Nyílt levél a magyar nemzethez!

Szeretett Olvasónk!

„…Mélyen áthatva attól a belátástól, hogy a magyar nemzet egy és oszthatatlan, hogy fajunk egyharmadáról örök időkre lemondani nem tudunk, reménységgel hiszünk a nemzet egészének beteljesülésében. Tanúbizonyságot kívánunk tenni arra, hogy a magyar nemzetnek elvitathatatlan joga van magát egységes egészként értelmezni. Tudjuk, hogy nem hagyhatunk figyelmen kívül bizonyos változásokat, melyeken a magyar nemzet az idők folyamán keresztülment, de nem akarunk abba a hibába esni, hogy maradékaink nem, vagy későn jutnak hozzá bizonyos dolgokhoz, kerülni akarjuk azt, hogy mi jöjjünk későn műveinkkel. Belátjuk, hogy a világon okulást lehet csak találni, de elvetjük azt a gondolatot, hogy reményünket belátásra cseréljük, elérése ránk nézve és a mi időnkben tárgytalanná váljon. Felismertük, hogy az emberi természet alapvető fogyatékossága miatt az elmúlt idők emlékére könnyen homály borul, ezért élünk a korunk által nyújtott eszközrendszerrel, amely lehetővé teszi a tettek, a művek és a gondolatok tér-és időbeni korlátok nélküli továbbítását, és létrehoztuk a mariaorszaga.hu weboldalt…”

…áll lapunk nyitóoldalán a fundamentum.

Nemzetünk boldogulását szem előtt tartó alapvetésünkben bújtatjuk meg múltunk, jövendőnk, s atyáink hagyatékát, mely öröktől fogva állandó, s biztos támasza, védelmezője a magyarnak. Mi, kik nem csupán csöndes szemlélői vagyunk a történelemnek, hanem látják is azt, s értő tanúi annak, - tudjuk, hogy még számos csöndes imával telő éjszaka int búcsút, s megannyi reményt hozó hajnal fog reánk köszönteni. Nagyhét lévén, így Krisztus Urunk feltámadásának ünnepéhez közeledve nem osonhatunk el szótalanul az alábbi párhuzam mellett.
Bizonyára ismerik a következő idézetet: „Nemzetek Krisztusa: Magyarország”.
E három szó tiszta magvat, igazságot hordoz. Elébb elvették, majd utóbb hamissá tették addigi életünk. Meghurcolt testünk fölé tornyosult bitangok ültek örömmámortól ittas tort, s aláztak a végletekig bennünket, megfosztottak büszkeségünktől majd alá taszítva idegenek hoztak ítéletet felettünk: 1920. június 4-én Mária Országa megfeszíttetett!
Hallottuk a székelyek szívszaggató kiáltásait, amint ekevasra görbülve morzsolgatták napjaikat, láttuk a felvidéki gyermekek elpárolgó örömét, s a megroppant délvidéki parasztasszony ökölbe szorított, égre emelt csontos tenyerét. Rövid, csupán negyedszázadnyi, békés egymásra és önmagunkra találás következett. Ám nyugodalmat ezután sem szántak nekünk, negyven esztendeig tartó kínt, álságot, hamisságot, őszintétlenséget, fájdalmat, árulást, vért és könnyeket nyertünk. Mára csupán a nyers agónia maradt.
De igaz magyar hittel töltekezve, tiszta szívvel, nemes, büszke lélekkel képesek leszünk megváltást hozni a világ nemzeteinek számára, s az elrohadt magvakból hamar erős hajtások sarjadhatnak!
Kérjük Önöket, hogy nap, mint nap tisztítsák meg lelkük tükrét, hogy a Teremtőtől kapott fényt annak rendje és módja szerint képesek legyenek tükrözni, s erősítsék meg szövetségüket a végtelenül fáradt és elgyötört Magyar nemzettel, hogy megtörténhessen az, aminek meg kell történnie! Higgyék el, a magyar csak együtt képes újra az Ég felé fordítani tekintetét, s az elveszettből megtalálttá válni. Legyenek erősek, akikben a jó egészség erős ösztönei élnek, tetteiket, mint eddig, jól hajtsák végre, a fő dolgokban tudatosság irányítsa Önöket. Tartsák többre a veszélyt a kényelemnél, az alattomos és parazita embereket nagyobb ellenségének tekintse, mint a gonoszakat.
Áldja meg az Öregisten, s tartsa Önöket és családjukat oltalmazó kegyelmében, adjon Önöknek támaszt és erőt a hátralévő megpróbáltatások során! S tegyenek hitet az Élet diadalára a halál felett!