[Friss hozzászólások] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Trianoni megemlékezések
 Zebegény, Igmánd, Dég, Bp.
Zebegény
Trianoni megemlékezés 2006. június 3-án, szombaton 10:30-kor a Trianon Társaság és a Nemzeti Emlékezés Harangja Alapítvány szervezésében a Kálvária-hegyen.
Beszédet mond Rácz Sándor, az 56-os Nagy-Budapesti Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke.
Megemlékeznek: Dr. Beer Miklós rk. püspök, Csuka Tamás ref. püspök, Rázmány Csaba unitárius püspök, Smidelius Zoltán ev. püspök h., Kalota József gör.k. érseki vik., Kapás László, Forgács Alajos kanonokok.
Elõadók: Bánffy György színmûvész, Döbrentei Kornél költõ, Kiss Dénes író, OTT elnök, Ferencz Éva énekmûvész, Dr. Bõzsöny Ferenc narrátor, Dr. Semjén Zsolt országgyûlési képviselõ, Takács Bence elõadómûvész.
Igmánd
Az Igmándi Jobboldali Kör önkormányzati képviselõi szeretettel meghívják Önt és kedves családját 2006. június 4-én (Pünkösdvasárnap) 16 órára Nagyigmándra, a Magyarok Parkja átadására.
Ünnepi beszédet mond: Andrásfalvy Bertalan.
Dég
"Amirõl nem mondunk le soha, az mindig a mienk marad"
Dégen, 2006. június 4-én, a trianoni katasztrófa 86. évfordulóján megemlékezést tartunk 16.30 órai kezdettel leendõ emlékparkunk területén, melyre szeretettel hívunk és várunk minden velünk együtt emlékezni és tenni akaró magyar testvérünket.
Magyar Nemzeti Hagyományõrzõ Egyesület
Nagy Róbert elnök, szervezõ, tel.: 30-532-7488
Budapest
A magyar kálvária és Teleki Pál emlékezete címmel a Bethlen Gábor Alapítvány emlékezõ összejövetele a Magyar Kultúra Alapítvány székházában,1014 Budapest Szentháromság tér 6., Deák Ferenc terem, 2006. június 2., péntek délután 5 órakor.
Emlékezõ beszédet mond: Dr. Für Lajos történész.
(MVSz Sajtószolgálat) |
IGAZSÁGOT A SZENT KORONA ORSZÁGAINAK!
Írjunk történelmet! Menjünk Versaillesba!
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), a Kárpátia zenekar és a Rába-parti Fórum Egyesület közös szervezésében kerül sor a történelem első figyelemfelhívó demonstrációjára a Párizs melletti Versaillesban található Kis-Trianon palotánál, ahol 1920. június 4-én aláírták a gyászos békediktátumot. Az esemény 86. évfordulóján, 16 óra 32 perckor Versaillesban a Szent Korona országai egész területéről érkező prominens személyek mondanak beszédet. A rendezvény magyar, francia, német és angol nyelven is követhető lesz, Herczeg Flóra közreműködésével. Majd a Kárpátia zenekar ad egy körülbelül 40 perces szabadtéri koncertet. Versaillesba (Párizsba) a megmozdulásra a Rába-parti Fórum Egyesület is szervez buszt. Jelentkezni lehet 2006. május 15.-ig a 30/2344-825-ös számon vagy ide kattintva. Indulás Körmendről 2006. június 2.-án este 10 órakor, éjszaka a buszon. Június 3.-án szállás Párizsban. 4.-én városnézés, majd 16:32-től a hivatalos programon veszünk részt. A rendezvény után indulás haza. Érkezés 5.-én dél körül. Az utazás összes költsége 32.000 Ft, mely tartalmazza a következőket: · a buszos utazás árát · utasbiztosítást · egy éjszaka szállást reggelivel · belépőt a koncertre. A buszra felszállási lehetőség várhatóan Szombathelyen is lesz. Jelentkezni korlátozott számban, az utazás díjának befizetésével 2006. május 15.-ig lehet.A rendezvényre támogatói emléklapot lehet váltani (1300 Ft), amin megtalálható lesz egy fémpecsétbe zárt üvegkapszula, benne a 72 vármegye összegyűjtött, vérrel-verejtékkel áztatott földje. Erre az emléklapra kerül egy nyomdai felirat, igazolandóan azok számára, akik kint jártak Trianonban ("Ezen lap tulajdonosa megtette, mit megkövetelt a haza" szöveggel). Mivel a rendezvényen résztvevők Magyarországot képviselik a világ előtt, mindenkitől elvárjuk az Igaz Magyarhoz méltó viselkedést, és a rendezvény szabályainak legszigorúbb betartását. Az ügy védelmében a rendezők mindenkivel szemben eljárnak, aki a legcsekélyebb mértékben is veszélyezteti a demonstráció sikerét (ami azonnali kizárást von maga után, független attól, hogy magánúton vagy a mi szervezésünkben van jelen). További információ:  | |
|
  
Csurka István: Megmaradni 17.
Elült a kampányvihar, éjfélre már a távoli kampánycsendsértések nevetséges égzengései sem hallatszottak, s reggelre visszazökkent az élet a rendes kerékvágásba, igazi gondot már csak a megcsúszott Körös-gát okoz, s holnapra mindkét felheccelt tábor elfelejti, hogy volt egyszer egy piszkos kampány. Valljuk be, legalább mi, hogy nagy csalás volt.
Ők, a csalók természetesen már ezt is elfelejtették. Mindkét oldal csalt, manipulált, hazudott, természetesen nem egyforma mennyiségben és nem egyforma lehetőségekkel. Az MSZP-nek és az SZDSZ-nek a gyakorlata is nagyságrendekkel nagyobb mind a gumibotos, akasztásos, mind pedig a gulyáskondéros, egzisztenciális terroron alapuló társadalomszervezésben, félrevezetésben, megfélemlítésben. Élt is vele. Pénze is volt hozzá. Reggel azonban már senki nem beszél a csalásról, s ez módfelett árulkodó. Azt mondják, vagy ha nem mondják, elismerik, hogy érvényesült a népakarat, a választók döntöttek, az egyik meghajol előtte, a másik pedig bekebelezi sikerként. Az MSZP egyelőre szerény. Himnuszt énekel, és a győzelmét is csak azzal adta a világ tudtára, hogy Orbán Viktor gratulált nekik. Ha nem gratulál, talán ki sem hirdetik az eredményt? Az MSZP és a vele tartó politológus dali társulat megijedt attól, hogy a Fidesz szétesik, és Orbán eltűnik a sülylyesztőben. Mi lesz akkor? Mi lesz a rendszerrel akkor, ha nem lesz engedelmes, kézből etethető, nem radikális, hanem "nemzeti-vegyessé" liberalizált ellenzéke, és mi lesz Orbán nélkül Gyurcsánnyal. A rendszer úgy van megszerkesztve, hogy két dudás kell hozzá. Zoru és Huru, Stan és Pan, output-input. Ha az egyik kiesik, a másik hasra esik, avagy ha az egyik helyett egy határozott, netán nemzeti arcélű és kemény öklű, nem szabadkőműves, netán fegyveréhez kapó, valóban független elme jelentkezik, a másik számára nem marad tér. Élettér. Elbizonytalanodik. Nem, a másiknak vége. Ők feltételezik és támasztják egymást, akármennyit vagdalkoznak is kampányok idején. Orbán nélkül Gyurcsány félkarú óriás. Avagy béna gólem. Tény, hogy a kampány utolsó hetében Orbánt nemcsak szidták, verték, áztatták, hanem már temették is, mert ez kellett a kampányhoz, a győzelemhez. Az Amerikában élő, de itthon Gyurcsánytól 2006-ban Széchenyi-díjat faszolt Szelényi Iván, Konrád György egykori szerzőtársa temette el a Népszabadságban, megállapítva, hogy kiégett. A nagy győzelem után pedig azonnal elkezdték óvatosan, sok ellentartással feltámasztani. Már megint majdnem államférfi. Szükségük van rá. Beszéljünk először a csalásról. A csalás két tételből áll. A kisebbik tétel a kampányban és a választási eljárásban elkövetett csalások sora. A választás minden törvényét megsértik, kezdve az elkölthető pénzek mennyiségétől a választási eljárás minden paragrafusáig. Olyan nyilvánvaló csalást, mint amilyet most követtek el, hogy a második forduló ötmillió hivatalos választási értesítőjét MSZP-szórólapba csomagolták, avagy néhány helyen összeborítékolták, még soha nem követtek el. Maga ez az eset elég lett volna egy jogállamban a választás érvénytelenítésére, új választások kiírására. Az Országos Választási Bizottság azonban rövid úton napirendre tért a dolog fölött. Hétfőn reggelre az ügy Orbánék által is el lett felejtve. Mindenki illedelmes. A nagyobb hatású, a nép döntését alapvetően befolyásoló csalásokat azonban nem a választási kampány idején, hanem a választások közötti időben követik el. Elsősorban a médiumokban, másodsorban pedig a politikai háttéralkukban, a maffiatevékenységekben. Avagy hová is tűnt a nemzeti vagyon harmincöt százaléka, az ÁSZ jelentése szerint is nyomtalanul? A nép agyának tudatos megdolgozása túlnyomó részben nem jogsértés által, hanem törvénnyel fedezett jog- és érdektiprással történt és történik. Mind a privatizáció ma-gyarországi formája, mind pedig a szabad választás törvényesített, ellenőrizhetetlen joggyakorlással elkövetett jogtalanság. Azt például nem tiltja törvény, hogy az MSZP-ből már évekkel ezelőtt kiváljon egy fiatalember, Schmuck Andor, az Űrgammák című tévésorozat egyik milliomosa, és összeálljon egy milliárdossal, bizonyos Leisztinger Tamással, aki egyébként Gyurcsány Ferencet meglehetősen erőszakos, maffiás kampánnyal az MSZP miniszterelnökévé választatta, és ezen öszszeállás következtében létrejöjjön egy társaság, a "Tisztelet Társasága", s ez szerződést kössön egy magát konzervatívnak és jobboldalinak mondó pártmaradvánnyal - MDF -, s ezt a pártmaradványt a Schmuck Andor által elhagyott, de Leisztinger által igencsak támogatott MSZP ajánlószelvényeivel és elrendelt átszavazásaival bejuttassa az Országgyűlésbe. Mindez olyan jogszerű, hogy szinte gyönyörű. Piszkos munka, de csak annak a szemében, aki tud róla, és netán gondolkozik. A választó azonban semmit nem tud róla. Még ma sem. Mint ahogy Magyarországon az sem jogellenes, hogy aztán ennek az így bejuttatott pártnak az elnöknője, Dávid Ibolya, nagy mentorainak, Schmucknak, Leisztingernek és Boross Péternek, a nagy üzlet összehozójának a tanácsára azonnal Orbán távozását követelje. Mégpedig amint átlépte az öt százalékot, azonnal és visszavonhatatlanul. Közben Leisztinger hallgat. Schmuck meg talán nincs is. És a tisztes öreg, Auschwitzot megjárt bolsevikok is hallgatnak. Ők már a drótkerítések között, a barakkokban is arról álmodtak, hogy hej, de jó lesz nekik egyszer az ötszázalékos MDF-ben nemzeti konzervatív politikát csinálni. Gyurcsány is hallgat. A szavazócédulákat pedig úgyis megsemmisítik. Évek sorának háttérmunkájával most három posztkommunista, félig-meddig liberális párt van az Országgyűlésben, de ez sem csalás, ez is a magyar jogállam. Orbán vereség utáni gyógymasszázsával pedig azon dolgoznak, hogy a negyedik is teljesen liberális legyen, mert még csak részben az. S ez így nem kielégítő. Leisztingerék nem szeretik a hézagokat: az új honfoglalók számára minden egérlyukat biztosítani kell. Dávid Ibolya most a bűnbak. Vasárnap a galoppon nem volt ember, akivel szóba elegyedtem, aki ne beszélt volna árulásáról. A gyűlölethullám miatt négy kemény százalékot kapott a saját választókerületében, amelyet korábban biztosan nyert meg Fidesz-támogatással. Azt azonban, hogy mi-csoda bődületes csalás működött itt évekig a médiumokban és a közvélemény-kutatásban, az mutatja, hogy ez a kalapos hölgy évekig a népszerűségi lista tetején ült. Ezt a leégett személyt a népszerűségi lista olykor első, de a harmadiknál soha nem rosz-szabb helyén szerepeltették, és most otthon kap négy százalékot. Vajon a toplista tetején mire volt kiszemelve? Meglehet, pontosan erre. Vagy valami hasonló árulásra. Nincs itt semmi törvénytelenség, még árulásról is nehéz beszélni, hiszen a dolgok szabad akaratból történnek, testületi döntések - választmány, elnökség - fedezi őket, csak az egész mégis oly mértékben romlott, bűzhödt, mint maga a bolsevizmus, vagy a Leisztinger-féle ravaszság, amely ószövetségi gyűlöletből és kapzsiságból, valamint gátlástalanságból van összeszőve. Magyarországon ma a magyarellenesség, a népirtás van legtökéletesebben megszervezve. Avagy csak az van megszervezve. De menjünk tovább. Dávid Ibolya Schmuck-Leisztinger-Gyurcsány által gerjesztett ellenállásának hatására Orbán félreállt. Két-három napra lemondott a miniszterelnök-jelölti pozíciójáról, s aztán is csak amúgy féloldalvást lopakodott viszsza, és csak a pártelnökségbe, és csak a vezérségbe. A vezérséget már a vereség előtt átmentette a vereség utáni időkre. Talán szóltak neki? Lemondásával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a második fordulóban az első fordulós veresége még nagyobb legyen. Ez súlyos politikai hiba volt. Nem bűn, nagyobb: hiba. Mármint, ha a legsűrűbb Fidesz-érdekre tekintünk. De vajon kimondhatjuk-e, hogy Orbán csak zavarodottságában, beszorítottságában követte el ezt a súlyos hibát, és nem a másik oldal, avagy egy nagy nemzetközi akarat nyomásának, netán követelésének engedve. Leisztingerék, akik nem a Fidesz vereségére, hanem a nemzet vereségére játszottak, biztosra akartak menni. A lemondás mindenesetre lehangoló, megalázó, érthetetlen és indokolatlan volt, az egész társadalmon végigfutott a döbbenet. Annyit mindenképpen szögezzünk le, hogy Orbán hirtelen lemondása nem az előadottak miatt, nem Dávid Ibolya hajthatatlansága miatt történt, még ha ezt most majdnem mindenki elhiszi is, hanem valamilyen hatalmasabb szorítás, parancs hatására. Egyszerűen azért, mert Orbán okosabb ennél. Azért, hogy világos legyen a gondolatmenet, játsszunk el azzal a lehetőséggel, hogy fordítva történik a dolog. A Fidesz nyer, az egyesített nemzeti táboron a kétszázaléknyi MIÉP-tábort leszámítva végigfut a sikerélmény. Csak 1956-ban látott magasságba csap a nemzeti érzés. Ma-gyarok vagyunk, keresztények, vissza-szereztük a hazánkat. És hozzá itt van egy ember, aki ezt megszervezte, vezeti, akiben fel-felcsillannak radikális hajlamok, netán diktátoriak, legalábbis az ellenfél állítása szerint. Ne kerülgessük a forró kását: elviselhették, megengedhették ezt azok, akik meg akarják szerezni ezt a földet? Nem. A Kahal közbeszólt. A magyarság maradjon lehajtott fejű, így döntöttek. Gyakorlatilag nem kell misztikus dolgokat elképzelni. A Kahal, a zsidóság nemzetközi irányító testülete régen szét van szórva bankokba, politikai központokba, s eljut Leisztingerig. Brüsszel is a kezében van. Orbán időben meglátta ezt, és megpróbált hűséget fogadni, testvérpártjának fogadta a Likudot, de már hiába. Megesett már ilyen Európában. Volt egyszer itt a szomszédban egy Jörg Haider, aki hasonlóképpen lemondott, majd eltűnt. A dolog gyanús, és a nyomás és a szigorú szervezettség esete fennáll. Minden közvetett bizonyíték ezt támasztja alá. Vegyük sorra az alátámasztásokat. Ezekről előző számunkban részben már írtunk. Brüsszel fél a lengyel nemzeti-népi, keresztény fordulat megismétlődésétől. Németországban nagykoalíciót, Olaszországban baloldali kormányt erőszakolt ki. Gyurcsány Apróékkal, Leisztingerrel, Hillerrel száz százalékig megbízható, Orbán Deutsch-Fürrel, Pokornival szintén az lenne, de ott van Kövér és Áder is, és így már megbízhatatlan. Kicsit megbízhatatlan. Néha pitizik, néha nem. Pitizzen mindig. Számukra sokkal hasznosabb, ha ellenzékből kajabál. Ezzel is azt üzeni, hogy ép demokrácia van, ami nagy nyereség, mivel nincs. Nyomósabb érv, hogy meg kell gyorsítani a megszállást, a betelepedést. Ádáz tömegek várják a napsütötte földekre beköltözést, számolgatják a napokat, amíg a biztonságossá tett magyar vízpartokra érnek, elfoglalják a már felépített lakóparkokat és az ezután felépítendőket. Üzleti szükségszerűség, hogy jön a digitális televíziózás bevezetése, a bomba üzlet, amit Leisztinger nem akar megosztani senki-vel. Neki üzleti indítéka van a magyarság megtörésére, a Kahal parancsa csak a biztonságot jelenti számára. Most csak százszázalékosan megbízható kezekbe adható a magyar hatalom. Ötven évvel a forradalom után. A világhelyzet rendkívül bizonytalan. A pénzügyi összeomlás bármikor bekövetkezhet. A nagy borulás miatt a nép nyomorba dőlhet, éhséglázadás törhet ki. Akkor olyan kormány szükséges, amelynek sohasem volt kérdés a nép közé lövetni. Mindezen felül egyszerűen a rablóösztön is magyarázhatja Leisztinger sietségét. Kell. Kell a pénz, az összes. Minden további rablását az egész kormány fedezze. Szilvássy, Gyurcsány, a KISZ-kollégák. Ezek is állhatnak Orbán gyors lemondásának hátterében. Mindenesetre a Kahal döntése a legnyomatékosabb. Most a magyarság, a keresztény magyarság két-szer is vereséget szenvedett a saját hazájában. 2004. december 5-én a kettős állampolgárságról és a kórház-privatizációról döntő népszavazásban, és most, a választásokon. A Fidesz nemzeti céllá tette Gyurcsány legyőzését. Kétségtelen, jó lett volna legyőzni Gyurcsányékat. De még jobb lett volna nem engedni Gyurcsányig fejlődni, romlani a dolgokat. És főként a biztos, az előre tudott, kialkudott vereséget látva nem lett volna szabad nemzeti céllá emelni Gyurcsány legyőzését. Mert így most a nemzet vesztett, ahogy a Kahal elképzelte. A Fidesz csak cégér volt. Elhitették a társadalom majdnem felével, hogy a nemzetnek kell győznie a választásokon. Ez talán a legnagyobb bűne Orbánnak, és vele együtt az egész Fidesznek is. Orbán átvette a forrás megjelölése nélkül a MIÉP majd minden eszméjét, jelmondatát, programját, hogy hadd duzzadjon a piros-fehér-zöld vitorla, olvadjon a MIÉP-tábor, és az utolsó pillanatban letette a fegyvert. Orbánt évek óta vádolják, szidják, rágalmazzák, de most megbocsátanak neki. A nemzet lelkében még ott sajog a borzalmas seb, még fel sem fogta, mi történt vele, de már megint van vezére. A választást felemelték egy csendes, vértelen, aktivistákkal és becsöngetőkkel vívott polgárháború, avagy szabadságharc magasságába - és elvesztették. Azért, hogy soha ne lehessen igazi szabadságharc. Az új táborszervezéshez addig kell hozzálátni, amíg a vert sereg fel nem ocsúdik. Közös érdek, hogy a ma-gyarság egésze ne lássa meg becsapottságát. Ez, valljuk be nagy csibészség. Nagyobb bűn, mint a Gyurcsányé. Csakhogy természetesen e mögött is Leisztinger áll. Mert az ebből kibontakozó elkedvetlenedés, hitvesztés, reménytelenség kell leginkább a gyors, akadálytalan megszálláshoz. A betelepülők meneteit nem virágeső, ünnepi beszédek, hanem a szipogó nénikék kara fogadja és néma csend. Ezért a tudatos magyarságnak, az ép érzékű polgári köröknek, a lelkiismeretes embereknek fel kell lázadni ez ellen: nem a nemzet vesztett, hanem csak a Fidesz. Nem költözhet lelkünkbe semmi kétségbeesés, semmi lemondás és beletörődés. Most nagyon fáj, igen, nagyon fáj, de meg kell keményítenünk a szívünket. A kisbalta kora kell, hogy elkövetkezzék. A kisbaltát, miként azt az irodalom is tanúsítja, a székely ember - az autonómiáért harcoló székely férfi tűzi a nadrágszíja és a nadrágja közé, fejével felfelé, vagy lóbálja a kezében, hogy ha bolyongván a rengetegben, felfelé kapaszkodván netán medvével találkozik, hát legyen valami a keze ügyében. De jöhet más is, nemcsak medve, s akkor is jól jön a kisbalta. Tiszteletet és megálljt parancsol. A székely autonómia a székelyek által ki van mondva. A rajtuk terpeszkedő hatalom, magyarnak mondottakkal egyetemben még tagadja. De székely autonómia lesz. Mint ahogy a nap felkel és lenyugszik, olyan bizonyossággal. Mert ott van lélekben is a kezük ügyében a kisbalta. Gyurcsány győzött, Orbán talán közreműködött ebben, talán nem, de mi, hazai magyarok, még elhitetjük magunkkal, hogy megúszhatjuk kisbalta és kisbaltahasználat nélkül. De nem úszhatjuk meg harc és komoly ellenállás nélkül. Mi még, magyarok, keresztények, öregek és fiatalok be sem szereztük a saját kisbaltánkat. Pedig kapható. Lélekben ötmillió magyar kisbalta - egy tökéletes rendszerváltás, magyar Magyarország. |
Magyar Nemzet:
Öngól volt az Orbán körüli személyi kultusz
 Őszinte és mély önvizsgálatot ajánlott a Fidesznek a Magyar Nemzet publicistája a lap keddi számában megjelent teljes oldalas írásában. "A mostani, kritikus helyzetben nem siralomra van szükség, hanem egy őszinte és mély önvizsgálatra, mert ennek a további halogatása beláthatatlan következményekkel járhat" - írta Tihanyi Örs, aki már a választások első fordulója után a Fidesz várható vereségére való felkészülést javasolta olvasóinak ugyanezen lap hasábjain. A második forduló egyértelmű vereséget hozott - állapította meg a szerző, aki szerint önbecsapással érne fel, ha a Fidesz vezetői külső tényezőkre hárítanák az elszenvedett vereséget.
"A Fidesz elnökének személye körül kialakuló kultusz, a polgári körök némelyikének megnyilvánulásai, valamint néhány jobboldali politikus és közszereplő kijelentései megannyi öngólként folyamatosan növelték a kormánypártok törzsszavazóinak aktivitását" - állapította meg a publicista, aki szerint a pártelnök személyes karizmája és vezetői képességei hiába tartották negyven százalék felett a Fidesz támogatottságát, ha közben a szakadékok is tovább mélyültek a széles szövetségi rendszerré kiépülő párt körül.
Tihanyi Örs azt a reményét fogalmazta meg, hogy a mostani eredmények láttán remélhetőleg Orbán Viktor is elismeri: jobban kellett volna figyelnie "a vészmadarak" tanácsaira, és "maga mellett kevesebb olyan politikai udvaroncot kellett volna felsorakoztatnia, akik némelyike nem volt többre képes, mint hogy szakrális-misztikus jelképekbe csomagolva zengjen dicshimnuszokat a pártelnök (és semmiképpen nem "vezénylő tábornok úr") nagyságáról".
A publicista annak a véleményének adott hangot, hogy a választások előtti hónapokban már szinte csak rossz személyi döntések születtek, amelynek megkoronázása Mikola István miniszterelnök-helyettessé jelölése volt. A volt egészségügyi miniszter ideális bűnbak lehetne, de ő csak március közepén lépett színre - írta a szerző, aki arra is felhívta a figyelmet: "a polgári oldal minden szereplőjének meg kellene értenie, mi a különbség a bátor szókimondás és a felelőtlen handabandázás között".
(MTI) |
MIT ADOTT A MAGYARSÁGNAK AZ ORBÁN-KORMÁNY
A holokauszt hisztéria Magyarországra szabadításában közremûködött.
A zsidó fájdamak elõbbrevalók voltak, (és elõbbre valók ma is) mint a magyaré!
Aszisztáltak a máig tartó és egyre burjánzó zsidó nyomuláshoz.
Õk ömlenek minden csapból.
Holokauszt kontra Trianon!!!
Holokauszt Emlékhely van, Trianoni nincs!
(csupán sanyarú kis múzeum Várpalotán)
Sorstalanság kontra Trianon fílm!
Melyik mennyi állami és "egyébb"támogatást kapott?
Melyik és milyen arányban ömlött a hazai médiákból és közéletbõl?
Melyik mennyire juttott el az agyakig, az iskolákig?
Holokauszt kontra Trianon emléknap!
Melyik van és melyik nincs?
Ezekben a Fidesz mennyiben aszisztált?
MIT ADOTT A MAGYARSÁGNAK AZ ORBÁN-KORMÁNY még?
A Fidesz egyáltalán nem törekedett a Nemzeti érdekek, értékrendek végleges hatalomra segítésében.
Nyögvenyelõsen demokráciázgatott, miközben a szoclib maffiózók bekebeleztek minden fontos médiát.
Megszálltak szinte mindent, ahol kilehet mosni az agyakat.
A közélet domináns körei a kezükbe kerültek.
Orbánék meg csak totojázgattak, elnézést kértek, miközben a másik oldal gátlástalanul nyomult.
MIT ADOTT A MAGYARSÁGNAK A Fidesz még?
Adta (aszisztált) az Európai Úniót, ilyen magalázó feltételekkel.
Kettõs állampolgárság ügyében is kétkulacsoskodott.
Lepaktált egy rasszista, appartheid politikát folytató zsidó államgépezettel.
stb.......
A Fidesznek nem célja a mostani hatalom a módszerváltás során átmentett hazaárulók és cionisták végleges kitakarítása.
A Fidesz csak megélhetési ellenzék.
A Nemzeti érdekek képmutató, nyögvenyelõs képviselõje.
Ki is valójában a Fidesz elnöke :
Orbán liberáliskodik
Íme, egy elszólás:
Fidesz új erzsébetvárosi alelnöke, Garabits Károly azt nyilatkozta a HVG-nek, hogy egyetért Orbán Viktorral abban, hogy „elég ennek az országnak két nagy párt”, sőt, reméli, hogy megéli a nagykoalíciót is. Kijelentette: „Nem helyes négyévenként lecserélni egy ország vezetését. Egy idő után ennek vége kell hogy legyen, és a két nagy meg fog egyezni.”
Szavakban nemzeti, tettekben liberális!
Szavak: A Fidesz ellenzi a magyar katonák iraki szerepvállalását.
Tettek: A Fidesz megszavazta 300 magyar katona Irakba küldését.
Szavak: A Fidesz megtartaná a sorkatonaság intézményét.
Tettek: A Fidesz asszisztál a sorkatonaság eltörléséhez.
Szavak: A Fidesz ellenzi a privatizációt, élesen bírálja a kormányt.
Tettek: A Fidesz 375 milliárd Ft értékben adott el állami vagyont.
Szavak: A Fidesz feltételekhez kötné Románia EU csatlakozását.
Tettek: A Fidesz azonnal megszavazta a román EU csatlakozást.
Szavak: A Fidesz a kisemberek adóterheit csökkentené.
Tettek: A Fidesz a kisemberek adóterheit növelte.
Szavak: A Fidesz szerint az Európai Unión kívül is van élet.
Tettek: A Fidesz rossz feltételek mellett is belépést sürgetett.
Szavak: A Fidesz elhatárolódik a kommunista diktatúra embereitõl.
Tettek: A Fidesz lepaktált Csintalannal, Pozsgayval, Szûrössel.
Szavak: A Fidesz elítéli az értelmetlen háborúkat a világban.
Tettek: A Fidesz a tömeggyilkos izraeli Likud párttal szövetkezik.
A Fidesz egyéb tettei:
-Pokorni Zoltán a 2002-es elvesztett választás éjszakáján kijelentette: A választások legnagyobb eredménye, hogy a "szélsőjobb" kikerült a parlamentből, azaz nem akkora baj, hogy a Fidesz veszített, de legalább a MIÉP kikerült.
-2002-ben kb. 150.000 szavazat hiányzott a FIDESZ-nek a győzelemhez.
-2002-ben kb. 30.000 szavazat hiányzott a MIÉP-nek a bejutáshoz, és így a győzelemhez.
-Könnyebb lett volna a harminc-ezret meggyőzni, hogy szavazzon a MIÉP-re, mint a százötven-ezret meggyőzni, hogy szavazzon a FIDESZ-re.
-Orbán kijelenti: Őt nem érdekli a MIÉP, csak a MIÉP szavazói.
-A FIDESZ a hazárdjátékos, amikor a 30.000-rel szemben a 150.000-ret követeli.
-A FIDESZ most sem tárgyalt, csak zsarolgatta a kommunista-zsidó-szabadkőmüves bagázs (MSZP-SZDSZ) rémuralmától rettegő, egészséges lelkű keresztény-nemzeti érzelmű magyarokat, hogy csak a rájuk adott szavazat üdvözít, minden más az ellenséget segíti.
-A FIDESZ könyörtelen frakció fegyelmet követel, lásd Ádert a zászló nélküli szekrényes Sólyom László megválasztásakor, amit még most is győzelemnek könyvel el Orbán és a FIDESZ.
-Orbán folyamatosan elhatárolódik a nemzeti radikálisoktól, viszont örökösen elvárná, hogy a MIÉP-Jobbik segítsen a Fidesznek. S emellet Orbán, folyamatosan minden negatív eseményt a MIÉP-Jobbik a Harmadik Útra akar fogni, nem vállalva a Fidesz felelősségét.
-A Fidesz örökösen ellentmond még saját magának is, hiszen pl. Kövér László Kárpátalján a ketős állampolgárság szükségességéről beszél, addig a Délvidéken, Zentán pont az ellenkezőjét mondja. Orbán pedig mindenféle szépet ls jót ígért a székelyeknek, autonómiát Székelyföldnek, addig 2005.szeptember 26.-n úgy szavazott, mint az MSZP-SZDSZ,
-A Fidesz volt az, amely aláírta a tőke szabad kiáramlását, nem adóztata meg a multikat, elengedte a két kereskedelmi adó tartozását,A Fidesz nem tisztította meg a médiát a Bolgár György-féle klientúrától.
-A Fidesz egészségügyi programja 1998-ban több biztosítós rendszer bevezetését, és a kórházak magán kézbe adását tartalmazta! Ezt a MIÉP megakadályozta!
|
Romantikus Erőszak
2006. június 24.
Budapest, Óbuda Hajógyári-sziget,
"A Mondák Könyve" lemezbemutató koncert
! ! ! I N G Y E N E S ! ! ! |
Rege a csodaszarvasról
Arany János
REGE A CSODASZARVASRÓL
Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;
Fű kizöldül ó sirhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.
Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia.
Ötven-ötven jó leventét
Kiszemeltek, hogy követnék;
Mint valamely véres hadra,
Fegyverkeztek könnyü vadra.
Vad előttük vérbe fekszik,
Őz vagy szarvas nem menekszik;
Elejtették már a hímet —
Üldözik a szarvas-gímet.
Gím után ők egyre törnek,
Puszta martján4 sós tengernek,
Hol a farkas, hol a medve
Sohasem járt, eltévedne.
[…]
Minden este bánva bánják,
Hogy e vadat mér’ kivánják,
Mért is űzik egyre, nyomba,
Tévelyítő bús vadonba.
Mégis, mégis, ha reggel lett,
A gímszarvast űzni kellett,
Mint töviset szél játéka,
Mint madarat az árnyéka.
Száll a madár, száll az ének,
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.
Vadont s a Dont ők felverik
A Meóti kis tengerig;
Süppedékes mély tavaknak
Szigetére ők behatnak.
Ott a szarvas, mint a pára
— Köd előtte, köd utána —
Míg az ember széjjelnézne:
Szemök elöl elenyésze.
Hóha! Hóha! Hol van a vad?…
Egy kiáltja: ihon7 szalad!
Más kiáltja: itt van, itten!
A harmadik: sehol sincsen!
Minden zugot megüldöznek,
Minden bokrot átaldöfnek;
Gyík ha rezzen, fajd ha rebben:
De a gímvad nincs ezekben.
Szóla Magyar: hej! ki tudja
Merre van a hazánk útja?
Kerek az ég mindenfelé —
Anyám, anyám, meghalsz belé!
Szóla Hunor itt maradjunk!
Tanyát verjünk; itthon vagyunk:
Selyem a fű, édes a víz,
Fa-odúból csöpög a méz,
Kék folyam ad fényes halat,
Vörhenyő9 vad ízes falat,
Feszes az íj, sebes a nyíl,
Harckalandon zsákmány a díj.
Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.
Hogy elúntak otthon űlni,
Halat csalni, őzet űzni:
Új kalandra, szebb csatára
Ereszkedtek a pusztára.
Puszta földön, sík fenyéren10
Zene hallik sötét éjen,
Zene, síp, dob, mély vadonban,
Mintha égből, mint álomban.
Tündér lyányok ottan laknak,
Táncot ropnak, úgy mulatnak.
Szőve ködbül sátoruk van:
Ugy mulatnak sátorukban.
Férfi egy sincs közelébe’;
De a földi lyányok szépe
Lyányai Belárnak, Dúlnak,
Tündérséget ott tanúlnak.
Dúl királyé, legszebb, kettő;
Agg Beláré tizenkettő;
Összesen mind: száz meg kettő
A tündérré válni kezdő.
[…]
Haj vitézek! haj elébe!
Kiki egyet az ölébe!
Vigyük haza asszonyunkat:
Fújja felszél a nyomunkat.
Sarkantyúba lovat vesznek,
Kantárszárat megeresztnek;
A leányság bent, a körbe’ —
Mind a körbe’, sok az ölbe’.
Nagy sikoltás erre támad,
Futna széjjel a leányhad;
Elől tűzbe, hátul vízbe,
Mindenkép jut férfi kézbe.
[…]
Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek.
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.
Dúl leányi, a legszebbek,
Hunor, Magyar nője lettek;
S a leventék, épen százan,
Megosztoztak mind a százon.
Büszke lyányok ott idővel
Megbékéltek asszony-fővel;
Haza többé nem készültek:
Engesztelni fiat szültek.
Tó szigetje édes honná,
Sátoruk lőn szép otthonná,
Ágyok áldott nyúgalommá:
Nincs egyéb, mi őket vonná.
Fiat szűltek hősi nemre,
Szép leányt is szerelemre;
Dali törzsnek ifju ágot,
Maguk helyett szűz virágot.
[…]
Hunor ága hún fajt nemzett,
Magyaré a magyar nemzet;
Szaporaság lőn temérdek;
A szigetben nem is fértek.
Szittya földet elözönlék,
Dúl királynak dús örökjét; —
És azóta, hősök párja!17
Híretek száll szájrul szájra.
|
Wass Albert - A láthatatlan lobogó
Konok hűséggel hordozom
az úttalan bozótokon.
Seb a vállam és seb a markom,
de fogom, viszem és megtartom!
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém, Kincsem. Fegyverem.
Magasra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és őrült örömmel!
És mentem, mindenek által,
íntépő, végső akarással!
Dúlt otthonom rég összedőlt.
Kifordult alólam a föld.
Társaimat ár elsodorta.
Mögöttem ég a poklok pokla.
Előttem vad sziklák merednek.
De nekivágok a meredeknek!
Mert élek még! Ha törten is,
ha vérben is, ha görcsben is,
még ha utolsó is vagyok,
kit az özönvíz meghagyott,
de harcom végig harcolom
s a lobogót megmarkolom!
Megmarkolom és nem hagyom,
ha le is szakad a két karom,
ha két lábam térdig kopik:
de feljutok a csúcsokig!
S utolsó jussomat, a Szót,
ezt a szent, tépett lobogót
kitűzöm fent az ormokon
s a csillagoknak meglobogtatom! |
Wass Albert: Üzenet haza
Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó,
és törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést,
ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra,
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már,
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...
És üzenem a volt barátimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad...
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
Vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magas ég alatt
Mozdulnak már lassan a csillagok
s a víz szalad, a kő marad,
a kő marad...
Maradnak az igazak és a jók,
a tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már az égben fönn a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz és a kő marad,
a kő marad...!
|
Esküszünk!
Esküszünk a nemzet magyar Istenére,
Piros-fehér-zölddel írjuk fel az égre,
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta:
Ősi országunkat együtt vesszük vissza!
Büszke szemmel nézzük Nimród király fényét,
Az égen győzi le örök ellenségét.
Csodaszarvasunknak követjük futását,
Hunort s Magyart hívó égi vágtatását.
Attila kardjáról csodákat mesélünk,
Ha e kard kezünkben, senkitől se félünk!
Csaba, ifjú király, meghajlunk előtted,
Fényes csillagösvényt az égre te szőtted.
Esztergomi falra festett oroszlánok,
Mint apáink régen: törjük szét a láncot!
Figyeljük a turulmadár érkezését:
A Tudás Népének újjászületését.
Szeretett hazánkat körbeveszi Kárpát,
Ide tértek vissza Álmos s fia Árpád.
Áhítjuk óvó, szent magyar koronánkat,
Ha királyunk fején, ránk senki sem támad.
Nagy-Magyarország, te sosem maradsz árva,
Mindig szívünkben élsz szeretetbe zárva,
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta,
Ősi országunkat együtt vesszük vissza!
Esküszünk a nemzet magyar Istenére,
Piros-fehér-zölddel írjuk fel az égre,
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta:
Ősi országunkat együtt vesszük vissza!
|
SZÉKELY HIMNUSZ
Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Csaba király a csillag ösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcától zajló tengeren.
Fejünk az ár ezerszer elborítja,
Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem! |
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában" |
MIT ADOTT A MAGYARSÁGNAK AZ ORBÁN-KORMÁNY még?
A holokauszt hisztéria Magyarországra szabadításában közremûködött.
A zsidó fájdamak elõbbrevalók voltak, (és elõbbre valók ma is) mint a magyaré!
Aszisztáltak a máig tartó és egyre burjánzó zsidó nyomuláshoz.
Õk ömlenek minden csapból.
Holokauszt kontra Trianon!!!
Holokauszt Emlékhely van, Trianoni nincs!
(csupán sanyarú kis múzeumocska Várpalotán)
Sorstalanság kontra Trianon fílm!
Melyik mennyi állami és "egyébb"támogatást kapott?
Melyik és milyen arányban ömlött a hazai médiákból és közéletbõl?
Melyik mennyire juttott el az agyakig, az iskolákig?
Holokauszt kontra Trianon emléknap!
Melyik van és melyik nincs?
Ezekben a Fidesz mennyiben aszisztált?
MIT ADOTT A MAGYARSÁGNAK AZ ORBÁN-KORMÁNY még?
A Fidesz egyáltalán nem törekedett a Nemzeti érdekek, értékrendek végleges hatalomra segítésében.
Nyögvenyelõsen demokráciázgatott, miközben a szoclib maffiózók bekebeleztek minden fontos médiát.
Megszálltak szinte mindent, ahol kilehet mosni az agyakat.
A közélet domináns körei a kezükbe kerültek.
Orbánék meg csak totojázgattak, elnézést kértek, miközben a másik oldal gátlástalanul nyomult.
MIT ADOTT A MAGYARSÁGNAK A Fidesz még?
Adta (aszisztált) az Európai Úniót, ilyen magalázó feltételekkel.
Kettõs állampolgárság ügyében is kétkulacsoskodott.
Lepaktált egy rasszista, appartheid politikát folytató zsidó államgépezettel.
stb.......
A Fidesznek nem célja a mostani hatalom a módszerváltás során átmentett hazaárulók és cionisták végleges kitakarítása.
A Fidesz csak megélhetési ellenzék.
A Nemzeti érdekek képmutató, nyögvenyelõs képviselõje.
Ha hatalomra jutna most, egyik kutya, másik eb változat jönne.
|
|
Mit tett a MIÉP a parlamentben?
Mindent, amit ellenzéki szerepben, 14 fővel lehetett:
A MIÉP minden törvényjavaslatot támogatott, mely a magyar nemzet érdekeit szolgálja. A FIDESZ-t sok kérdésben kívülről támogatta. A MIÉP semmiféle tárgyalásra vagy egyeztetésre nem volt hajlandó az MSZP-vel és az SZDSZ-szel, mivel e két párt többször is kinyilvánította, hogy nem a magyar nemzet érdekeit, hanem saját klientúráját és a nemzetközi nagytőkét képviseli.
1999 tavaszán indította el Csurka István országos útjára a Bocskai István Szabadegyetemet, valamint a Bocskai Színpadot. Ezekre azért volt különösen nagy szükség, mert a MIÉP, mint jobboldali párt, tökéletesen tisztában van azzal, hogy az oktatás, a kultúra, a nevelésügy nem luxus pénzkidobás, de a legstratégiaibb fontosságú társadalmi beruházás. A tudás fegyver, a butítás a rabszolgává süllyesztés legszalonképesebb módja.
A MIÉP elnöke azt kérte az Orbán- kormánytól, hogy a kialakult európai helyzetben, amikor már egyedül csak a magyar állam határai maradtak meg a trianoni békediktátum által kiszabottnak, a győztes NATO tagjaként érjük el, hogy az ENSZ felügyelete mellett - népszavazást követően! - szigorúan békés feltételek között csatolják vissza Szerbiától Magyarországhoz a Vajdaság legészakabbi sávját, a Tisza és a Ferenc-csatorna által behatárolt, földrajzilag jelentéktelen, de történelmileg is és effektive is színmagyar területsávot, a rajta élő többszázezer magyarral. Hogy újból legyen hazájuk, jövőjük, életkedvük.
2000 őszén kezdi meg napi 24 órás, rendszeres adását a MIÉP szellemiségével rokon Pannon Rádió, az egyetlen magyar adó, amely a nemzeti radikalizmus értékei szerint értelmezi napjaink történéseit. |
|
Miért is vesztett a fidesz?! Íme:
-----------------------------------------------
Jobboldal = Fidesz?
Egy hazug képlet veszélyei
Néhány éve egyre többször hallhatunk olyan fejtegetéseket, melyek szerint a magyar politikai jobboldalon összefogásra van szükség, különben a választásokon a "megosztott" konzervatív-keresztény-nemzeti radikális tábor rendre alulmarad a posztkádári-ultraliberális érdekszövetséggel szemben. Az együttműködés egyébként nemes gondolatát főleg a számos arculatváltáson átment Fidesz karolta fel, de eltorzítva mindjárt saját monopolisztikus törekvései szolgálatába is állította. A magát a legnagyobb jobboldali pártnak tartó Szövetség a 2002-es választások óta azzal érvel, hogy négy éve azért győzhetett a baloldal, mert a jobboldalt több párt képviselte, így a voksok megoszlottak közöttük, számos szavazat "elveszett". Emiatt a Fidesz-hívők egyik legfontosabb dogmájává vált, hogy egyedül Orbán Viktor pártja van felkenve a konzervatív-nemzeti eszmék képviseletére, s csak akkor lehetséges a jobboldal győzelme, ha azt csupán egyetlen párt képviseli hazánkban. Amelyik természetesen a Fidesz. S ha egy politikai erő pedig nem hajlandó beolvadni a mindent elnyelő Szövetségbe, az természetesen a kommunisták szekértolója vagy jobb (?) esetben állami támogatásra áhítozó szerencselovagok gyülekezete.
A valóságban Magyarországon nincsenek történelmi hagyományai annak, hogy a jobboldalon egyetlen párt képviselje a választók érdekeit. Nem véletlenül alakult ki az 1920-as évektől kezdve színes pártstruktúra hazánkban: a kor nagy formátumú politikusai tisztában voltak azzal, hogy a keresztény-konzervatív meggyőződésű polgárok sokkal inkább egyéniségek, mint a szociáldemokrata pártra szavazók üres jelszavakkal könnyen befolyásolható tömegei. Éppen ezért bár az alapkérdésekben egyetértenek, az élet számos részterületén más és más álláspontot képviselnek. Egyetlen párt tehát nem képviselheti mindannyiuk érdekeit, nem fognak mindannyian ugyanarra a politikai erőre szavazni. Ezért Bethlen István miniszterelnök - saját kormánypártja révén - hiába rendelkezett többséggel a parlamentben, maga mellé engedte a szintén jobboldali, de külön utakat kereső Keresztény Gazdasági és Szociális Pártot. Többek között ez az önmérsékletről tanúskodó briliáns lépés eredményezte azt a politikai stabilitást, ami lehetővé tette hazánk talpra állását a Trianon okozta sokkból.
1920-tól kezdődően sosem fordult elő, hogy úgy nyerhetett a jobboldal, hogy csupán egy párt terpeszkedett térfelén. Ez alól az egyetlen kivétel 1945 volt, amikor is a Kisgazdapárt csak azért képviselhette egyetlenként a keresztény-nemzeti értékeket, mert a szovjetek más párt indulását nem engedélyezték.
Az 1990 utáni választások története is azt mutatja, hogy egy jobboldal párt egyedül nem tud győzni. 1990-ben az MDF-nek, 1998-ban pedig a Fidesznek is csupán szövetségesekkel sikerült kormányt alakítania. A Szövetség 2002-re megpróbálta likvidálni a többi jobboldali pártot és kisajátítani azok szavazóit. Az eredményt ismerjük: a Fidesz önzése, gyávasága és baklövései miatt egy Medgyessy Péter nevű volt ügynök alakíthatott kormányt.
A választási törvény rendelkezései is azon oldalnak kedveznek, amely hajlandó együttműködést kialakítani saját térfelén. Ezért él még mindig az SZDSZ az MSZP mellett, hiszen a töredékszavazatok elosztásánál minden olyan párt kap azokból, amely átlépi az ötszázalékos küszöböt. A baloldalon pedig tisztában vannak azzal a képlettel, ami úgy látszik, túl bonyolult a Fidesznek. Nevezetesen, hogy kettő több, mint egy.
A Szövetség igyekszik a kisgazdák csatlakozásával is megerősített Harmadik Utat öt százalék alatt tartani. Azzal riogatja a szavazókat, hogy a MIÉP-Jobbik összefogásra adott voksok "elvesznek", s megint a posztkommunista baloldal kerül kormányra. Rémhírkeltésének az a célja, hogy az elkötelezett nemzeti érzelmű szavazók elbizonytalanodjanak, s "ne kockáztassunk, nehogy a kommunisták visszajöjjenek!" felkiáltással a Fideszre szavazzanak.
Ez azonban nem fog sikerülni. Ha ugyanis ezt a réteget riogatja, akkor az nem fog cserébe rá szavazni, hiszen a Szövetség már számtalanszor bebizonyította, hogy csak szóban (vagy úgy se) áll ki a nemzeti értékek mellett, ha tettre kerül a sor, gyáván meghátrál. Ez a réteg, ha elbizonytalanítják, nem megy el szavazni. Ezzel pedig egyvalaki jár jól: a nevető baloldal, amely így már biztosnak érezheti győzelmét. Ezt egyikünk sem akarhatja.
Van azonban a 2006-os választásokon túlmutató veszélye is annak, ha a Fidesznek sikerül a jobboldalt teljesen kisajátítania.
Sokaktól hallhatjuk, hogy "nem értek egyet a Fidesszel, túl puhány és taktikázó, nem teljesen azokat az értékeket képviseli, mint amelyek nekem fontosak, de ők a kisebbik rossz, így rájuk szavazok". Nem szabad ebbe a csapdába beleesnünk: ha ugyanis "magunk fölé engedünk" egy olyan pártot, amely magát jobboldalinak mondja ugyan, de nem képviseli álláspontunkat bátran és gerincesen a nemzeti kérdésben,és amely állandóan a posztkádári szavazónak hízeleg, s mi csak arra vagyunk jó neki, hogy plakátot ragasszunk és zászlót lengessünk (na és persze négyévente szavazzunk rá), akkor magunk teremtjük meg az egypárti diktatúrát a jobboldalon.
A párt van értünk, a nemzetért, nem pedig fordítva! Ha ezt elfeledjük, és félelemből, a kisebbik rossz reményében szavazunk csak a Fideszre, akkor örökre elveszítjük a lehetőségét annak, hogy legyen egy olyan párt, amely csak a mi érdekeinket képviseli a multikkal és a rablótőkével szemben. A Fidesz ezt nem fogja megtenni, hisz ő az 1990 után kialakult igazságtalan rendszer szerves része. Nem élhetünk úgy, hogy még saját térfelünkön is állandó kompromisszumot kötünk, ez nem szolgálja sem a saját személyes érdekeinket, sem a jobboldal, sem pedig az egész nemzet javát.
Fel kell ismernünk: a Fidesz egyedül nem győzhet a választásokon, szükség van mellette egy olyan erőre is a jobboldalon, amely a keresztény-konzervatív szavazók öntudatosabb, a nemzeti kérdésben elhivatottabb részét képviseli. Ez a réteg ugyanis tekintélyes nagyságú és elkötelezett, csak az utóbbi néhány évben a Szövetség részéről megpróbálták elhitetni vele, hogy jobb, ha lenyeli véleményét, a hol liberális, hol konzervatív színekbe öltözött Fidesszel együtt, mert "nincs alternatíva".
Tisztelettel jelentjük, van alternatíva: az egyre szélesebb s valódi összefogáson alapuló Harmadik Út, amelynek Országgyűlésbe kerülésével gerinces nemzeti érdekképviseleti erő tűnne fel a parlamenti politika porondján.
Császár
"Ez csapda volt"
Bátor kiállás helyett kifogások
A címben szereplő idézetet az egyik polgári hetilap cikkéből kölcsönöztem, amelyben - ha jól emlékszem - egy székelyföldi polgármester szájából hangzott el ez a kijelentés a román uniós tagságról szóló szeptember 26-i magyar parlamenti szavazás kapcsán. A lap és az általa megszólaltatott erdélyi magyar politikus mindezzel arról próbálta az olvasókat - de az egész jobboldalt is - meggyőzni, hogy a baloldali kormány a Fideszt csapdába csalta. Olyan problémát kreált, amire nem volt jó válasz. A Szövetség azonban briliáns módon oldotta meg a gordiuszi csomót: képviselőcsoportjának fele nem voksolt, másik fele viszont megszavazta Románia uniós tagságának ratifikációját anélkül, hogy Bukarest bármilyen kötelezettséget is vállalt volna a székelyföldi autonómiával kapcsolatban. Mindez azért is számított fájdalmas - bár egyben kijózanító - pofonnak számos nemzeti érzelmű választópolgár számára, mert a párt elnöke, Orbán Viktor erdélyi látogatásai során több alkalommal is kiállt a székely autonómia mellett, és saját pártja részéről minden támogatást megígért e törekvés sikerre vitele érdekében.
Amikor viszont cselekedni kellett volna, csupán a parlamenten kívüli jobboldali erők emelték fel szavukat a ratifikáció szolgai módon való gyors megszavazása (Európában másodiknak!) ellen, a Jobbik akciójával még a Parlamenten belül is megpróbálta jobb belátásra bírni a "honatyákat" - hasztalan. Győzött a gyávaság és a pártfegyelem.
Mivel a Fidesz szeptember 26-i magatartása nem az első ilyen eset, érdemes kicsit alaposabban körüljárni a kérdést: vajon miért van az, hogy az a párt, amely magának követeli a jobboldali, nemzeti-keresztény értékek kizárólagos képviseletének jogát, amikor ezekért tenni is kell, gyáván viszahúzódik, és azonnal magyarázkodni kezd, miért is az volt a legjobb megoldás, hogy nem csinált semmit.
Talán nem járunk messze a valóságtól, ha megállapítjuk: a Fidesz retteg a konfliktusoktól. Felső-, de leginkább középvezetőinek jó része csupán saját közegében érzi biztonságban magát, így támogatóinak fűt-fát megígér, rázza az öklét "a büdös kommunisták" (ez is milyen üres, hiteltelen frázis a szájukból...) felé, amikor azonban a parlamentben vagy egy település önkormányzati ülésén szembekerül a baloldal embereivel - akik könyörtelenül képviselik saját táboruk álláspontját - rendre meghátrál előlük.
Különösen így van ez olyan ügyekben, amelyek nemzeti sorskérdéseinkkel kapcsolatosak. Gondoljunk csak a Szövetség félszívvel végigvitt kampányára a kettős állampolgárság mellett vagy a tavaly szeptemberi katasztrófára. A Fidesz e két esemény kapcsán egyébként azt is bebizonyította, hogy képtelen távlatokban gondolkodni, egyszerűen azért, mert fel sem ismeri, ha egy adott pillanat történelmi jelentőséggel bír. Pedig e két tragikus kudarc után a magyaroknak bárhol az arcukba vághatják a határon túl: mit hőzöngtök nemzetiségi jogokért meg autonómiáért, amikor még a magatokfajta sem kér belőletek. Trianoni kiszolgáltatottságunk miatt a második világháború, a német megszállás, a párizsi béke és a szovjet megszállás mind-mind olyan esemény volt nemzetünk történetében, amely nagyon nehezen lett volna kikerülhető. Most azonban elméletileg szuverén, szabad ország vagyunk, ezzel viszont az a hatalmas teher is együtt jár, hogy tetteinkért nekünk kell vállalni a felelősséget, nem mutogathatunk másokra. Így ha szabad akaratunkból, magunk mondunk le határon túli testvéreinkről, az sokkal súlyosabb következményekkel jár, mintha egy vesztes háború után ránk kényszerített békeszerződés aláírásával tesszük ugyanezt.
Végig kell azonban gondolni, a Fidesz vajon miért nem áll ki gerincesen nemzeti értékeink mellett, miért nagyobb benne a félelem, mint az elkötelezettség? Erre a válasz az lehet: ezek számára igazán nem fontos dolgok; a nemzeti jelszavak tényleg csak jelszavak szintjén élnek nála, csupán a szavazatszerzés eszközét látja bennük. Gondoljunk csak vissza, melyik kampánya volt lendületesebb és elszántabb: az európai parlamenti választással vagy a kettős állampolgársággal kapcsolatos? Persze, hogy az előbbi! Bizonyos szempontból érthető is, hisz határon túli testvéreink jogainak visszaadásával nem lehetett volna újabb pozíciókat szerezni...
Érdekes módon a Szövetség vezetőinek jó része tényleg elhiszi, hogy meghátráló-magyarázkodó magatartásukkal jól cselekszenek. A konfliktushelyzeteket ugyanis nem egyszerűen annak tekintik, amik (kellemetlen szituációk, amelyekben azonban ki kell tartani, ha céljainkat el akarjuk érni), hanem félelmetes csapdát látnak bennük, amelyet csak kikerülni lehet, belemenni nem.
Nem baj, hogy nem mindannyian születtek oroszlánnak. A baj az, hogy el akarják hitetni: gyáva viselkedésük az egyetlen járható út, a "heveskedés" csak még nagyobb problémát okozna. Sőt ez a taktika a lehető legjobb: ha nem csinálunk semmit, nem is hibázunk, majd az ellenfél legyőzi saját magát. "Majd megoldódak a dolgok."
Talán emlékszünk, amikor 2004 nyarán új miniszterelnöke lett az országnak egy olyan milliomos személyében, akinek még parlamenti képviselői mandátuma sem volt - az MSZP 400 küldötte választotta meg kormányfőnek. S mi tett a Fidesz? Igen, jól emlékeznek: semmit. Vagyis egy dolgot igen: suttogó propagandájával terjeszteni kezdte: "Nem kell csinálni semmit, ez a Gyurcsány lottóötös nekünk, az ő baklövései miatt az MSZP magától elveszti 2006-ban a választásokat." A kiváló jóslat utóéletét ismerjük: az új miniszterelnök által vezetett MSZP behozta korábban tekintélyes hátrányát a Fidesszel szemben.
Ez a példa is azt mutatja: nem szabad magunkévá tenni azt a torz, depresszív világlátást, miszerint életünk csapdák sorozata, olyan problémáké, amelyekre nem adható jó válasz. El kell fogadnunk: értékeinket csupán komoly konfliktusok árán tudjuk megvédeni, amelyek kellemetlenek és megvívásukhoz bátorság kell. Az ésszerűség és a bátorság nem egymást kizáró fogalmak, ne higgyünk annak, aki az ellenkezőjét állítja!
Császár
Forrás: Függetlenség
|
Íme, ilyen gesztust gyakorolt a MIÉP:
-------------------------------------------------------
Nem ülhet denevér a sas fészkébe!
2006. április 13. 16:31HunHír.Hu
"Nem központi akarat, hanem saját lelkiismeretem azt diktálja, hogy arra kérjem, döntse el: FIDESZ vagy SZDSZ? Menjen el szavazni a második fordulóban" - áll Marsi Péter Pál, a MIÉP I. kerületi elnöke és képviselőjelöltje HunHír.Hu-hoz eljuttatott, a szimpatizánsainak és szavazóinak szóló levelében.
Tisztelt Rokonszenvezőm!
A választási eredmények ismertek.
Kóka János totális támadásba lendült annak érdekében, hogy a Várat és környékét meghódítsa. Ez eddig csak a törököknek és az oroszoknak sikerült. Kétségtelen, hogy az első fordulóban mind az MDF, mind a FIDESZ, valamint az SZDSZ-MSZP jelöltje ellenfelem volt. Az első forduló előtt nem léptem vissza senki javára, mert tiszteletlenség lett volna részemről azok irányába, akik segítettek és támogattak.
Most azonban "helyzet" van! Nem központi akarat, hanem saját lelkiismeretem azt diktálja, hogy arra kérjem, döntse el: FIDESZ vagy SZDSZ? Menjen el szavazni a második fordulóban.
Nem ülhet denevér a sas fészkébe!
Tisztelettel
Marsi Péter Pál
a MIÉP I. kerületi elnöke
képviselőjelölt
A Várban működött a radikális összefogás
2006. április 23. 21:24HunHír.Hu
Kóka bukott a budai Várban. Helytálló, és politikailag sikeres volt a MIÉP politikusának, Marsi Péter Pálnak támogatása, hiszen a magyar jobboldal egyik centrumát nem tudták bevenni a szociálliberálisok.
A szavazókörök 92,30 százalékának adatai alapján Kóka János gazdasági miniszter alulmaradt az első kerületben. Nagy Gábor Tamás (FIDESZ-KDNP) 15 551 voksnál (51,17 százalék), Kóka János (SZDSZ) 14 122 szavazatnál (46,47 százalék), Vaskor László (MDF) 717 szavatnál (2,36 százalék) tartott. |
|
Megmaradni
A választás kitûzött idõpontja elõtt egy héttel nyitva csak két, egymással szorosan összefüggõ kérdés maradt: sikerül-e az MSZP-nek az árulói mivoltát a gyakorlatban bebizonyító SZDSZ-t, várhatóan magasan gyõztes árulása ellenére, a hátán bevinni az Országgyûlésbe, és ezzel szemben sikerül-e a fölös számú szavazóval rendelkezõ Fidesznek kívültartania a MIÉP-et, illetve most már a MIÉP-Jobbik a Harmadik Utat, amely a legkövetkezetesebb antikommunista erõ az országban, és soha nem ártott a Fidesznek. Ráadásul azt a MIÉP-et, amelynek a választási hajrában úgyszólván minden gondolatát, jelszavát átvette.
A kérdés azért közös gyökerû, mert mindkettõ parancsra történik, illetve a megfelelési kényszer vezényli. A MIÉP kiszorítása már 2002-ben is világbanki, New York-i, tel-avivi igény volt. Zsidó igény, a betelepedési szándék útjának magyartalanítása. Negatív nagytakarítás. Az SZDSZ behúzása nem azért fontos, hogy vele kormányt tudjon alakítani az MSZP, hanem azért, hogy megmaradjon, és erõs, késõbb feltámasztható és újra hatalomba segíthetõ legyen a milliárdos bankárelitnek az a kemény magja, amely a Magyarországra történõ betelepedést elõkészítette, és most a földbirtok megszerzését menedzseli.
Az SZDSZ és az MSZP együttes jelenléte az Országgyûlésben a médiumhelyzet változatlanságát, a zsidó médiaelit további uralmát is biztosítja, mígnem a MIÉP bejutása esetén létrejöhet egy új, korrekt médiatörvény. Az SZDSZ ezenfelül, mint egy õrzõ-védõ szervezet fedezi az ide betelepült izraeli ügynököket, védi az Offerek és a Rothschildok vagyonát, plázáit, lakóparkjait. A tömegkommunikációs uralom, túlhatalom elengedhetetlen Magyarország további megszállása érdekében. Hiába áll ugyanis Gyurcsány mögött az Apró-Klein család és Leisztinger, hiába vannak az MSZP-ben megfelelõ számban megfelelõ származású képviselõk a legmagasabb pozíciókban, az elmúlt négy év alatt mind a jelenlegi miniszterelnök, mind a társulata elvesztette megbízói bizalmát. A mór megtette kötelességét, a mór mehet.
Igaz, az SZDSZ iránt sincs már az a töretlen bizalom, mint ami volt Aczél elvtárs korában és a Göncz Árpád-féle Amerika-járás idején, amikor az elnök úr félévenként kiszaladt New Yorkba, Washingtonba utasításért, amelyet Tom Lantos és Bronfman magoltatott be vele, hogy titkos legyen. Az idõ alámosta az SZDSZ amerikai kapcsolatait. A kiküldött vendégtanárok óráit senki nem látogatja az egyetemen, mert nem tudnak semmit. Az öt százalékra és a posztkommunisták kegyelemkenyerére való leolvadásukat nem nézhették jó szemmel a gazdák. Ha gyõzne is az MSZP, még egyszer nem lehetne megjátszani azt, amit 2002-ben megjátszottak, hogy tudniillik az ötszázalékos társnak négy tárcát adtak, méghozzá zsírosat, és gyakorlatilag mindegyik SZDSZ-es miniszter csúfosan megbukott. Magyar Bálint még egy román kémhistóriába is belegabalyodott.
A mohóság, az arányérzék és a mérséklet teljes hiánya, amely mindig is jellemezte ezt a reneszánsz réteget, visszaütött. Ugyanakkor New Yorkban és Tel-Avivban is világosan látják, hogy a választási vereség után az MSZP a szétesés szélére sodródik, és kell egy összetartó erõ, amely nemzetközi kapcsolatai révén megvédi a liberális intézményeket, az Offerek vagyonát, a rádiókat és a tévéket, a Népszavát és a Népszabadságot, a keresztényellenes gócokat, és ha lassúbb mértékben is, fedezi a betelepedést. Az MSZP-t ugyanis a köztársaságielnökválasztás harmadik országgyûlési fordulója után már semmi sem köti az SZDSZ-hez. Amikor az SZDSZ, a négy minisztériumot vezetõ, és csak és kizárólag az MSZP jóvoltából parlamentbe jutott koalíciós társ kivonta a szavazásból a maga húsz szavazatát és ezzel megszüntette a kormánytöbbséget, sõt meg is mondta, hogy Szilit azért nem választja meg, mert számára túlságosan szocialista, tulajdonképpen felbomlott a koalíció.
Gyurcsány azonban csak nyelt egyet, vagy még azt sem. Mert voltaképpen õ maga is külsõ, reneszánsz utasításra Sólyomért szorított, és Sólyomért bénított, belülrõl, és õ maga is, Hillerjével együtt becsapta pártját. Most mégis tíz közös listát indítanak, és ha valami, hát ez segítheti egy parlamenti párt szerepkörébe a liberálisokat. Az MSZP önfeláldozása nélkül ugyanis, akárhány chartergéppel érkeznek is ide szavazni a világ minden tájáról az echte SZDSZ-szavazók, ez a párt nem jut be a parlamentbe. A világirányítók azonban mindig legalább kettõs biztosítással dolgoznak (ezt meg kéne tanulni tõlük.) Ezért, ha a liberálbolsiknak saját jogon netán mégis befellegzenék, akkor mentse meg õket a Fidesz. A kétpártrendszer európai, amerikai és izraeli irányító tényezõi ezért a Fidesztõl kérnek a MIÉP bejutása elleni biztosítékot. Kérnek és kaptak.
A Fidesz vezetõi a választási kampány kezdete elõtt kint jártak Izraelben, ahonnan Orbán azzal a kijelentéssel tért haza, hogy a Likud a Fidesz testvérpártja. Ez megfelel az unió legfõbb irányítói elképzeléseinek. Izrael ugyanis már több mint egy évtizede bõségesen részesül az unió pénzügyi alapjaiból, K+F pénzeibõl. Az eddigi tanúságok szerint ezt a biztosítékot készek is megadni. A likudozással tehát Orbán mindenütt jófiú maradhatott. Innen már csak egy lépés a MIÉP-Jobbik, a Harmadik Út jelöltjeinek akadályozása, megvesztegetése, megfenyegetése. Minden erejükkel fogyasztják, tördelik, csábítják elfele. Mint a Likud a palesztinokat. Pocskondiázzák a MIÉP-et a saját sajtójukban. A Fidesz-MIÉP viszonylatban tehát minden fordítva van, mint odaát. S ráadásul a Fidesznek errõl a nemzetellenes arculatáról, aknamunkájáról a nagyközönség semmit sem tud.
A MIÉP - és most már a MIÉP-Jobbik, a Harmadik Út a Kisgazdákkal semmivel nem tartozik a Fidesznek. A Fidesz soha, semmikor nem segítette, hanem éppenséggel akadályozta a MIÉP-et, és ha szüksége volt rá, minden radikális jelszavát, minden eredeti gondolatát elorozta, felhasználta, mégpedig mindig a forrás megjelölése nélkül. A Kossuth téri dísztribün teli volt egykori MIÉP-essel, dezertõrrel és megélhetésivel, akik most ott énekelnek az Orbán sikerkórusában. Sebaj. "Jön még kutyára dér, lónak is hasig ér..."
Az azonban már mégiscsak furcsa, hogy Orbán "Ébresztõ, magyarok!"-kal zárja beszédét, mégpedig a forrás, az eredet megjelölése nélkül. Mert nem Petõfi járt a mi-niszterelnök-jelölt agyában. "Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz, soha többé nem lesz ébredésed..." - Mert a szövegkörnyezet világossá teszi, hogy ugyanarra a jelenségre gondolt, mint e sorok írója, amikor l990. január l4-én, még a Németh-kormány fennállása idején, de már a Grósz-beszéd elhangzása után és az SZDSZ elõretörése láttán ezt leírta és elmondta: "Ébresztõ, magyarok, jönnek a Kun Bélák!" Orbán nem mert, és nem is akart Kun Bélákat mondani, mert akkor elvesztette volna a testvérpárt bizalmát, de a szoborparkra való hivatkozás, a 18 emeletes Gyurcsány-portréra való utalás, Fekete János kitüntetésének halvány felemlegetése félreérthetetlenné teszi, hogy kiknek a nyomulása láttán kiált ébresztõt - anélkül, hogy mint mûvelt politikushoz illenék, hivatkoznék az eredetire. Ez így nem más, mint rablóprivatizáció.
Az "Ébresztõ, magyarok!" - felszólításnak akkor volt helye és ideje, de akkor Orbán fiatal SZDSZ útitársként, éppen Kun Béla miatt nem helyeselhette. Az akkori kimondó egyszer s mindenkorra antiszemitának lett kikiáltva. Kun Béla mögé felállt a béketábor. Több száz bel- és külföldi cikkben támadták a két és fél oldalas jegyzetet, az MDF elnöksége Antall vezetésé-vel, a most kitüntetett és Gyurcsánnyal a kézfogást megtagadó Szabad György javaslatára kinyilvánította, hogy a "jönnek a Kun Bélák" nem az MDF hivatalos álláspontja, hanem az alelnök "írói munkásságának a része". Ez aztán szállóige lett, olyanokra is alkalmazták, akik soha egy értelmes mondatot le nem írtak.
Ekkor kezdõdött kiszorításom az MDF-bõl és mire befejezõdött és kizártak, már urak lettek és bankárok, médiasztárok és szférabálozók a Kun Bélák. De a kizárásomhoz még kellett két és fél év, és még egy tanulmányban is meg kellett erõsítenem Kun Bélára vonatkozó nézeteim. Közben a gyökereihez visszatalált Orbán Soros-ösztöndíjat élvezett, majd bekerülvén a parlamentbe, Demszky segédcsapatául szegõdött a fõvárosban, és az erdélyi magyarokért kiálló dr. Bogdán Emilnek Kövér László odavágta az ellenzéki padsorból: Próbanáci, és ki is vonultak Trianon említésekor a Házból. (Igaz, Kövér, becsületére legyen mondva, miniszterként megkövette Bogdán Emilünket).
De most a MIÉP-tábor egy része oda készül szavazni a gyökereikhez visszataláltakhoz. Ugyan miért? Talán csak nem azért, mert nekünk nem kell visszatalálnunk a gyökereinkhez, minthogy sohasem szakadtunk el tõlük. Vagy hogy a ránk adott szavazat elvész? De hiszen éppen a Fidesz törekszik arra, hogy vesszen is el, ne érje el az öt százalékot. Szentendrén, a polgármester-választáson mégis elértük. Ha nem akadályozna, s megosztaná velünk a nyilvánosságot a Fidesz, még a tizet is elérhetnénk. Most meg lehetne célozni a kétharmados többséget, ami az alkotmánymódosításhoz, a médiában való rendteremtéshez és a rendszerváltozáshoz kell. A testvérpárt azonban tiltja ezt.
A Fidesznek most nagyarányú gyõzelemre van kilátása, de az Alkotmánymódosításhoz és a médiatörvény újraírásához, a magyar föld magyar kézben tartásához szükséges kétharmados szavazatarányt csak a MIÉP bejutása és testes frakciója esetén érheti el. Ötvenhét, ötvennyolc, ötvenkilenc százalékot elérhet a Fidesz, ezzel kényelmesen tud kormányozni, de semmi rendszerváltoztatót, semmi lényegeset nem tud megvalósítani. Ellenben mindenre, amit nem végez el, lesz mentsége. És emberei zsíros állásokhoz jutnak. A mentegetõzések és a hazafias pukkantások korszaka következik, amíg csak a mostani lelkesedés le nem lohad, és az ébredés be nem következik. Az ébredés nagyon keserû lesz. Ha Magyarországon valaha lázadás tör ki, az nem az SZDSZ és az MSZP ellen, hanem a Fidesz ellen fog törni-zúzni. A magyar nem viseli el sokáig a nagy becsapásokat, és ezért iszonyúan meg tud mérgesedni.
Ha viszont a Fidesz nem akadályozná és nem szipolyozná a MIÉP-et, akkor meglehetne ez a kétharmados gyõzelem, még akkor is, ha a MIÉP egyetlen tárcát és egyetlen államtitkári posztot sem kérne, s így minden dezertõrének jutna valami zsíros falat, ami oda is van ígérve, viszont át lehetne írni a médiatörvényt, meg lehetne szüntetni a nem magyarok betelepedését, és esetleg újra kellene tárgyalni a csatlakozási törvényt, vagy olyan mentességeket lehetne kiharcolni, amelyek nyomán elkerülhetõ volna a vészes nemzetsorvadás, a magyar mezõgazdaság kiárusítása.
Ha a jelszavaink, a gondolataink jók, akkor mi miért nem vagyunk azok? Mi nem kínálkozunk. Ez idegen tõlünk. De hülyék sem vagyunk. Kimondjuk most, hogy ott áll a nagy, de nem elégséges gyõzelem kapujában Orbán és Deutsch-Für, Kövér és Pokorni, most egyedül õk a felelõsek a nemzethalálért, amely itt kódorog a sötét éjszakában, az árvízben és a fogyatkozásban, és a Valóság-Gyõzike show-kban, a bõdületes hazugságokban, és a képtelen magyar hiszékenységben.
A felszólítás most is érvényes: Ébresztõ, (Fidesz-) magyarok! Mi nem akarjuk, hogy szörnyû legyen az ébredésetek.
Csurka István
|
[Friss hozzászólások] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Zebegény, Igmánd, Dég, Bp.
A Kárpátia együttes felhívással fordul a magyarországi felekezetekhez a gyászos trianoni békediktátum 86. évfordulójára. Az együttes párizsi, a Kis-Trianon palotában rendezett megemlékezéséhez kéri a nemzetben gondolkodó egyházakat, hogy harangzúgással emlékeztessék a világ népeit a magyarokat ért mérhetetlen igazságtalanságra. 
Őszinte és mély önvizsgálatot ajánlott a Fidesznek a Magyar Nemzet publicistája a lap keddi számában megjelent teljes oldalas írásában. "A mostani, kritikus helyzetben nem siralomra van szükség, hanem egy őszinte és mély önvizsgálatra, mert ennek a további halogatása beláthatatlan következményekkel járhat" - írta Tihanyi Örs, aki már a választások első fordulója után a Fidesz várható vereségére való felkészülést javasolta olvasóinak ugyanezen lap hasábjain. A második forduló egyértelmű vereséget hozott - állapította meg a szerző, aki szerint önbecsapással érne fel, ha a Fidesz vezetői külső tényezőkre hárítanák az elszenvedett vereséget. 