál és tudásszintnél sokkal fejlettebb tudás birtokosai voltak, és ennek birtokában Nyugat-Indiától Írországig egységes hálózatot hoztak létre, amely jószerivel az egész akkori emberiséghez eljuttatta a mágusok tudását. A mágusok évezredeken át hivatásuknak érezték, hogy magasabb tudásukat átadják az egész emberiségnek. Ennek minden bizonnyal az egész emberiség közös ősmúltja iránti elkötelezettségük lehetett a fő oka, és az emberiség sorsa és magasabb tudásszint felé haladásának biztosítása. A mágusok az emberiség rendeletetésének betöltésén munkálkodtak évezredeken át, roppant távolságokat áthidalva, és szüntelenül a tudás átadásán dolgozva. Valószínűleg köztudomású volt a mágusok közvetlen kapcsolata az emberiség gazdag és magas tudásszintű ősmúltjával. Ez lehetett a magyarázata annak a különös ténynek is, hogy világszerte készségesen fogadták az odavetődő mágusokat, és örömmel biztosították számukra életvitelük és életmódjuk feltételeit, beleértve a rendkívül munkaigényes óriás kőkörök építését is.  A mágusok akárhová mentek, mindenhová visszatértek, hiszen az ős-emberiség egyenes ágú leszármazottaiként őshazájuk az egész földkerekség volt, és ennek ismerete még földkerekség-szerte mélyen gyökerezett az újkeletű lakosság körében is.   (folyt. köv.)   megjelent: KAPU, 2004. 11-12, 79-81.   Grandpierre K. Endre-Grandpierre Attila:   Attila és a hunok - kordokumentumok és  legújabb tudományos eredmények tükrében. 9. rész.   3.5. (folyt.) A szkíta-hun-párthus-magyar mágusok tudománya: a mágikus rendszer fennmaradt nyomai   Kis-Ázsiában, „hullámverés, kikötő nélküli part előtt fekszik Arados városa” – írja Strabón (kb. i.sz. 7 körül fejezte be művét;  1977, 779). Azaz a föníciai város nem-görög neve minden bizonnyal: Arad. A várost, mint mondják, sidoni menekültek alapították (ezek szerint nyilván több, mint kétezer évvel ezelőtt – GA). „A sidóniakat sokféle és szép művészet mestereiként tisztelik” – folytatja Strabón (u.ott, 782). „Ha hihetünk Poseidóniosnak, az atomok tana is egy sidónitól, a trójai háború előtt élő Mokhustól származik.” Tekintettel arra, hogy a trójai háború i.e. 1250 körül zajlott le, a szidóni, azaz az aradiakkal rokon Mokhus-nak több mint 3200 évvel ezelőtt, i.e. 1250 előtt már ismernie kellett az atomok tanát. Ami azért meglepetés, mert mostanáig egyetemes közhiedelem, hogy az atomok tanát a görög Demokritosz vagy Leukipposz találta fel. Ők azonban több mint 800 évvel Mokhus után éltek. Ralph Cudworth (1678/1964) hatalmas művében kimutatja, hogy Demokritosz valójában csak a minőségek és érzések nélküli atomelméletet találta fel, azt vallva, hogy ezek az érzéketlen atomok a világ kizárólagos alkotóelemei, hogy minden érzékelés egyfajta tapintást, testiséget jelent. Ez a mechanikus atomi felfogás. Strabón mellett Empiricus is egy ősi hagyományra vezeti vissza az atomelméletet, Mokhusra. Cudworth szerint „egyáltalán nem valószínűtlen, hogy ez a Mokhus nevű föníciai filozófus megegyezik azzal a Jamblichus által említett Mokhus nevű fiziológussal (élettan-tudós, ma úgy mondanánk: biológus), akinek követői, papjai és prófétái közé a Sidónban született és ott többször megforduló Pitagorász áttért. És ez egy fontos közlés lehet, mert akkor ők lehettek azok, akik Pitagorászt beavatták abba az atomi fiziológiába (élettanba), amelyet az állítás szerint a föníciai Mokhus talált fel”. „Mokhus neve nyilvánvalóan föníciai név” – írja Cudworth, bár mi hozzátehetjük, hogy magyar is lehet (Mókus). „Meglehetősen valószínű, hogy Pitagorásznak nem volt ismeretlen az atomi élettan. Először is azért, mert Demokritosz is pitagoreánus volt. Laertius feljegyezte róla, hogy a pitagoreanusok nagy versenytársa volt, és úgy tűnik, hogy egész filozófiáját tőlük vette át. Egyes megnyilvánulásai valóban világos kapcsolatban állnak a pitagorászi tanokkal, mivelhogy Demokritosz nemcsak azt tartotta, hogy az atomok körpályára kényszerítettek, de Leukipposszal egybehangzóan azt is állította, hogy a Föld is körpályára kényszerül a Nap körül, s eközben saját tengelye körül is forog. Arisztotelész ugyanezt pitagorászi nézetként fejezte ki. Ecphantus, a híres pitagoreánus azt állította, hogy Pitagorász monádjai testi atomok. Arisztotelész a pitagoreánusokról azt írja, hogy ők a monádoknak kiterjedést tulajdonítanak, és ettől kezdve ő úgy tekinti, hogy a monádok és az atomok egy és ugyanaz. Demokritosz és Leukipposz az egész Univerzumot érzéketlen atomokból származtatták, amiben semmi sem létezik a testi létezőkön kívül. Ez a nézet az első ateista atomizmus, ami előtt egy ateizmus nélküli atomi élettan már régóta ismert volt. A föníciai atomi élettanban (a mágikus rendszerben) az atomok tana csak egy része volt a filozófiai rendszernek, amely csakis a világ testi létezőinek magyarázatában játszott szerepet. Emellett azonban ismertek voltak egyéb létezők, amelyek nem puszta tömeg és gépiesség, hanem az élet és az öntevékenység, azaz, anyagtalan és testetlen szubsztanciák voltak, melynek csúcsán található az istenség. Így tehát két atomelmélet létezik: az egyik ateista, a másik vallásos. Az első és ősibb atomelmélet testetlen lényegek létéről is tudott. Az ateista atomelmélet kirekesztett minden nem testi létezőt a világból, így az életet és az öntevékenységet is.” Ebben az összefüggésben érdekes lehet az Élő Világegyetem könyve (GA, 2002), amely az atom-elmélet eredményeit, nevezetesen a fizika alapelvét az elméleti biológia és tudatelmélet alapelveivel egészíti ki, és a Világegyetemet nemcsak a fizika, hanem a biológia és a pszichológia első elvével is áthatottnak bizonyítja. Az Oxford English Dictionary (1989, IX: 185) a “Magian” címszó alatt a következőket írja: “1875 LIGHTFOOT Comm. Coloss. 151 Akkor volt ez…amikor a mágikus rendszer meggyökerezett Kis-Ázsiában; 1877 Outlines Hist. Relig. 165 A mágusok pre-szemita és pre-árja papi törzs voltak Nyugat-Ázsiában”. A mágusokról pedig (1989, IX:202-203): “c1400 Three Kings Cologne 49 Szent Ausztin azt mondta, hogy a mágus szó káldeai nyelven annyi, mint ha azt mondanánk, filozófus; 1555 WATREMAN Fardle Facions II. vii K iv b (Perzsiában) a mágusok (azaz a természet titkaiban járatos emberek)”. 1614-ben SYLVESTER Bethulias Rescue v. 301 megemlíti, hogy a párthusoknak is voltak mágusaik (u. ott). A “pogány” magyarokhoz látogató bizánci és nyugati misszionáriusok a magyar vallás papjait “mágusok” néven említették (Dömötör, 1993, 530). “Először Perzsiában keletkezett a magikai mesterség, ahová ugyanis az óriás Nemrot a nyelvek kavarodása után elment volt.” (Isidorus Hispalensis, De Asia XIV. 3). “Nimród kezdé a tűzimádást s ezzel megalapítá a mágusok legelső államvallását Törökországban” (Josephus Antig., I. 4). “Nebrod, az etiopiai Kúsnak fia, ki Babylont fölépítette és vadász mestersége, meg magia tudománya segítségével első volt, aki uralkodott a Persák felett.” (szír hagyomány, idézi Némethi Kálmán, 1925, 24). “Plato a legromlatlanabb istentiszteletnek állítja a magismust” (Némethi, 1925, 4; Ammianus Marcellinus, i.u. ~39?/1916, 370). “Mondják, ha ugyan ezt el lehet hinni, hogy az égből hullott tüzet is soha ki nem alvó tűzmedenczékben őrzik (a mágusok)…meg van nekik engedve, hogy saját törvényeik alatt éljenek” (Ammianus Marcellinus, i.u. ~39?/1916, 370). “Az antik világ egyetlen papsága sem volt híresebb a mágusoknál” (Gnoli, 1993, 80). “A mágusok részrehajlás és előítéletek nélkül dolgoznak…A legősibb tanító nemzetség, törzs, kétségbevonhatatlanul” (Stanley, 1731, 250). Babilon mágus papjait “káldeus” néven ismeri a történelem (Gnoli, 1993, 80). A mágusok voltak jónéhány nagy görög gondolkodó tanítómesterei, mint például Püthagorász, Démokritosz, Platón, és “ők adták át a Nap-kultuszt Indiának” (Humbach, 1978, Gnoli, 1993, 80). “A mágusok a Napkultusz papi kasztja” (Redards, 1965, 1809). “A káldeus orákulumok bizonyára nemcsak a tűz és a Nap tiszteletének előírásait tartalmazták” (Dodds, 1951, 285). A fenti adatok, összefüggések és érvek alapján arra következtethetünk, hogy Kis-Ázsia, nevezetesen Fönícia, a szemita és az indo-európai népek előtti őslakosság a méd-szkíta ősmagyarság a tudományos világszemlélet egészét tekintve a mai egyoldalú materialistánál fejlettebb, lényegesen helytállóbb világlátással bírt (ez a mágikus rendszer), és ezt meg is őrizte a Trójai háború időszakáig, sőt, valószínűleg a párthus kor végéig (i.u. 250 körül). Nemcsak az anyag őselvét ismerte, amit a modern kor fizikája is felhasznál, anélkül, hogy világszemléleti jelentőségét felismerné, hanem emellett az élet és a tudat alapelvéről is tudott. Az őselvek pedig a legelmélyültebb tudományos fogalomnak tekinthetők. A tudomány alapja ugyanis a megismerés és az előrelátás igénye. Az előrelátáshoz összefüggésekre van szükség, amelyek összekötik az ismertet azzal az ismeretlennel, amit előre szeretnénk látni. Ezért a tárgyi adatokon túl a tudomány lényege az összefüggések feltárását jelenti. A tudományos megismerés első lépése a mély szintű, előrejelzésre alkalmas összefüggések, a törvények feltárása. Az összefüggések sok (akár megszámlálhatatlanul sok) jelenséget fognak egybe. Léteznek olyan összefüggések is, amelyek állandóak, ma ugyanazok, mint tegnap és holnap. Ezek segítségével láthatunk a jövőbe. Ezeket az összefüggéseket ismeri a tudomány a “törvény” néven. Egy-egy ilyen törvényből végtelen sok jelenség következik, ezért ezek a törvények hallatlanul fontosak, mintegy végtelen sok jelenség van beléjük csomagolva. Most következik az elmélyült tudományos gondolkodás második lépése, amit a szkíta-hun-magyar tudományos gondolkodás megtett, és aminek megtételére a nyugati tudomány két és félezer éve képtelennek bizonyult. Ha a törvények végtelen sok jelenséget foglalnak magukba, és végtelen sok törvény van a világban, vajon nincsenek-e olyan, mélyebb szintű törvények, amelyek magukba foglalják a végtelen számú törvényt? Erre az elmélyült, tudományos kérdésre a Természet válasza: de vannak! A legmélyebb szintű törvények az őselvek, az első vagy végső elvek, a tudomány első elvei, amelyek az összes fizikai, biológiai és tudati törvényt magukba foglalják. A fizika végső törvénye a legkisebb hatás elve. Ebből az elvből matematikailag le lehet vezetni az összes megmaradási tételt, az összes mozgásegyenletet, az egész fizikát. Hasonlóan, a biológiának is van ugyanilyen végső törvénye, az élet elve, a Bauer-elv. Az első elveket pedig már a káldeusok is ismerték. A magyar nyelv magában hordozza ezeket az első elveket. Első, elv, eleve, élő – azonos tőből fakadóan a legmélyebb logika ölt testet a magyar nyelv szóképzésében, hangalakjában és jelentésében. Ez pedig azt jelenti, hogy a világ lényege tudományosan megismerhető, és hogy minél mélyebbre hatol a megismerő, a Természettel együttgondolkodó, együttérző megismerés, annál rohamosabban terjed ki az értelem hatóköre. Valóban páratlan, meghaladhatatlan tudományos felismerés ez, amely elér a világ lényegéig, feltárja és láttatja ezt a lényeget, mégpedig olyan módon, amely filozófiai jelentősége mellett tudományosan a gyakorlati életben is használható, ha matematikai alakba öntik. A fizika első elvét Maupertuis, Euler, Hamilton, a biológia első elvét, az életelvet Bauer Ervin (1935/1967, ld. GA, 2002, 132) öntötte matematikai alakba, és ezekből a fizika, illetve a biológia összes törvénye, mozgásegyenlete egyértelműen leszármaztatható.    3.6. A hunok gazdasági élete.   A hunok rendkívüli időtartamú létük alatt gazdasági-technikai értelemben is a világ legfejlettebb népei közé tartoztak. Minden bizonnyal ők találták fel az első nyelvet, a magyart, illetve a magyar nyelv elődjét éppen úgy, mint a tüzet (lásd Herodor, i.e. 515), eleinte még jószerivel ők alkották az emberiséget. Ők találták fel az írást, több mint 30 ezer éve (lásd Varga, 2001). Az őskőkor és az újkőkor egyik legfontosabb alapanyaga az obszidián, melynek eddig feltárt lelőhelyei Tarcal, Tokaj környéke és a Hont megyei Csitán község határa. Igen jelentős a sümegi tűzkőbánya feltárása is. A feltárások bizonyítják, hogy ezeken a helyeken „kőipartelepek” voltak, ami a kő tömeges felhasználását bizonyítja. Ez a tény már önmagában is nagy tömegű lakosságot tételez fel (Vértes, 1965). Az ókor híres útjai közül Fényes Elek (1851) szerint az obszidián út, és a sóút is a Kárpát-medencéből indult el, sőt az egyik európai borostyánút, valamint a kagylóút és a selyemút is ide vezetett vagy itt ment keresztül. Az utak összefutása pedig éppen a tömegek által sűrűn látogatott, vagy lakott területet jelenti” (Bárczy, 1999, 11). Tény, hogy különlegesen igényesen kialakított „hun bronz üstök és fogantyúik…tipikus Belső-Ázsiai fémművészet termékeinek ábrázolásaira bukkantak Kína Ordos nevű körzetétől Kelet-Európáig. Ezek az üstök már újkőkori sziklafestményeken is feltűnnek” (Sinor, 1993, 7).  Ami pedig azt jelenti, hogy már i.e. 5 000-ben készítettek hun üstöket, vagyis már léteznie kellett hunoknak is, mégpedig rendkívüli fejlettségű gazdasági és művészeti élettel. Gyulafehérvár közelében, Kisompolyban (Ampoitában) 1999-ben a gyulafehérvári Nemzeti Múzeum munkatársai páratlan régészeti leletre bukkantak. Az angliai Stonehenge-hez hasonló, hatalmas faragatlan kőoszlopokból álló építményt fedeztek fel, amely nyilvánvalóan Nap-szentélyként szolgált a kora bronzkori napkultusz idején. A Salisbury közelében fekvő Stonehenge szinte a kisompolyi szentély mása: a kizárólag fehér színű kőoszlopokat (menhireket) körben állították fel egy dombocskán. Ilyen méretű kőjel a szárazföld belsejében eddig nem volt ismeretes. A szent körön belül óriási mennyiségű szénre bukkantak. Horea Ciugudean professzor, a gyulafehérvári Nemzeti Múzeum igazgatója szerint a kisompolyi szentély majdnem egy évezreddel korábban keletkezett, mint a Stonehenge-i, tehát i.e. 3000 körül (Magyar Nemzet, 1999 aug. 23) – és ez ismét csak a kárpát-medencei, minden bizonnyal hun-szkíta-magyar kultúra rendkívüli fejlettségét tanúsítja. A hurri népnek, amely ragozó nyelvet beszélt és Napisten-hitű volt (az i.e. 14. században élt Ethnaton fáraó őseinek fele hurri származású), nevéhez fűződik „a ló, mint a közlekedés és a harcászat előmozdítója, a lovak által húzott harckocsi, a lóháton folytatott hadviselés, a nagyerejű réteges íjak feltalálása, a vágtató lóról hátrafelé nyilazás” – írja Kádár (2000, 82). Strabón idézi Ephoruszt, aki az i.e. 6. században a szkítákról írta, hogy „a fújtató, a kétágú horgony és a fazekaskorong feltalálója a közülük való Anakaroi volt”. Hésziodosz (i.e. 7. szd.) szerint szkíta találta fel az ércz keverését (Alexandriai Kelemen, I. 75, 132, ld. Télfy János, 125). Aiszkhülösz (i.e. 525-456) azt állítja, hogy „az acél szkíta jövevény az ő világukban”. De nemcsak az, mondja Higinusz (i.e. 31-i.u. 14), mert az ezüst felfedezője is szkíta volt (idézi Sebestyén, 2000, 251). De így van-e ez valóban? Úgy tűnt, az elmúlt ezer évek, különösen az utóbbi évszázadok porhintése mindezen írásos nyomok ellenére lehetetlenné tette az igazság kiderítését. Azonban a természettudományok haladása váratlan fordulatot tett szükségessé, és egész hamisított világtörténelem-képünk alapvető megváltoztatására kényszerít bennünket. 1978-ban egy hatalmas, alapvető munka jelent meg John Dayton, a londoni Institute of Archeology  munkatársa tollából (Dayton, 1978). Az ősi üvegöntés technológiájának vizsgálatából induló kutatómunka hamarosan kiterjedt az üvegöntésben színezésre, a kiöntött üvegek alakjának módosítására használt fémekre, ezek lelőhelyeire, ahonnan már nem volt messze a lelőhelyeket a felhasználási helyekkel összekötő kereskedelmi utak feltárása sem. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a technikai és földrajzi tények éles ellentmondásban állnak egyes régészeti elméletekkel, amelyeket kritikátlanul és vakon fogadtak el évszázadokon át. A kemény földrajzi tények révén fény derült arra is, hogy nem tartható fenn a civilizáció és a technológia Termékeny Félhold-beli eredetének általánosan elfogadott feltevése sem. A szén 14-es izotópja segítségével történő kormeghatározási módszerrel Dayton (1978, 9) arra az érdekes eredményre bukkant, hogy a fémmegmunkálás, a kohászat korábban fejlődött ki azokban a körzetekben, ahol a megfelelő fémek valóban előfordulnak. A fémmegmunkálási technológia ismételten Közép-Európából indult ki, és innen terjedt át Itáliába, a Németalföldre és az ír szigetre. Vegyük a legfontosabb fémeket, ásványokat. Az arany leggazdagabb lelőhelye Erdély, aztán Núbia, az Urál, és Hamadán. Az ezüsté Erdély, Csehország, Norvégia. Réz – Kárpát-medence, Balkán, Cornwall, Ergani Maden. Ón ezüsttel együtt csak Csehországban fordul elő, és Úr városában éppen ilyet találtak. Kobalt – Kárpát-medence. Arany-ezüst ötvözet – Erdély, Balkán. Bizmut – Csehország. Antimon – Kárpát-medence, Törökország, Perzsia. Arzén – Csehország, Kaukázus. Króm – Görögország, Törökország. Mangán – Milos, Ciprus. Vanádium – Ciprus. Ametiszt – Kárpátok. Jáspis – Kárpátok. A vas, a cink, a nikkel eléggé általános előfordulású. Dayton vizsgálatainak eredménye, hogy nem a Közel-Keletről indult a fémipar, hanem fordítva, a Kárpát-medencéből ered, vagy még Csehországból vagy Cornwall-ból, és innen szóródott szét a Közel-Keletre. A hazai kutatások megerősítik, hogy az ókori kohászat és a fémfeldolgozás Európában a Kárpát-medencében alakult ki. Ezt a feltevést támasztják alá az újabban feltárt ásatási leletanyagok. Innen, a Kárpát-medencéből terjedhettek el a kohászat és a fémfeldolgozás termékei folyami utak révén keletre és nyugatra, valamint a Földközi-tengeren uralkodó széljárások felhasználásával tengeri úton tovább, kelet felé és délre. A Kárpát-medence a legrégibb érclelőhelyek és fémkohászati telephelyek vidéke. Miske Kálmán szombathelyi régész a századforduló táján közvetlenül a mai osztrák-magyar határon fekvő Velemszentvidéken végzett szakmai körökben nagy feltűnést keltő kutatásainak eredményeit szerencsére német szakfolyóiratokban is közzétette (Miske, 1904, 1929). Bebizonyította, hogy a Közép- és Nyugat-Európában igen kiterjedt területen előkerült, a külföldi múzeumokban gyűjtött öntvények túlnyomó része Magyarországról, Velemszentvidékről származik. A bizonyításra az adott módot, hogy egyedül Velemszentvidéken alakult ki a szokásos ón-réz ötvözettel készülő bronztárgyak helyett antimon-ón ötvözetből antimonbronz-gyártás. A Kárpát-medence nyugati részén a rohonci hegység rézben gazdag, és a közelben fekvő Szalónak olyan gazdag antimonban, hogy ma is üzemel az antimonbányászat. További bronzkohászati telepeket tártak fel Lengyelben (Tolna megye), Bodrogkeresztúron, Tiszapolgáron, Nagybánya környékén, Bleiberg-ben (Ausztria déli részén), a cseh-német Érchegységben és a Harzban. Ezek alapján nemcsak Dayton, hanem Philips (1980) is arra a következtetésre jutott, hogy a bronzkori kohászat bölcsőjét nem a Közel-Keleten, hanem a Kárpát-medencében kell keresni (3. ábra). A tudományos világ lépésről lépésre tisztázza, hogy a fémekről elnevezett világkorszakok egyre bizonyosabban a Kárpát-medencéből indultak el. Az első ismert ércfeltárások jó része itt történt, majd később a csatlakozó Cseh medencében és a mai Ausztria déli részén – ismerteti tanulmányában Bárczy (1999). „N. Würm bizonyította (1961), hogy a Kárpát-medencében a gabonafélék kinemesítése az őscirokból i.e. 6-5000 években már befejeződött. Állítását igazolják a gabonatermesztéshez szükséges szerszámokat előállító kőipartelepek feltárása és kormeghatározása. Valószínű, hogy a kerék felhasználásával készült kocsi is a Kárpát-medencéből származik. A szekérmodellek Kárpát-medencebeli lelőhelyei Budakalász, Szamosújvár, Novaj, Gyulavarsánd, Herpály. Megjelenési idejük i.e. 2000-1600 között.” (Bárczy, 1999). (Vagyis a hurri harckocsik előtt – GA). „A legősibb Kőrös-kultúra, majd a Vincsa-kultúra és még délebbre a karanovoi kultúra ember-milliókat képvisel. Ez a sorrend egyúttal a kezdeti kultúrák terjedésének irányát is mutatja. Az európai népek tanítómesterei a Kárpát-medencei műveltségek voltak.” (Bárczy, 1999). megjelent: KAPU, 2005.02, 50-53. Grandpierre K. Endre-Grandpierre Attila:   Attila és a hunok - kordokumentumok és  legújabb tudományos eredmények tükrében. 10. rész. 3.7. A hun-magyar folytonosságról.   Először is a két népnév viszonyát kell tisztáznunk. Melyik volt előbb? Milyen időbeli, okságbeli, történelmi és tartalmi viszony áll fenn a két népnév között? Kiindulásul választhatjuk nemrég felszínre bukkant őskrónikánkat, az „Üngürüsz történetét” (1978, 5), csonkított kiadásban a Tarih-i Üngürüszt (1982, 38). Ebben a két név viszonyáról ez áll: „A krónikás szavai azt bizonyítják, hogy Üngürüsz népe Hunor nemzetségéből származott. Mivel Hunor neve később Hüngürüszre változott és Nemród halála után Hunor egész népével (Szkítiába – GA) költözött…Midőn Nemród meghalt, Adzsem (Perzsia) trónjára egy másik padisah (király-GA) került. Azt a vidéket pedig (melynek Hunor volt a fejedelme), Dzsiddija (Szkítia-GA) tartománynak nevezik…” Úgy tűnik előbb volt a Hunor név, az ősatya neve, de ahogy az ősatya utódai nemzetté sokasodtak, időközben az ősatya neve Hüngürüszre – figyelem! Hüngürüszre, és nem Üngürüszre – vagyis ha a törökös írásmódot leszámítjuk, Hungárusra és nem Ungárusra! – változott. A kérdés csak az: hogyan és miért lett a Hunor névből hungár népnév? Hogyan, mi módon, miért változott át a szentként tisztelt ősatya neve? A szent, szentsége folytán szent és sérthetetlen – vagyis maga a szentség az örökké épen, eredeti formájában fennmaradást kellett volna jelentse. Hogyan lehet az, hogy éppen a hunoknál, akiknél az ősök tisztelete a legszorosabban összeforrott a szentséggel, az Istennel, saját népnevüket (hun) mégis megváltoztatták? Igaz, e változás nem számolta föl az eredeti nevet. Megmaradt a Hunor névből a „Hun”, csak éppen kiegészült, mégpedig egy „Gár” taggal. Világos, mint a Nap, hogy ennek a „Gár” szónak jelentése ugyanolyan szent és isteni kell legyen, mint Hunor neve a hunok  számára, ha egyszer bekerült a szent „Hun” név mellé. De vajon létezhet-e bármi is, aminek szentsége, isteni mivolta felérhet a szentként, a legfőbb szentségként tisztelt ősatya szentségével?   Vegyünk figyelembe még egy körülményt. Hunor népe Szkítiába költözött, és ott a nép nevéről nem esik szó, ami annyit jelent, hogy a nép neve maradhatott a hun név. Hol és mikor változott át a hun népnév hungár-rá? Az Üngürüsz történetéből erre, ha közvetve is, választ kapunk. Az üngürüsz-hungárus nép a Kárpát-medencei nép. Az a nép, amely az őshazában lakik. Abban az őshazában, amelyre a Csodaszarvas-monda irányul, az a monda, amelyben isteni erők késztetik a Kárpát-medencei hun-magyar népeket, hogy költözzenek vissza a Kárpát-medencébe, és állítsák vissza a hun-magyar nép rendjét. Így észrevétlenül rábukkanunk arra az isteni tényezőre, amit kerestünk. Az isteni erők ugyanis egyértelmű és szoros kapcsolatban állnak a Kárpát-medencével. A Kárpát-medencére irányulnak, az a vonzásközpontjuk, amely tízezer éveken át tartó népvisszavándorlások isteni életközpontja. A „Gár” szó jelentésének, isteni jelentés-töltésének, szent értelmének tehát a Kárpát-medencével kell kapcsolatban állnia. De segít-e nekünk ez az újabb előrelépés? Ha minden felbukkant tényezőt fontolóra veszünk, észre kell vegyük, hogy a megoldás ott fekszik immár elérhető közelben előttünk. Keressük a „Gár” szó szent jelentésű összefüggését, és találtuk a Kárpát-medencét. Lehet, hogy e kettő között áll fenn a szent kapcsolat? Lehet, hogy a „Gár” és a Kárpát-medence egy és ugyanazon szent összefüggés hordozói? Lehet, ha megvizsgáljuk a Kárpát-medencét, és a Kárpát-medence nyelvi alakját. A Kárpát-medence rendkívüli, kör-alakú képződmény. A világon nincs párja. Az ősműveltség középpontja, ércekben, gabonában szokatlanul, rendkívülien gazdag. Erre utal Pannónia neve is, ami – a Pannónia nevet adók nyelvén, latinul – „kenyerest” jelent (Tarih-i Üngürüsz, 1982, 98). Rendkívüli természeti kincs, a Föld legrendkívülibb kincse egy nép otthona számára. Mi más fejezné ki az e tények iránti megbecsülést jobban, mint a felismerés, hogy a Kárpát-medencét isteni erők alakították ki és tüntették ki rendkívüli gazdagsággal, kultúra-alkotó természeti kincsekkel, állam-alkotó egységre kialakított köralakú védőgyűrűvel? A Kárpátok köralakú hegyláncai természetes egységet teremtettek lakói számára, és így az itt lakók egységessé, néppé szerveződését hihetetlen mértékben megkönnyítették. A Kárpátok hegy-körének adományai jószerivel felbecsülhetetlenek. És itt a kör-alak képe is kiugrik. Az itt lakó népnek az együttélés évszázadai, évezredei alatt fel kellett ismernie, hogy köralakú természeti védőbástya veszi körül, s amikor erre ráébredt, ebben az isteni akaratot érzékelte. Nem tudjuk, mikor kapta a Kárpátok a nevét, de a magyar néptől kellett kapnia, mert szótövében a Kör neve rejlik, a körgyűrű alakú hegységet írja le a név. A kör pedig minden lehető mértani idom között a legtökéletesebbként, a legszentebbként volt ősidőkben számon tartva. A Napot tisztelő hunoknál különösen erős lehetett a kör tisztelete, hiszen a Nap maga is kör-alakú az égen. Így a kör-alakú védő-hegység egyben a Napisten megtestesítője is lehetett a hunok számára. És ehhez még adjuk hozzá, hogy a hunok, a szkíta-magyar ősnépek azok, akik az égből kapják a királyságot a szkíta eredetmonda szerint (GKE, 1990), és a királyság szent jelképe a korona, a kör-anya jelképes alakja, az égből alászállva. A korona és a királyság (két „kör” szótövű szó!) feltalálói tehát csakis napistenhitű népek, a hun-magyar nép lehetett. És valóban, bár sok nép vette át a korona viselésének szokását, mind a mai napig egyedül a magyar népnek van Szent-Korona tana, amely egyben az államalkotó égi erőnek is hordozója. Ha így volt, akkor a Kárpátok neve valóban rendkívüli szentséget hordozhatott. És ha rendkívüli szentséget hordozott, aminek vállalását tudatosítani akarta ez a nép minden egyes tagja önazonossága szintjéig, akkor tényleg indokolt lehetett a nép szent ősatyjának neve mellé tenni a vállalt sorsot, a vállalt hivatást kifejező „kör”, „kir”, „kár”, „gár” szót! A hungár nép tehát a Kárpátok névadója (ami önmagában igazolja őslakosi mivoltát!), és egyben királyi nép. Valóban, ezt igazolja, hogy a hun-magyar népcsalád az egyetlen a világon, amelynek „királyi” melléknevű népe lenne! Világszerte feljegyezték a királyi szkíták tetteit, kimagasló kincsei ők a történelemnek. Valaha a királyi szkíták, a székelyek népe az egész Kárpát-medencét lakták, tehát a történelem igazolja logikai-nyelvi levezetésünket. A „hungár” népnév általunk adott megfejtése: hun-kár, kárpát-medencei hun, de egyben királyi hun, koronás hun.   Érvelésünket, a hungár népnév megfejtését alátámasztja, hogy „a „Hunkár” szó emberemlékezet óta török-perzsa nyelveken használatos. A konstantinápolyi császári udvarban Hunkár a címe és méltóságbeli rangja az Ozmán uralkodónak. A Dictionaire turc-arab-persen szótárban (Zenker, Johnson, Barbier de Meynard) a hunkár jelentése: király, szuverén méltóság. Togrul bég a Hunnok királyi törzséből eredett. E hagyomány említi; máig él a török szultán Hungár nevében. A Hunkár szó „király, török uralkodó” jelentéssel bír. Török köznépnél Hunkarem megszólításkor Uram, turkomanoknál “Majarem” annyi mint “Uram”, minek megfelelően Bölcs Leo bizánci császár „elevtherosz” jelzővel illette Árpád népét, akárcsak Herodot a királyi Scythákat.” (Némethi, 1925, 20).   Hungár népnevünkben a Kárpát-medencei őshaza melletti szent elkötelezettségünk fejeződik ki. Itt, ebben az őshazában nyugszanak őseink. Őseink, elődeink szent emléke és hazánk, őshazánk szentsége összetartoznak, mert mi itt a Kárpát-medencében őshonosak vagyunk. Szent hivatásunk, népnevünkbe foglalt kötelezettségünk, hogy ez a szent őshazát megvédjük, hozzá ragaszkodjunk, szent hagyományainkat ápoljuk, őseink történelmét, és újabb történelmünket megismerjük és sorsunkat őseink akaratával egyező irányba fordítsuk.     megjelent: KAPU 2005.06-07, 109-110.   Grandpierre Attila:   Kőkörök és szkíták   2005 márciusában jelent meg a KAPU-ban a „A kőkörök eredete és az emberiség eltemetett őskori civilizációja”, eddig 3 részes sorozatom első része. Ebben megírtam, hogy létezett Eurázsiában az i.e. 5000-től kb. időszámításunk kezdetéig egy magaskultúra, amelyik óriás kőköröket, olykor fából vagy földből épült csillagászati obszervatóriumokat épített Európa atlanti partvidékétől Kínáig és Indiáig. A hivatalos régészet mindmáig képtelen volt annak megállapítására, hogy kik építhették ezeket a Stonehenge-re emlékeztető ősi obszervatóriumokat. Gyanakodtak a kelta papokra, a druidákra, de pl. Stonehenge 2000 évvel előzi meg a kelták feltűnését. Sorozatomban rámutattam, hogy ez a tudatlanság viszonylag újkeletű, és a felvilágosodás utáni történelem-hamisítási hullám óta tart Európa-szerte. Amikor a jezsuiták kőköröket találtak a Kárpát-medencétől Kínáig ívelő területen, a kőköröket a szkíta örökség bizonyítékának tekintették. India északi részén, Radzsisztánban is nyilvánvalónak tartják: a kőkörök mindenhol a szkíta uralom tanúbizonyságai. Az abakáni (minuszinszki medence, Közép-Ázsia) kő-obszervatóriumról ma is egyértelmű, hogy a szkíták építették, i.e. 250 körül.   Újkeletű a divat, hogy a szkítákat igyekeznek indoeurópainak feltüntetni. Ez azonban éles ellentétben áll azzal a köztudott ténnyel, hogy a ma Európában élő népek közül egyedül a magyarok ősei a szkíták a 18. századig született magyar, német stb. krónikák, történelmi művek egybehangzó tanúsága szerint. Éles ellentétben áll azzal a ténnyel is, hogy a szkíták lovas népek, és az európai történelemtudomány évszázadok óta azon mesterkedik, hogy a lovasnépeket megbélyegző „nomád” és „barbár” címkével lássa el, csakis azért, hogy önmagát, mint nem lovas, hanem letelepedett népet, a szkíták műveltsége fölé tolhassa. Időközben azonban a régészet felnőtt tudománnyá érett, és a tények tükrében ma már tagadhatatlan, hogy a szkíta kultúra fejlettsége messze felette állt nemcsak a germán és indiai, hanem az ókori görögökénél is. Hogyan lehetnének a lovasnép szkíták a germánok, ókori görögök elődei, ha a görögök számára a lovas képtelen lénynek, kentaurnak látszott?   A kőkori-rézkori-vaskori csillagászati obszervatóriumok fejlett csillagászattal bíró nép alkotásai kellett legyenek. Fejlett matematikával, csillagászattal a 18. századig köztudott módon a mágusok rendelkeztek. A mágusok az „indogermán” népek számára érthetetlenül magas tudománnyal bírtak, s ezért az utóbbi kétezer évben az emberiség ősi tanítómestereiről igyekeztek minden fennmaradt könyvet eltüntetni, és emléküket is kiirtani, meghamisítani, a mágusokat szemfényvesztőnek, boszorkánynak kikiáltani. Fehér Mátyás Jenő „A középkori magyar inkvizíció” c. könyvének előszavában megírja, hogy a magyar ősvallás tudósait az inkvizíciós jegyzőkönyvek „mágus”, „mágus főpap” (pontifex magorum)  néven ismerték. Vagyis a mágusok – krónikáinkkal, hagyományainkkal egyezésben – a magyar őskultúra tudósai voltak. Mágusokat, „magos papokat” találunk  Egyiptom szellemi központjaiban éppúgy, mint Mezopotámia megalapítói között (ld. McKie idézett könyvét), az ókori görögség tanítómesterei között, akik történetesen éppen a Kárpát-medencéből érkeztek (ld. Dodds idézett könyvét) a görögség tanítására. Mágusok építették 7000 évvel ezelőtt a közép-ázsiai Folyamközben (Mezopotámiában) az első városok előtt 1 500 évvel az első templomokat; ugyanakkor, amikor a Kárpát-medencében és környékén Nap-templomok százai épültek.   A KAPU-ban megjelent cikksorozatomban tehát az újkeletű, általános vélekedéstől eltérően arra az eredményre jutottam, hogy a kőköröket a szkíta-magyar kultúrkör népe(i), a mágusok építetté(k). A Polgár-Csőszhalomnál talált, Stonehenge kőköreinek mintázatát megelőlegező koncentrikus körárok-rendszer az i.e. 4800-4600 közti időszakból származik, bejáratai a fő égtájakra mutatnak, vagyis csillagászati tájolásúak, és mellette parányi agyagtárgyak, napkorongok kerültek elő (forrás: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője, Kr. e. 400 000-Kr. u. 804, Magyar Nemzeti Múzeum, 2002, 42).   A kőkörök templomok voltak, egyszersmind obszervatóriumok; és ez ugyanaz a kettősség, ami a mágusok papi és tudósi mivoltában jelentkezik. Templomokat, amik egyszersmind obszervatóriumok is, nem építhettek mások, mint papok, akik egyszersmind tudósok is! Kőköreik, fából és földből épült obszervatóriumaik Kelet-Németországtól a Kárpát-medencéig, és tovább, Etelközig kiterjedtek, ahol a 7000 éves Aratta-kultúrához tartoznak. Figyelemre méltó, hogy az Aratta –kultúra díszítményei (2. ábra) milyen nagy mértékben hasonlók a magyar népművészet közismert motívumaihoz. A központban álló Életfát két oldalról koronás madarak (!) veszik körül, fölöttük hármasságot alkotó égitestek, Napok.   Éppen ezért nem mindennapi egybeesést jelentett, amikor 2005 júniusában bejárta a világsajtót a hír, hogy 7000 éves civilizáció nyomait találták meg, egy templomépítő népét, akik óriás, 150 méter átmérőjű, köralakú cölöpökkel csillagászati megfigyelésekre is alkalmas, a kőkörökre emlékeztető templomokat épített a mai Ausztria, Szlovákia, Csehország, és Kelet-Németország területén. Ez a templomépítő nép már 300 embernek óriás, Stonehenge-hez hasonló építményeket emelt! Cikksorozatomban kimutattam, hogy a kőköröket Angliától a Kárpát-medencéig, és tovább, az egész ókori Szkítia területén, az Eurázsiai síkságon, és tovább, Kínában és Indiában – a szkíták-hunok-magyarok építették. A „The Independent” két cikkében azt is megírta, hogy ez a nép Észak-Szerbiából és a mai Magyarország területéről indult ki i.e. 4800 körül. A „The Independent” 2005 június 11.-ei cikkei elérhetők a világhálón: http://news.independent.co.uk/europe/story.jsp?story=645976 http://news.independent.co.uk/europe/story.jsp?story=645972

2006.02.16. 22:45

A magyar szellem kutatóműhelye G. Németh Éva - G. Kirkovits István Tizenötödik születésnapját ünnepelte a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyeteme. Az acélvárosban működik a magyarságközpontú felsőoktatás legkiválóbb műhelye, ahol a hallgatók neves professzorok, tanárok segítségével igazodhatnak el többek között a magyar őstörténetben, a népzene rejtelmeiben, a föld méhe titkos tárgyi emlékeinek feltérképezésében. Globalista világunkban, amikor minden az egyetemes külhoni kultúra felé fordul, igazi szigetként funkcionál a miskolci intézmény, hiszen alternatívát nyújt az idegen kulturális szellemi áramlatoknak. Gyárfás Ágnes, az intézmény vezetője, mondhatni lelke nap mint nap megvívja kisebb és nagyobb harcait, hogy méltó körülményeket biztosíthasson az iskola diákjainak, az egyetem kihelyezett tagozatain tanulóknak egyaránt. A Nagy Lajos Király Magánegyetem ad otthont a Szkíta Világszövetségnek, ahol Tibold Makk László vezetésével konkrét, földrajzilag is nyomon követhető ismeretanyaggal lesznek gazdagabbak azok, akik hisznek a szkíta-hun-magyar rokonságban. Örvendetes tendencia ez, mert a mesterségesen ránk tukmált, a magyarság számára némileg lealacsonyító finnugor származási elmélettel szemben bizonyítható, hogy legrégibb népei vagyunk a Kárpát-medencének, sőt kis túlzással a világnak. Gyárfás Ágnessel beszélgettünk egy csendes délutánon. - Rohanó világunkban észre sem vesszük az idő-tér kapcsolatát és egymásra utaltságát, nem foglalkozunk a nappal, a holddal, a csillagok állásával, pedig a teremtés kezdete óta meghatározó jelentéstartalommal bírnak, és utat mutatnak a mindenség burkában élő emberiségnek. Fontos-e nekünk, hogy elmélyedjünk mindezekben? - A magyarok szinte a XX. század közepéig lélekben eggyé forrva éltek a természettel, a világmindenséggel. Művészetükben elbeszélték ezt az egységet. A szuszékok vonalas-körzős mintái a világ teremtéséről beszéltek, ahol a világ-virág vezeti a főszólamot, a zöld ág a magosság, a magasság, a mag, a magyal, a magyar fogalom szimbóluma, már az ősi mezopotámiai képjelek értékrendje szerint is. Azért fontos mindezt újra felidéznünk és megismernünk, mert őseink nemcsak a természettel és a világmindenséggel, hanem ősükkel, istenükkel is azonosultak, és vallották, hogy Isten az ásványokban él, a növényben nő, az állatban lép és az emberben gondolkodik. - A rejtélyes, titokzatos égitestek után szűkítsük a kört Földünkre, a sebzett bolygóra. Nem is annyira kialakulásának története az érdekes, hanem az emberé, köztük őseinké, akik az idő kezdetekor megjelentek. Az ön elmélete szerint kiktől eredeztethetjük a magyarokat? - Amint említettem, a magyarok Isten fiai, gyermekei. Azért élt a régiségben Eurázsia-szerte a Turáni nép fogalma, mert azok az emberek, akik egy ősnyelvet beszéltek AN /van/ Isten TUR-jai vagyis fiai voltak. A tur szavunk a régiségben fiút jelentett. Ez a gyök él a kis Túr-ban, amely sietett a Tiszába, anyja kebelébe, Petőfi versében, ez él a Tura helynevünkben, ez él a TURUL madarunk első gyökében, amely így kimondva fiú fény vagy fény-fia jelentést hordoz. - Keveset tudunk a szkítákról, noha egyre többen vallják a velük kapcsolatos folytonosságot, és új dimenziókba helyezik a magyarság történetét. Nemzeti érzelmű és megfelelő ismeretanyaggal rendelkező kutatók vallják, hogy több ezer éves nép a miénk. Ön is ezen a platformon áll. - A szkíta szó a szittya jelző görögös átirata, amely elterjedt Európában. Szerintem, azokról szól a szittya jelző, akik szítták a lótejet, vagyis a fehér ló fiairól. Népünk ősmúltja a meséinkben van beágyazva. Fehérlófia, a túlvilágot járt mesehős szülőanyja egy fehér ló volt, ezzel érzékeltették a mesében a hős szoros lelki kapcsolatát a repülő lovakkal, a gyógyító füvekkel és élete értelmét és célját kifejező "változó" világgal, a kék tó közepén épült kristálypalotában élő Tündérszép Ilonával. Ezért a magyarság története nem oldható meg pusztán történeti kori kutatásokkal, mert az sokkal régibb, s a régiségben a legjobb útmutató a magyar mese és mondavilág, továbbá a magyar nyelv, amelyből történeti események is kiolvashatók. Ilyen ősi ismereteket őrző szavunk például a Hunor és Magor vagy Magyar szavunk. - A kételkedők, a globalizmus hívei, a nemzetek összemosását akarók mindig a tárgyi emlékekkel hozakodnak elő. Az úgynevezett tatárlaki korong is cáfolata lehet az össze-vissza elméleteknek, s úgy tudom, ön is kidolgozott egy lehetőséget a korong írásjeleinek megfejtésére. Egyáltalán hány évesnek tartja ezt a leletet, illetve ön szerint mit olvashat ki belőle még a mai kor embere is? - A tárgyi emlékek sokatmondóak, és bizonyító értékük van. A Pest megyei Kökénydombi Vénusz a kőkorból származik, 5-7 ezer évvel Krisztus születése előtti kultúra ősanya iránti tiszteletét fejezi ki az alhasán elhelyezett sugárzó háromszög. Ez a tisztelet hagyományozódott az utókorban, s a Borsod megyei alacskai templom királynőkazettájának sugárzó háromszöge ugyanarról a hitvilágról beszél, ugyanazon képjelekkel kifejezést kereső népről vall. Konkrétabban elmondva: az alacskai asztalosfestő 1791-ben egyazon hitet vallotta a világszülő ősanyáról, mint a Kökénydombi Vénusz agyagtestét formázó mester Krisztus előtt a 7. évezredben. Ugyanebből a korból származik a tatárlaki korong, melyet eredetiben, a Kolozsvári Múzeumban láthatunk. A tatárlaki korong négy mezőre osztott lukkal ellátott amulett. A korongon a lukat a hőtágulás miatt formázhatták ki a fazekasok, amely a nyakban viselésre is alkalmassá tette. A képjelek a legrégibb mezopotámiai korongok írásával azonosak és valamennyi megtalálható René Labat /1948/ Manuel d'Épigraphie Akkadienne /Paris/ című képjel szótárában. Mi a Magyarságkutató Közösségünk tagjaival foglalkoztunk a korong olvasatával. Nagyné Fülöp Krisztina fejtette meg a LUGAL /nagy ember, vagy nagy úr/ szót, Záhonyi András pedig a bal alsó negyed PABILSÁG = Orion csillagkép fogalmat, ami nem más, mint a mi ősatyánk, Nimród, Ménrót, Ningirszu, Nungál, Nunartu égi megfelelője /Labat 449 és 295/. Mindnyájan tudtuk, hogy a korong a magyarok égi őséről szól, hiszen erre már Badiny Jós Ferenc professzorunk olvasata is utalt, de igazolni csak a Labat szótár segítségével lehetett. Midőn Záhonyi András ezt meglátta, és napfényre hozta, mindnyájunknak úgy tűnt, hogy az olvasat nagyon egyszerű, a vak is láthatja, hogy a "hunság karácsony királyáról, Pabilság Orionról, a Szabir atyáról" szól. Mindezt és sok pecséthenger és tábla olvasatát bemutatom a Tur-án népékek nyelvén /Miskolc, MBE 2004./ című könyvemben, a másodéves magyarságkutató szakos hallgatók mezopotámiai tankönyvében, amelyből a képjelírást tanulják. Ők tudják, hogy a magyarságnak két nyilas csillagképe van. Egyik az állatöv kilencedik csillagképe, a Szaggitáriusz, az öreg király, aki a táridőt adja fiai életéhez. Aki pont karácsonykor adja át a teret és időt a bak csillagképnek, amelyben Jézus Urunk született. Ez a nyilas ősünk, ha feljebb emelné a nyilát, pontosan betalálna a Tejút kellős közepébe, de nem teszi. Ő kényelmesen szolgáltatja a magyarság számára a lét elemi feltételét és a célzás dicsőségét átengedi fiának, az ugyancsak nyilat vagy kaszát tartó Orionnak, aki pontosan december 21-én kúszik fel az égbolt kellős közepébe, s így mindnyájunk szeme láttára veszi át az uralmat édesatyjától. Ő úgy tartja a nyilát, hogy azzal pontosan a Tejút közepét veszi célba, és oda is talál. A mi égi ősünk az Orion  Nimrud a legkisebb fiú sikerorientált voltát hagyományozta a turáni népre. A mezopotámiai mitogéma szerint ugyanis Nimrud, a legkisebb királyfi tudta csak legyőzni a gonosz ZU madarat, a nyugati szelek urát. Nimrud legyőzte és a ZU által elrabolt égi és földi Sorstáblákat visszaadta Enlil istennek, s így állt helyre a rend a földön és égen. Ha átnézzük Benedek Elek meséit, könnyen megtaláljuk az Égitestek elrablása című székely-magyar népmesét, ami ugyanerről szól, de csodálatosan gazdag meseszövéssel illesztették össze a tartalmát. Itt látom a különbséget a nyugati és a magyar múltat őrző elbeszélések sajátosságai között. A nyugati mitológia, élén a görög és a római történetekkel, tömör, rövidre fogott apró történetek tárháza, amelyek háttere azonban bonyolult, kideríthetetlen ősködbe vész. A magyar regevilág a mesék, balladák, mondák világa ékes, szép világfa, amely hősöknek ad otthont, amely a hősök próbatételének helye, ahol a hős megtalálja szíve szép szerelmét. A magyar ősmúltat őrző emlékanyag maga a szépség birodalma is egyben, melynek nyelvi, tartalmi és érzelmi elemek munkálják ki sajátos karakterét. Azt mondhatnám, hogy földi ember számára megfoghatatlan ez a szépség, szinte nem is érti már más, csak az angyalokkal még beszédes viszonyban álló gyermekek. - Számos előadását hallottam, amikor nagyon érthetően és kézenfekvően magyarázta el a magyarság turáni eredetét. Az lenne a kívánatos, ha ezek a gondolatok minél több helyre eljutnának. Éppen ezért is kérem, most olvasóinkkal ossza meg a titkot. - Nos, ez a világ, melyet meséink őriznek, visszavezet a történeti korok előtti időkbe, amikor azonban már kialakultak a földrajzi helyneveink. Már 1829-ben felfedezték, hogy a világ helynevei visszavezethetők magyar gyökökre. Erről a Magyar Hírmondó c. akkori folyóiratban olvastam. Azóta sokan foglalkoztak ezzel a jelenséggel. Egyetemünkön dr. Czeglédi Katalin kandidátus, nyelvész tárja fel a helynevek magyar rendszerét tudományos dolgozataiban, tudományosan hiteles módon. Én kitartok az ázsiai Turáni Alföld elnevezés egyértelmű voltánál és természetesnek tartom azt, hogy e fennsík szerű "altáj" lakói a turániak voltak, isten gyermekei. Ez a tur (fiú) ősgyök lelhető fel Turul madarunk nevében, az Árpádházi királyok és királylányok szentségének megpecsételőjében. A TURÁNI fiak a TURUL, a fény fia által kaptak bizonyságot eredetük égi voltáról. A Turul, mint madár a magyarság eredetének kettős voltát őrzi. Mag, amely, mint szem őrzi az életet és MADA-MADÁR, amely felhők között repül, száll, leszáll az égből és fészket rak az Életfán. A Kárpát-medence olyan, mint egy fészek, s megtaláltam a Tulipán népe táblán, a Kr. e. 5-7 ezerből származó úri leleten, hogy a Kárpát-medencét jelölte meg az US vagy Ősök sora az égben a hun és a magyar nép lakóhelyéül. Említett könyvemben magát a táblát és az olvasatot is megtekintheti az érdeklődő kutató. - Nyelvünk az egyik élő bizonyítéka annak, hogy a szó pozitív értelmében mások vagyunk, mint a Lajtán túli államok lakói, de különbözünk a balkáni népektől is. Szinte kimeríthetetlen a népmese- és mondakincsünk, és önnek is kedvenc kutatási területe ez a kérdéskör. Mit adnak nekünk a népmesék, népmondák, s hogyan olvasható ki belőlük a magyar múlt? - Napjainkban több kutató foglalkozik azzal, hogy milyenek a magyarság genetikai összetevői. Én Kiszely István könyvében olvastam, hogy a DNS fordulatszámunk más lenne. Genetikus, kromoszómakutató is észrevett különbségeket a magyar és az indoeurópai faji tényezők között, génvizsgálatai során. Ezekhez én keveset értek, bár fiatal koromban Judit, a Miskolci Megyei Kórház kromoszóma-vizsgálati laborjában megmutatta nekem kis kromoszóma figurákkal a kimutatható különbségeket. Azóta is ezeket kutatja és eredményei a magyarságkutatás homlokterébe jutottak. Én népmeséink és balladáink segítségével olyan egyetemes bölcseleti gondolatvilágot szeretnék feltárni, amely a régiségben teljesen azonos volt a mai mesebeli élettel és ugyanarról a hitbéli állapotról szól, amely nem változott a történeti idők során sem. A magyarság a katolicizmus örvén is ősei istenét, az ős tent szolgálta és ősanyjául egy boldog, gyönyörű nőt, a Napba öltözött Boldogasszonyt fogadta el. Ezért lett a magyar idők mindenkori istengyermeke Turán, az isten fia, vagy Turul, a fény fia. Ezért tud népünk mindenkoron azonosulni Jézus Urunkkal, mert családjának legnemesebb sarját, a Fény fiát látja benne. Ez az istenfia, fényfiú, a megváltás nemes eszméjét már itt a földön gyakorolja önként vállalt áldozatával, barátságával, nagylelkűségével. Erről is szól az Infántis Lacika című karsai népmese, egyik kedves meseelemzésem tárgya. Nemcsak az a lényeges, tehát, hogy népünk nevében isten gyermeke, hanem az is, hogy mesehősként megihletett nemzeti karaktere nagy-nagy áldozatokra képes. Képes tenhúsával etetni griff anyót, képes társáért kőszoborrá válni, sőt meghalni is képes társáért, ha a sors úgy kívánja. Ez az önfeladó áldozatvállalás nemcsak a mesében, hanem történelmünkben is sorsot jelölő elem. Mi Európáért pusztultunk ki a tatárveszedelem során, mi a művelt nyugatért szakadtunk darabokra a török invázió alatt és Európa bűneiért feszíttettünk keresztre Trianonban. Népmeséink Nimród sikerorientált "legkisebb fiúi" esete óta őrzik az újjászületés eszméjét. A hőst apró darabokra vágják, bekötik egy kendőbe, társa a róka, vagy kígyó, vagy öregember meghinti életadó vízzel és íne! új életre kel, szebb lesz, mint régen volt. Ez a hitbéli alapja kifogyhatatlan életigenlésünknek, s ez a magyar bölcselet legfontosabb tétele. - Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy további sikereket kívánjak, és én is buzdítsam a további szívós és kitartó munkára, amelyet körülölel a hallgatók szeretete, az érdeklődők kíváncsi figyelme. Tudjuk, hogy szükség van az ilyen intézményekre, az előadásokra, múltunk történelmének újszerű megvilágítására, a Kárpát-medencei ember igazi rangjának elismertetésére. Foglalja össze, kérem, ars poeticáját ezen a területen! - Köszönöm, hogy megemlíti intézményünket, a miskolci bölcsészetet, melyet Nagy Lajos Királyról neveztünk el. A felsőoktatási intézményeknek régen megvolt a sajátos arculatuk, kutatási területük. Mi a régi magyar oktatási modellt tettük példaképünkké és kitűztünk egy területet, amelynek ápolása, művelése minden kar és szak fő törekvése. Ez a terület a magyarság maga. A magyarság múltja, értékeinek felmutatása munkánk célja és értelme. Számomra minden magyar ifjú és leány egy-egy turáni sarj, Isten gyermeke, s még akkor is az, ha nem magam szültem, mert érzem, hogy lelkemből lelkedzett. A magyarság nemzeti létében feldarabolódott, várja az élet vizét, füvét, hogy újjászülethessék. Újjászületésünk nem szétfoszló vágyálom, hanem természet ősi rendjének garanciájára épül. Világnézetünk, népi bölcseletünk, elrendeltetésünk mesékbe ágyazott bizonysága int türelemre, bizakodásra és élteti a reményt. Zrínyi Miklós óhaja az óhajom: "Csak jobbítsuk meg magunkat édes nemzetem..."

2006.02.16. 22:43

Támogassa ajánlószelvényével a nemzeti oldalt!   2006.02.15. 16:07 Legkésőbb február 10-én, pénteken minden magyar választópolgár megkapta az állandó lakcímére a kopogtatócéduláját. Kérjük, hogy töltse ki, majd juttassa el nekünk, vagy hívjon, és érte megyünk. A szükséges személyi számot megtalálja a borítékban lévő választási értesítőn, pártszövetségünk (a jelölő szervezet) neve pedig: MIÉP-Jobbik a Harmadik Út (vagy röviden: MIÉP-Jobbik). A helyi képviselőjelölt nevét nem muszáj kitöltenie, de ha érdekli, azok listája megtekinthető honlapunkon, akárcsak a kopogtatócédula-leadási helyeink szerte az országban. Az ajánlószelvényeket elküldheti postán országos központunkba, vagy házhoz hívhatja helyi képviselőjelöltünket, aktivistáinkat. Ebben kíván honlapunk segítséget nyújtani. Kattintson ide: Itt jelentkezzen! Összefogtunk Mert nélkülünk nem megy!

[Friss hozzászólások] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]